Melodious World(C.L.)

5.fejezet

Az első szabadedzés nagyon jó volt. A fiúk az első és a második helyre jöttek fel, de a Red bull szorosan ott van mögöttük, a harmadik helyen már.
Nem beszéltem a fiúkkal eddig, csak a megbeszélésen találkoztunk, de feltűnt hogy valami nagyon furcsa Charlessal kapcsolatban. Olyan mintha kerülne, és folyton méregett a szemeivel, nem igazán jó értelemben.
Lassan készülünk a második szabadedzésre, de a fiúknak még valami videót kell felvenniük, addig én kicsit kimentem a paddockba hogy körülnézzek kicsit.
-Vigyázz!-kiáltott fel egy hang, és egy pillanat múlva, valaki csak úgy elszáguldott mellettem. Csak egy fekete felsőt láttam, és annak is csak a hátát.
-Jézusom. Pedig nem is a pályán vannak.-motyogtam magamban, még mindig az előbbi hatása alatt.
-Vigyázz a végén még elütnek -gyorsan hátra fordultam, és két vigyorgó férfival találtam szemben magam.
-Akkor is így vigyorognátok ha nekem jöttek volna?-tettem csípőre a kezemet, de csak a fejüket rázták.
-Akkora szemetek nem vagyunk. Nem akarjuk hogy bajod essen, ezért is gyere kicsit arrébb, mert ott pont rossz helyen állsz.-fogta meg a karomat a monacói, és már húzott is magához közelebb.
Mire megszólalhattam volna ,hogy miért kellett arrébb álnom, újabb ember száguldott el mellettünk.
-Most komolyan? Nem a pályán vagytok!-kiáltottam fel, mire csak egy bocsit kiáltottak vissza.
-Látod, itt mindig száguldoznak. Sehol sincs biztonságban az ember. Még ilyet.-rázta a fejét Carlos, mintha egy idős ember lenne. Ami miatt  belőlem szinte kitört a nevetés.
-Menjünk inkább be, nemsokára úgy is a pályán kell lennetek.

Már a szállodába voltunk, és épp valami kényelmes, de mégis csinos ruhát kerestem hiszen vacsorázni megyek.
A mai nap nagyon jó volt, hiszen a fiúk vitték el mind a két szabadedzést, aminek nagyon örülünk.
Főleg én, hiszen rajtam elég nagy teher volt a beállítások miatt.
Nem tudom hogy a többiek hol vacsoráznak, de megbeszéltük a fiúkkal ,vagyis inkább Carlossal hogy nekünk jó lesz az itteni étterem is.
Charles nem mondott semmit, hiszen Carlos volt az aki felajánlotta, hogy este velük egyek, így nem kell egyedül lennem.
Ránéztem az órára és akkor tudatosult bennem, hogy már csak 10 percem maradt elkészülni és leérni a földszintre.
Mivel a spanyol a lelkemre kötötte hogy időben lent legyek, mert már éhen akart hallani, ezért olyan gyorsan készültem el amennyire csak tudtam.
Szerencsére nem késtem el, sőt én voltam az első aki leért.
Nem sokat kellett várnom, talán két percet mire a fiúk is oda értek. Viszont nem csak ketten jöttek, volt még velük egy két idegen, és egy igen ismerős arc is.
-Viviana hadd mutassam be neked Pierre Gaslyt és Lando Norrist. Valamit Max Verstappent.-sorba mindenkit bemutatott Carlos , azonban amikor az utolsó emberhez értem, csak közelebb lépett hozzám és szorosan magához ölelt.
-Várj, ez mi volt? Ti ismeritek egymást?-azt hiszem Pierre volt az aki először feleszmélt a látottakból, míg a többiek csak tátott szájjal néztek minket. Kivéve Leclerct, mert ő összehúzott szemekkel nézte a párosunkat.
-Nem Pierre. Szokásom ismeretlen embereket ölelgetni. Tudod csak úgy, mert szeretem.-olyan szarkazmussal mondta, hogy én inkább csak csendben hallgattam mellette.
-Jól van, csak megkérdeztem. Nem tudtuk, és ez elég furcsa volt.
-Már tudjátok. Na menjünk enni mert éhes vagyok.-terelt mindenkit az étterem felé Max, hiszen már mindannyian eléggé éhesek voltunk.

