Melodious World(C.L.)

16.fejezet

Újra itthon.
A verseny jól sikerült, újra dupla dobogó. Most lesz két hét szünetünk, ami azt jelenti hogy pár napig nem kell bemennem a gyárba.
Szerencsére Gemma ugyan úgy ráért, ezért pár napra eljöt hozzám és tartunk egy csajos hétvégét.
-Este elmegyünk bulizni?
-Ma este? -Néztem fel a telefonomból, mire Gemma csak vigyorogva bólintott.
-Aha. Na, olyan régen voltunk már egy jót együtt bulizni.
-Nem mondtam még semmit. Ne gyere már ezzel.
-De tudom milyen vagy. Szóval? Megyünk?
-Ahj. Oké menjünk.-nem mondom hogy nem volt kedvem menni, de ha nem hozta volna fel, nekem nem jutott volna eszembe.
-Szuper. Keresünk neked egy jó pasit majd.
-Nem. Gemma ezt most felejtsd el. Vagy el sem megyek.-párszor már próbálkozott ilyen helyzetekben, de sose jött össze.
-Ne már Viv. Csak nem egy monacói után vágyakozol?-az első kezem ügyébe kerülő tárgyat hozzá dobtam. Szerencsére az egy párna volt így nem fájt neki.
-Úgy tudtam. Mesélj csak.
-Nincs miről mesélnem. Nincs semmi köztem és Charles közt.
-De szeretnéd ha lenne ugye? Jaj ne már. Legalább nekem valld be.
-De nincs mit bevallanom. Igen jól néz ki, de ennyi.
-Jól van ne is mondj semmit a legjobb barátnődnek. Szégyeld magad.
-Ne már Gemma. Mégis mit mondjak, ha nincs semmi?
-Jól van. Nekem most elég annyi is hogy neked bejön.
-De én azt sem mondtam.
-Ugyan már Viv. Tudom hogy bejön. De gyere, keresnünk kell valami szexi ruhát estére. Ma este bepasizol.-megforgattam a szemeimet, és inkább ráhagytam az egészet.

A telefon csörgésre keltem fel. Fogalmam sincs hány óra lehet, de már világos van a szobában. Nehezen felkeltem és nyúltam a telefonért ami még mindig hangosan zenélt.
-Hallo.
-Szép jó reggelt Miele.
-Charles?-el emeltem a telefont a fülemtől, hogy megnézzem tényleg ő az-e.
-Na mi az Miele? Hosszú volt az éjszaka?-halottam a hangján hogy jól szórakozik.
-Te honnan tudsz róla?
-Ezek szerint nem csak hosszú volt, de ki is esett egy pár dolog.
-Miről beszélsz Charles? Fáradt vagyok és szét megy a fejem. Nincs kedvem a találós kérdésekhez.
-Nyisd ki az ajtót, Miele. És mindent elmondok.-mielőtt bármit is kérdezhettem volna már le is tette a telefont. Viszont ezzel egy időben csengettek is.
Amilyen gyorsan csak tudtam kirohantam az ajtóhoz, ami előtt egy vigyorgó monacói férfi állt.
-Szép délelőtött Viviana.-csak álltam az ajtóban, és nem hittem a szememnek.
-Te hogy kerülsz ide?
-Felhívtál, hát eljöttem. Bemehetek?- csak félre álltam az ajtóból, és már bent is volt a lakásban. Mire utol értem már a konyhában volt.
-Oké, nem tudom miről beszélsz. Hogy érted azt hogy felhívtalak?
-Beszéltünk este, és mondtad hogy ha van kedvem akkor jöjjek el nyugodtan. -egyáltalán nem értem hogy miről beszél. Tény hogy sokat ittam az este , és ezek szerint egy csomó dolog ki is esett.
-Charles,én annyira sajnálom. Nem tudom mi ütőtt belém amikor részegen felhívtalak. Nem akartalak az éjszaka közepén zaklatni. Nem is tudom mit gondoltam.-sose szégyeltem magam még ennyire.
-Hé, Viviana. Semmi gond. Úgy nézek ki mint aki haragszik?-tényleg nem úgy néz ki, hiszen mosolyog és itt van. De miért van itt?
-Nem. De hogy hogy itt vagy? Mármint nem kellett volna eljönöd.
-Nem volt semmi dolgom. Gondoltam ha már elhívtál eljövök. Vagy baj hogy itt vagyok?-jött hozzám közelebb, és már ott állt elöttem.
-Nem. Nem dehogy is. Én, inkább elmegyek és felöltözök.
-Felőlem így is maradhatsz. Engem ugyan nem zavar.-inkább meg sem szólaltam ,csak fogtam magam és bementem a szobába.

