Melodious World(C.L.)

31.fejezet

Hiába siettem, sajnos így is csak az időmérő előtt sikerült oda érnem. Hatalmas szerencsém volt hogy a szabadedzés délelőtt volt, és az időmérő csak délután.
Már a gépen neki álltam átnézni az adatokat amiket a csapat küldött. Szóltam Frednek hogy megyek, és pár perc után már minden fontos adat megvolt amire szüksegem volt. Viszont az út elég hosszú volt ,hiszen a város szinte teljesen meg van bolondulva a verseny miatt.
Az sem sokat segített, hogy rengetegen voltak a pályánál és alig tudtam eljutni a garázsokhoz.
Szedtem a lábam mintha az életem múlna rajta.
Már kezdtek szállingózni az emberek ki a garázsból, hogy mindenki elfoglalja a helyét.
-Fred.-amint megláttam a csapatfőnököt, már kiabáltam is utánna. Szerencsére meghallotta, így egyből felém fordult.
-Viviana. Végre itt vagy. Minden rendben van otthon?
-Igen apa már jobban van.
-Örülök neki. Sikerült mindent átnézned? De menjünk, nincs sok időnk már. Ruhát meg majd szerzünk neked.-hát igen. Nem épp a ferráris öltözetben voltam ,de siettem.
Beérve a garázsba egyből Matteohoz mentünk.
-Remélem kipihent vagy, mert sok dolgunk van.-adott át egy fülest és már küldött is a helyemre. Nem is vártam tőle mást.

-És Charles Leclerc megszerzi a polet. Ővé a monacói nagydíj pole pozíciója.- nagyon sokat dolgoztunk a csapattal, hogy ez össze jöjjön. Szerencsére a beállítások is jók voltak, csak egy keveset kellett rajta változtatni. Féltem hogy nem lesz elég, de Charles kihozta a maximumot az autóból.
Nagyon boldog voltam miatta, és szívem szerint kimentem volna hozzá, de nem tudja hogy itt vagyok.
Nem talákoztunk a verseny előtt, így ő még úgy tudja otthon vagyok.
Mivel ők most interjúkra mennek, ezért mi már neki is álltunk megbeszélni a holnapi napot.
Nagyon fontos de verseny. De most inkább a stratégia ami előnyt élvez,  az autó gyorsasággával szemben.
Mire végeztünk, addigra a fiúk is vissza értek.
Velük csak holnap egyeztetünk, hiszen ránk, még holnap vár a munka.
Mivel a motorhomeba voltunk, ezért én voltam az utolsó aki kiment az irodából, remélve hogy a fiúk még az öltözöjükben vannak.
Idegesen álltam Chalres ajtaja előtt, és csak reméltem hogy a férfi még itt van.
-Mindjárt megyek Andrea.-kiáltott ki miután bekopogtam az ajtaján.
Lassan kinyitottam az ajtót, és óvatosan beléptem a pihenőjébe. Charles háttal állt nekem, épp a felsőjét vette fel, amikor megfordult, és észre vette hogy én vagyok ott a francia férfi helyett.
-Miele?
-Szia te pole király.-olyan gyorsan szelte át a köztünk lévő minimális távolságot, hogy mire észbe kaptam már a karjaiba is voltam.
Édes csókjával köszöntött, amivel teljesen levett a lábamról.
-Hogy kerülsz ide?-fogta két oldalt az arcomat, és hatalmas mosollyal nézett le rám.
-Szerettem volna itt lenni. Ez a hazai versenyed, és látni akarom amikor megnyered a nagydíjat. Elképesztő voltál ma.
-Csodálatos vagy miele. Apukád? Láttad az időmérőt?
-Konkrétan ő zavart el. Sokkal jobban van már szerencsére. És igen. Épp hogy ide értem mielőtt elkezdődött.
-Akkor ezt minnél előbb meg kell majd neki köszönnöm. Még mindig nem hiszem el hogy itt vagy.
-Pedig itt vagyok dolce.
-Bébi, ha még egyszer édesnek hívsz, nem fogunk időben elmenni innen, ebben biztos lehetsz.-a szemeiben szinte látni lehetett megcsillani a vágyat, ami engem is ugyan úgy éget.
-Menjünk innen.-adtam egy gyors csókot az ajkaira mielőtt elengedett volna.
Gyorsan össze szedte a maradék cuccát, és kézen fogva indultunk ki a pihenőjéből.
Nagyon vigyázztunk ne hogy valaki észre vegyen minket, ezért amint kiértünk a paddockba, már el is engedtük egymás kezét.