A fiúk rengeteget kérdést feltettek nekem, így nem éreztem magam annyira kivülállónak. De azért eléggé feszélyezve éreztem magam, főleg hogy Charles pont velem szemben foglalt helyet, és szinte egész vacsora alatt meg sem szólalt.
-Honnan ismeritek egymást?-nézett rám a monacói, mire csak bámultam rá. Egész este csendben volt, erre most feltesz ez ilyen kérdést.
-Amerikából. Már lassan két éve ismerjük egymást.-válaszolt helyettem Max.
-De te Olaszországba laksz. Akkor hogy ismerkedtetek meg amerikában?- hát elhiszem hogy Carlos nem érti, hiszen nem tudnak rólam sok mindent.
-Amerikába jártam a mérnöki akadémiára. Maxot onnan ismerem. Párszor bejött, amikor ott volt, és megismertük egymást.
-Hogy hogy nem Olaszországba jártál? Hiszen ott is van ,nem?-kérdezett most rá Lando.
-De, de ott is van. Viszont oda nem kerültem nem. Hiába végeztem jó eredménnyel az egyetemen, azért még mindig nehéz nőként egy ilyen sportban érvényesülni, még úgy is hogy mérnök vagyok. Szóval betelt az akadémia, hiába adtam be a jelentkezésem többször is. Amerikába viszont hamar bekerültem, így oda mentem.
-Sajnálom hogy így alakult. Rengeteg nő van akinek helye van a sportban. Itt vagy például te. Tessék, elmentél amerikába és már a ferrári mérnöke vagy. Azért ez elég szép teljesítmény, főleg ilyen fiatalon.-csak megköszöntem Pierrének, hiszen jól estek a szavai nagyon.
Ezek után nem nagyon beszéltünk rólam, aminek örültem. Nem szeretek magamról beszélni, de a fiúk nagyon kedvesek voltak végig.

-Nem tudtam hogy ennyire jóba vagytok Maxal.-nézett rám Charles, miközben Carlost vártuk hogy leérjen végre és elinduljunk a pályára.
A fiúk este kitalálták hogy menjünk együtt, mert nekik is már korán kint kell lenniük, így nem kell külön mennem.
-Rég óta ismerem. De nem hittem volna, hogy már az első versenyen találkozunk.
-Hát pedig találkoztatok. Csak kicsit legyél óvatosabb azzal hogy kiket ölelgetsz meg a paddockban. -csak értetlen tekintettel néztem rá, de mást nem mondott hiszen már Carlos oda is ért hozzánk.
-Na mi a helyzet srácok?-nézett végig rajtunk, egy nagy mosollyal az arcán. Én is egy kicsit elmosolyodtam hiszen nem akartam hogy észre  vegye ,hogy valami bajom van.
-Mi ez a jó kedv? Nem szoktál ilyen vidám lenni.
-Ooo lord Perceval, hidd el megérted majd miért vagyok ilyen vidám.
-Elmondod végre, vagy találgassunk?-kérdezett rá újra a monacói férfi, mire a spanyol csak még jobban mosolygott.
-Bocs srácok, de nem tudok veletek tartani most a pályára. Ki kell mennem a reptérre, mert Rebecca már úton van.
-Jól van te hős szerelmes. Majd akkor a pályán találkozunk.-veregette vállba a monacói, és a spanyol már ment is ki a szállodából, még egy gyors köszönés után.
Csak álltam a monacói mellett és nem tudtam hogy most mit tegyek. Carlos ötlete volt hogy velem jönnek, erre most itt maradtam ebben a kínos helyzetben. Mivel a többiek már elmentek akikkel mehettem volna, ezért fogalmam sincs hogy jutok ki a pályára.
-Mehetünk végre?-nézett rám, de még mindig nem mozdultam. Csak megfogta a kezemet és kezdett maga után húzni az autóhoz. Amikor megállt egy ferrári előtt már meg sem lepődtem.
-Ugye az ajtót azért nem kell kinyitnom? -Meg szólalni sem mertem, csak gyorsan beültem az autóba.
Miután ő is beszállt, minden szó nélkül  beindította az autót és már hajtott is ki a parkolóból.
Rengeteg rajongó volt a szálloda előtt, ami miatt még jobban zavarba éreztem magam. Charles csak mosolyogva vezetett tovább, néha integetett, de az útra figyelt jobban. Én amennyire tudtam csak lapultam az ülésen, ami feltűnt az útitársamnak is.
-Hiába csúszol lejjebb, már láttak.
-Micsoda? Én nem azért...
-Nem, hát persze. A paddockban nem zavar ha látnak, de ha a kocsimban látnak az igen.-Próbálta a mondata végét halkan mondani, de annyira halkan nem sikerült hogy ne halljam.

Hirtelen nem értettem miről beszél, ezért inkább csendben maradtam, várva mikor érünk oda a pályára.