Melodious World(C.L.)

43.fejezet

Még sose láttam így az embereket a garázsban mint most. Szinte vágni lehetett a feszültséget.
Mindenki feszülten figyelte a képernyőt. Már a Q2ment az időmérőn és Charles most kezdte meg a gyors körét. Nagyon fontos most hogy ha nem is a poleból, de az első sorból induljon.
Abu dhabi az a hely ahol minden eldől. Ezen a hétvégén dől el a bajnokság, amiért egész évben keményen dolgozunk. Charles ahogy átment a célvonalon egyből az első helyre ugrott.
Azonban még nem volt itt az üneplés ideje. Még vissza van az utolsó része, ahol kiderül ki honnan indul majd.
Egy kicsit ugyan fellélegeztünk amikor Carlosnak sikerült a második helyre feljönni.
Ha ez így maradna akkor az nagyszerű lenne.
Charles már a garázsában van és készül az utolsó megméretetésre.  Meglepett amikor az időmérő előtt beszéltem vele és nem volt ideges. Sokkal inkább izgatott volt, de ideges nem.
Talán segít neki az is hogy az egész családja itt van. Jorisék is, ami számomra nagy meglepetést volt, de nagyon örültem nekik. Tudom hogy Charlesnak nagyon fontosak a barátai, és ez hatalmas erőt ad neki.
Pont ebben a pillanatban ment ki újra a pályára, hogy megkezdje az utolsó etapot az időmérőn.
Árgusz szemekkel figyeltem a monitort miután lejárt az idő. Márcsak 4 autót volt a pályán, akik a mért körüket teljesítették.
Hamilton hatalmasat javított így a harmadik helyre érkezett fel, de Charles még nem ért a célvonalhoz.
Pillanatok múlva hatalmas üdvrivalgás és énjenzés törte meg az eddigi csendet. A hétvége  legjobb időjét  sikerült teljesíteni, ezzel megszerezve az utolsó pole pozíciót amit a szezonban lehet. 

Éjjel arra kelltem hogy Charles folyamatosan forgolódik mellettem. Hol a párnáját igazgatja, hol az egyik oldaláról a másikra fordul. Ez ment perceken keresztül. Amikor már azt hittem hogy végre befejezte, újra éreztem hogy mozog az ágy alattam.
-Charles, fejezd már be.-valószinűleg meglepődött azon hogy éjnek éjjelén rászólok, mert hirtelen abba maradt a mozgás. Csak kinyitottam a szemeimet és a férfi felé fordultam. Charles az ágyon ült és nem mozdult.
-Miért nem alszol?-ültem már fel én is.
-Nem tudok. Nem vagyok álmos.
-Charles, hajnali 2 óra van. Máskor úgy alszol mint a bunda. Szinte semmire sem kelsz fel. Akkor most miért vagy ébren?
-Már mondtam hogy nem vagyok álmos.
-De én igen, de tőled nem lehet aludni. Mi a baj?
-Nincs baj. Aludj inkább.-feküdt vissza az ágyba csukott szemmel. Én még mindig ott ültem és néztem a férfit aki már a feje alá tette a kezeit, és egyre gyorsabban vette a levegőt.
Lassan oda feküdtem mellé és óvatosan végig simítottam a melkasát.
Hallottam hogy mélyet sóhajt ,amikor vissza vezettem a kezemet a nyakáig.
Ezt a mozdulatot párszor megismételtem és éreztem ,hogy egyre nyugodtabban lélegzik már.
-Mi van ha holnap nem sikerül? -szólalt meg hirtelen amikor már azt hittem elaludt.
-És mi van ha igen?
-Akkor én leszek a legboldogabb ember a világon. De ha nem, akkor...
-Akkor sem történik majd tragédia. Még sose voltál ennyire közel egy bajnoki címhez mint most.
-Épp ezért kell sikerülnie. Ezt nem cseszhetem el.
-Nem is fogod. Charles, egész évben ezért küdöttél. Egy verseny és vége. Próbáld meg kizárni valahogy hogy ez az utolsó verseny, és úgy állj oda mintha a szezon közepén lennél. Mi mindent meg fogunk tenni hogy sikerüljön, de neked van a legfontosabb szereped benne. Én tudom hogy sikerülni fog. De muszáj magadban is hinned.
-Tudom. Hiszek is és a csapatban is. Ennek a csapatnak köszönhetem hogy most itt tartunk. Nem akarok nekik is csalódást okozni.
-Nem fogsz. Hidd el Charles hogy nem fogsz. De muszáj lesz pihenned.
-Szeretlek Viviana.- csak lassan oda hajoltam fölé, és végig simítottam az arcán.
-Szeretlek Charles.-óvatosan oda húzott magához és az édes csókjával kényeztetett. Lassan átemeltem az egyik lábam felette és felé másztam.
Egyre jobban kezdte elmélyíteni a csókunkat ,ezzel engem is teljesen feltüzelt.
Lassan mindkettőnről lekerültek a felesleges ruhadarabok és újra egymáséi lettünk.

