Melodious World(C.L.)

17.fejezet

-Köszönöm az ebédet. Tényleg isteni volt.-már a lakásomban voltunk és csak pihentünk a kanapén.
-Örülök neki hogy ízlett.
-Még sose voltam ott. Pedig már hónapok óta itt élek, de egyszer voltam bent. Hogy találtad meg?
-Andreaval pár éve találtuk meg. Imádom azt a helyzet. Amikor lehet mindig oda megyek.
-Azt nem csodálom. Tényleg nagyon finom volt mindent. Terveztél valamit délutánra?
-Nem. Nem igazán. És te?-fordult már teljesen felém, így a kezét a kanapé támlájára tette.
-Nem igazán. Lenne kedved filmezni?
-Netflixes napot tartsunk?
-Ha már múltkor elmaradt.-csak mosolyogva bólintott, ezért már kapcsoltam is be a tvt.
-Mit szeretnél nézni?
-Nem tudom. Te miket nézel?-csak rámentem a listámra, hogy ott keressünk először valamit. Hátha van egy sorozat vagy film, amit még egyikünk sem látott.
-Jeffrey Dahmer? Láttad?-mintha kicsit izgatott lett volna miatta.
-Sajnos még nem. Mindig meg akartam nézni, de eddig nem volt rá alkalmam. Amikor van időm, akkor mindig feldob valami újat, így azokat nézem.
-Megnézzük?-csak rámentem és már inditottam is el.
-Te láttad már?
-Igen. És nagyon tetszett. Bár elég durva, de a színész nagyon jó benne.
-Őt ismerem. Vagyis nem úgy, de az amerikai horror storyban is játszik. Nagyon jó színész.
-Akkor onnan volt nekem is ismerős.-ezek után mind ketten csendben maradtunk ,és szinte le sem vettük a szemünket a tvről.

Arra keltem fel hogy nagyban megy a tv, azonban mindketten az igazak álmát aludtunk. Nem tudom mikor és hogyan történt, de elfeküdtünk a kanapén. Ez azonban nem lenne akkor gond, azonban én teljesen ráfeküdtem Charlesra, akinek a keze a derekamon volt és úgy aludt.
A tvben már az ajánlások mentek. Ezek szerint mind a ketten teljesen kidöltünk. Megpróbáltam óvatosan arrébb csúszni hogy fel tudjak kellni, de a kezem a férfi mellkasán volt. És az sem segített, hogy ő egy kicsit jobban rászorított a derekamra, amint megérezte hogy megmozdultam.
-Csak nem menekülsz Miele?-hallottam meg az álmos hangját, így gyorsan rá kaptam a tekintetem. Már azokkal a csodálatos szemekkel nézett rám, amikben meg láttam a fáradságot.
-Ne haragudj. Én nem akartam. -próbáltam felkelni, de Charles kezei már a derekamat ölelték át.
-Talán nem kényelmes? Eddig úgy aludtál mint a bunda.
-De de kényelmes csak...
-Csak mi mio caro? Talán zavarban vagy?-már egyáltalan nem tűnt álmosnak a hangja. Sokkal inkább egy kis huncutságot véltem felfedezni benne.
-Igen, zavarban vagyok. Konkrétan rajtad fekszem. Én nem szoktam ilyet csak..
-Csak? Csak a barátoddal?
-Igen.-sütöttem le a tekintetem, mert egyre jobban zavarba éreztem magam.
-Barátok vagyunk nem?-nyúlt az állam alá és megemelte kicsit a fejem. Így a tekintetünk össze kapcsolódott. Az egyik kezével még mindig ölelt magához, és az én kezeim is a mellkasán voltak.
-De, de azok vagyunk. -azt hiszem azok vagyunk. De egy barát nem vállt ki belőlem ilyen érzéseket.
-Akkor mi itt a baj, miele?
-Ne becézgess. Nem vagyok az édesed.
-De lehetsz az miele.
-Ne játssz velem Charles. Alig ismerjük még egymást.
-De te is ugyan úgy érzed ahogyan én. Ugye Viviana?-éreztem hogy az ő szíve is egyre gyorsabban kezd verni a kezem alatt. Ezek szerint belőle is ugyan olyan érzéseket váltok ki, amilyet ő belőlem.
-Charles..
-Ne küzdj ellene miele. Csak hagyd hogy magától menjen minden. -megfogta az arcomat mind a két kezével, így esélyem sem volt hogy máshova nézzek. Láttam hogy az ő szemei az ajkaim és a szeme között cikázott. Éreztem ahogyan kifujja a levegőt azokon a csókra hívogató ajkain.
Azonban mielőtt bármi is történt volna hirtelen megszólalt a telefonja, ezzel teljesen megtörve a varázst.
Amilyen gyorsan csak tudtam már keltem is fel a kanapéról, így már Charles is fel tudott kellni a telefonjáért, ami az asztalon szólt még mindig.