-Niñita, te elveszett kis bárányka.-ölelt meg Carlos, ahogy meglátott reggel a garázsban.
-Szia Carlos. Téged is jó látni.
-Minden rendben van otthon? -váltott át hirtelen aggódóba.
-Igen. És köszönöm hogy érdeklődtél apu felől. Szerencsére már jól van, sőt olyannyira ,hogy szinte ő zavart el hogy legyek itt.
-Akkor apukáddal majd kell innunk egyet ezért, amint felépül rendesen.
Lord Perceval merre van?
-Nem tudom. Biztos ő is itt van.
-Miért reggel nem együtt jöttetek?-csak nagy szemekkel néztem rá, mire rajta akkora mosoly lett ,hogy beterítette az egész arcát.
-Nem tudom miről beszélsz Carlos.
-Ugyan már niñita. Láttalak titeket tegnap este elmenni. És tudod elég furcsa volt, hogy Charles a hét elején csak úgy hirtelen lelépett ,és másnap délutánig nem is láttuk. Pedig ez a hazai verseny hétvégéje.
-Carlos
-Én örülök nektek niñita. Nyugi tőlem senki sem tudja meg. De csak úgy mellékesen megjegyzem, a mi kis lord Percevalunk kezd elég átlátszó lenni.-nevette el magát és a hátam mögé mutatott. Charles ott állt és az egyik szerelővel beszélt, de végig minket figyelt. Hirtelen elkapta a tekintetét ahogy észre vette hogy lebukott.
-Majd szólok neki hogy ezt még gyakorolja.-nevettem már én is fel.
-És mióta? Van egy sejtésem, de kíváncsi vagyok azért.
-Hát japán után kezdett kicsit megváltozni a kapcsolatunk.
-Pont ahogy sejtettem. Örülök nektek niñita. Ideje volt már végre össze szednie egy rendes lányt.
-Köszi Carlos.
-Na megyek, beszélek még a srácokkal.
Te pedig inkább beszélj egy kicsit a mi kis hazai hercegünkel. A végén még féltékeny lesz.-nevetve ment el, ezzel egyedül hagyva a kavargó gondolataimmal.

-Viviana.-Fred hatalmas mosollyal az arcán ölelt magához. -Elképesztő verseny volt.
-Az biztos. Szinte végig izgultam az egészet. De nagyon örülök hogy így vegződött.
-Hát még én. Mégis csak egy hazai verseny volt a csapatnak. Viszont neked menned kell.
-Hova?
-A csapat úgy gondolta hogy megérdemled hogy ott legyél a fiúk mellett a dobogón. A te érdemed hogy a mai nap így végződött, szóval menj, és hozd haza nekünk a díjunkat.-csak nevetve megráztam a fejem és indultam is el a dobogó felé.
Nem hittem volna soha hogy valaha is ott állhatok fent ,úgy mint a csapatnak a képviselője.
A fiúk még kint álltak, várva arra hogy mindenki elfoglalhassa a helyét.
-Alessi? Ez igen kislány. Végre egy dobogón állhatunk.-jött felém Max, amint észre vette hogy feléjük tartok.
-Szép munka volt Max. Eléggé megnehezítetted a mi dolgunkat is.
-Hát nem eléggé. De legközelebb jobban megízasztalak.
-Na persze Verstappen. Álmodozz csak -paskoltam meg a kezét és már álltam is oda a fiúk mellé.
-Niñita, hát te?
-Engem küldtek. Remélem megfelelek mejd.
-Tökéletes.-nézett rám Charles, de nem volt több időnk beszélni, mert már konferálták is fel a fiúkat.
Én is elfoglaltam a helyemet a dobogón. Nagyon izgultam ne hogy valami kínos dolgot csináljak, de sok időm nem volt erre gondolni ,mert már a kezembe is nyomták a csapat trófeáját. Csak magasba emeltem, mire  az itt jelenlévő ferráris dolgozok hangos éjenzésbe kezdtek.
De ez szinte semmi volt ahhoz képest, amikor két pilótánk megkapta a díját. A monacói himnusz után felcsendült az olasz himnusz is, és a csapatnak több sem kellett.
Hangos éneklésbe kezdtett mindenki aki jelen volt. Charles csak mosolyogva nézett felém, és egy aprót kacsintott, ami miatt csak elnevettem magam.

Akkor még nem is tudtuk hogy ez az apró kis dolog, mennyire feltűnő lesz majd.