Már épp a nadrágomat húztam fel amikor hirtelen kinyílt a szoba ajtó és Gemma rontott be rajta.
-Azt hiszem képzelődöm. Mintha Charles Leclerctet láttam volna a konyhában ahogy kávét főz.
-Nem képzelődsz. Charles itt van és ezek szerint kávét csinál.
-Micsoda? De miért van itt?-ült le az ágyamra,olyan tekintettel mint aki még mindig nem hiszi el amit látott.
-Tegnap éjjel részegen felhívtam és ha ez nem lenne elég, még el is hívtam.
-És ő pedig eljött.
-Mint láttad igen. Eljött. Ki kellene menni ,nem?-Néztem az ajtó felé, de nem mozdultam.
-Hát ki. Neked ki.
-És neked? Itt akarsz dekkolni?
-Nem dehogy is. Megyek én is, de hozzád jött, nem hozzám. -kelt fel az ágyról és már ment is ki a szobából. Mire utol értem már a konyhában volt és épp Charlesnak mutatkozott be.
-Szia, én pedig Charles vagyok.-fogott kezet a barátnőmmel.
-Csináltál kávét?-találtam meg a hangomat végre.
-Igen. Gondoltam kelleni fog.-adott át egy poharat, és hirtelen megcsapott a kávé jellegzetes illata.
-Köszi.
-Szívesen. -mosolygott rám, miközben leültünk az asztalhoz.
Percekig egyikünk sem szólalt meg. Kezdett már kínos lenni.
-Köszönöm a kávét Charles.-állt fel Gemma és tette is el a poharát a mosogatóba.
-Szívesen ,de ezt inkább Vivianának köszönd meg. Az ő kávéja volt.
-De te csináltad nem ő. Na én megyek és összepakolok. Lassan mennem kell.
-Ezt hogy érted? Nem érsz rá később menni?-úgy volt hogy csak délután megy haza, erre most bejelenti hogy menni készül.
-Úgy volt, de várnak otthon.-kacsintott felénk, és már ment is be a szobába.
Charles csak jót mosolygott rajta.
-Köszönöm a kávét. Tényleg életmentő volt.
-Szívesen. Kipihented az éjszakát?
-Fogjuk rá. Charles én tényleg nagyon sajnálom hogy éjjel zavartalak.
-Viviana semmi baj. Már mondtam. Amúgy is először nem éjjel beszéltünk.
-Ezt hogy érted? Jézusom nem emlékszem semmire.-hajtottam le a fejem az asztalra.
-Raktál ki egy képet és utánna elkezdtünk beszélni. Akkor mentetek a buliba, és mondtad ha van kedvem menjek én is nyugodtan.
Aztán éjjel újra hívtál és megkérdezted hogy merre járok, és mikor érek végre oda.
-Soha többet nem iszok.-nem tudom hogy értette-e mert a kezeimet az arcom elé tettem.
-Dehogy is nem. Mindig ezt mondod.-szólalt meg Gemma mögöttem, mire Charles csak elnevette magát.
-Na megyek. Már várnak. Vigyázz magadra Viv. Lehetőleg ne vessz el egy idegen országban sem.-megöleltük egymást, és már vált is el tőlem.
-Szia Charles. Örülök neki hogy megismertelek.
-Én is Gemma. Vigyázz az úton.
-Oo profi vagyok ebben a távban nyugi.-csak felnevettek egy kicsit, de már fogta is meg a cuccait és ment is az ajtóhoz.
-Inkább te vigyázz magadra Leclerc. Ne hogy össze törd nekünk azt a szép pofit. Szia drágám, majd írok amikor haza értem. Sziasztok.-hát Gem hozta a formáját.
Kettesben maradtunk. Egyikünk sem szólalt meg. Én csak az egyik lábamról a másikra álltam.
-Lenne kedved ebédelni? Tudok egy jó kis éttermet.-Charles volt az első aki megszólalt.
-Persze. Mehetünk. Messze van?
-Nem, pár perc autóval. Mehetünk akkor?
-Nem kellene átöltöznöm?-csak egy farmer és egy hosszú ujjú felső volt rajtam.
-Dehogy is. Tökéletes vagy így is.-vezette rajtam végig a tekintetét, ami miatt éreztem hogy egy kicsit elpirultam. Ő csak mosolyogva elindult felém, és megállt előttem pár centivel. Ha más lenne aki ezt csinálná velem, már rég elküldtem volna a fenébe. De valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, Charlesnak eltűröm ezeket a kis játékokat.
-Mehetünk akkor miele?-nem bírtam megszólalni, csak egy aprót bólintottam. Megfogta a kezemet és már indult is el az ajtó felé.
-Várj a kocsi kulcsom. -tértem hirtelen észhez, amikor már a cipőnket húztuk.
-Hagyd, az enyémmel megyünk. Gyere.-fogta újra meg a kezemet, és bennem mintha apró kis szikrák futottak volna végig a testemen.

Még én magam sem tudom mit tesz velem ez a férfi.És azt főleg nem hogy mi lesz ennek a vége.