A konyhapultnál támaszkodom és az előbbi jelenet játszódik le folyton a szemem előtt. Mi lett volna ha nem csörren meg a telefonja? Megcsókolt volna? Akarta egyáltalán? Vagy csak a pillanat miatt tette volna meg? Mi van ha csak szórakozni akar?
Folyamatosan jöttek fel a kérdések és a kételyek bennem.
Még mindig telefonál, hallom ahogy járkál a nappaliban, és valakivel franciául beszél. Most bánom igazán hogy nem tanultam franciát. Mondjuk nem szeretném kihallgatni a beszélgetését, de azért kíváncsi vagyok.
-Ne haragudj, csak az öcsém volt.-jött be a konyhába miután letette a telefont.
-Semmi baj.-na most aztán kínos a helyzet. Csak néztük egymást, hiszen egyikünk sem tudta hogy most mi legyen.
-Lenne kedved eljönni velünk vacsorázni? Itt van az öcsém is, és mondtam neki hogy veled vagyok.
Arthur szeretne megismerni, persze csak ha van kedved hozzád.
- Nem szeretnék zavarni.
-Nem zavarsz. Mondtam hogy Arthur szeretne megismerni.Szóval lenne hozzá kedved?-állt meg előttem, ami miatt szinte fel kellett rá néznem.
-Ha biztos nem gond, akkor igen.
-Szuper, egy óra múlva találkozunk vele az egyik étterembe.
-Akkor én elmegyek és gyorsan rendbeteszem magam. -mutattam a szobám felé, és pillanatok múlva már bent is voltam.
Nem értem még magam sem. Nem sokkal ez előtt majdnem csókolóztunk, erre most elmegyek vele és az öccsével vacsorázni.
Tudom hogy az öccse a forma-2ben van, hiszen mesélt már róla. Csak ezt nem értem Arthur és Charles  miért akarja hogy velük vacsorázzak.
Fogalmam sincs milyen étterembe megyünk, ezért azt sem tudom mit vegyek fel.
-Charles?-kiáltottam ki a férfinak ki a szobából.
-Igen? Baj van?-jött hirtelen oda egy táskával a kezében.
-Hát nem tudom kit vegyek fel. Nagyon ki kell öltözni?
-Nem. Vegyél fel valami ruhát, nem puccos helyre megyünk.
-Oké, ezzel sokra megyek. Mi van nálad?-kérdeztem rá mert kíváncsi voltam mi van a táskában.
-Váltóruha. Ezért ebben mégsem mehetek.-egy kék szabadidőegyüttes volt rajta. Ezek szerint még nem volt a szállodában, ha nála vannak a ruhái.
-Használd nyugodtan a vendégszobát. Én gyorsan lezuhanyzom. Vagy mehetsz te is ha szeretnél.
-Menj előbb te, én hamarabb készen vagyok.
-Na kössz. Miből gondolod hogy nekem tovább tart?-tettem csipőre a kezeimet, mire csak elnevette magát.
-Még azt sem tudod hogy mit veszel fel. Csak onnan.-ebben mondjuk igaza volt. Csak puffogva fogtam magam és elvonultam a fürdőbe egy gyors zuhanyra.
Gyorsan végeztem ami még engem is meglepett.
Vissza osontam a szobámba, nehogy Charlessal találkozzak a folyosón.
Újra ott tartottam ahol eddig. Nem tudom mit vegyek fel.
Van valahol egy fehér ingruhám, ami egy fekete övvel tökéletes lesz.
Gyorsan megkerestem és már neki is álltam a sminkemnek.
Túlzásba nem vittem, de egy egyszerű esti sminket dobtam fel.
Amint végeztem vele már vettem is fel a ruhámat. A hajamat szabadon hagytam, hiszen épp annyira volt hullámos hogy még tetszett is.
Épp az övet tettem fel amikor kopogást hallottam a szoba ajtóm felől.
-Bejöhetek?-dugta be a fejét az ajtón Charles, és óvatosan körbe nézett.
-Mindjárt kész vagyok. Gyorsan megkeresem a cipőmet és mehetünk is.
-Nagyon csinos vagy.-tárta ki teljesen, így már a szobámba állt.
-Köszönöm. Te is jól nézel ki.-egy fehér póló és egy farmer  kabát volt rajta.
Amint mindennel megvoltam csak oda álltam elé, várva mikor akar elindulni.
-Akkor menjünk is.-köhintett egy kicsit, és arrébb állt hogy ki tudjak menni a szobából.