-Izgulsz?
-Jézusom Arthur. A frászt hoztad rám.-néztem fel a fiatalabbik testvérre aki csak mellém húzott egy széket, és már ült is le rá.
-Bocs, na izgulsz?
-Szerinted?-Néztem rá egy pillanatra, de gyorsan vissza fordultam a monitor felé.-Miért vagy itt amúgy? Anyukád?
-Anya Lorenzoval és Jorisékkal van. És meg kíváncsi voltam hogy te hogy vagy.
-Jól. Csak izgulok. Fontos nagyon a mai verseny.
-Az biztos. Charles hogy viseli? Anya beszélt vele, de neki biztos nem mond el mindent.
-Jól van. Természetesen ő is izgul, érzi nagyon a nyomást. Próbáltam ma is kicsit beszélni vele erről, meg a többiek is. De össze tudja szedni magát, ebben biztos vagyok.
-Hát igen. Sokszor csinál ugyan hülyeséget amikor nyomás alatt van, de láttam vezetni a forma-2ben apa halála után. Sose hittem volna hogy képes lesz rá, de mintha nem is ő lett volna akkor ott.
-Nagyon sajnálom Arthur.-láttam rajta hogy fájdalmas emlék ez még neki is.
-Mindegy most már más miatt kell izgulni. Itt maradhatok melletted?
-Persze.-felvette ő is a fejhallgatót és vártuk hogy elkezdődjön az utolsó verseny.

A szívem a torkomban dobogott. Attól a pillanattól kezdve hogy elkezdődött a verseny. Az utolsó körben már Arthur kezét szorongattam. A férfi nem szólt semmit, csak rászorított ő is egy kicsit az enyémre, amikor Charlesnak sikerült vissza előznie Maxot. Egy perc olyan volt mint egy örökkévalóság lett volna.
Aztán hirtelen a feszült csendből hatalmas hangzavar lett. Én csak csendben ültem továbbra is Arthur kezét szorongatva ,aki csillogó szemekkel nézett rám.
-Megcsinálta Viv. Charles megcsinálta.- abban a pillanatban ahogy Arthur kimondta már az én szememből a könnyek folytak.
Megcsinálta. Világbajnok lett. Teljesült az álma.
Láttam ahogy az emberek rohannak ki a garázsból, így Arthur kezét fogva álltam fel és magam után húzva a férfit futottunk mi is ki.
Nem sokszor mentem ki egy egy sikeres verseny után a többiekkel, de most semmi pénzért nem bírtak volna bent tartani.
Mire oda értünk már a garázsból mindenki ott volt, és a férfit ünnepelték. Charles már a többiekkel volt és ünnepelt.
Vasseur már vele volt, de amint meglátott minket Arthurral, csak felénk mutatott. A férfi csak felénk kezdett el rohanni, miközben a sisakot levette a fejéről. Nem érdekelt ebben a pillanatban semmi, csak hogy végre a karjai között lehessek.
Szinte beleugrottam a nyakába, miközben ő csak megtartott a fenekemnél fogva és velem együtt forgott körbe.
-Sikerült. Mom amour sikerült.-szinte alig hallottam a hangját, pedig úgy szorítottam magamhoz mintha az életem múlna rajta.
-Sikerült dolce. Világbajnok vagy. Világbajnok vagy Charles.
-Szeretlek Viviana.- lassan letett de egy centit sem távolodtunk el. Édes csókjával ajándékozott meg mielőtt elválltunk volna.
Arthur már ott volt mögöttünk, és egyből a testvéréhez lépett amint én elengedtem. Csak álltam ott és a két férfit néztem könnyes szemekkel ahogy ölelik egymást.
Észre sem vettem hogy Pascal és a többiek is itt vannak már ,csak akkor amikor már Charlest ölelték magukhoz.

Könnyes szemekkel néztem a férfit amikor felállt a pódium legfelsőbb fokára. Amikor megkapta a díjat csak magasba emelte és az ég felé nézett. Mindenki tudta aki jelen volt hogy ez a mozdulat kinek is szólt.
Az elveszett szeretteinek akik már nem lehetnek jelen ebben a pillanatban.
De mi itt vagyunk neki, és mindig is itt leszünk.