Melodious World(C.L.)

27.fejezet

-Biztos nem maradsz még egy napot?-nézett rám az autóból Charles, amikor már kint voltunk a reptéren.
-Tudod hogy mennem kell dolgozni. Holnap már a gyárban kell lennem.
-Jól van. -fordult vissza előre és csak nézett ki az ablakon.
-Charles, ezt megbeszéltük amikor eljöttem. Ugye most nem haragszol rám?
-Ugyan már miele. Dehogy is, csak jó volt ez a pár nap, és kár hogy vége van.
-Ugye tudod hogy te is eljöhetsz majd.
-Tudom miele. De egy csomó dolgom lesz most.
-Akkor a versenyen találkozunk. Vigyázz magadra jó?-csak bólintott és már oda is hajolt hozzám hogy megcsókoljon.
-Mennem kell ,mert lekésem a gépet.-válltam el tőle, szinte a levegőt kapkodva. Ő is szaporán vette a levegőt, és a homlokát az enyémnek döntötte.
-Nem baj akkor mész másikkal.
-Charles.-nevetve ültem vissza az ülésbe, és már nyúltam is a biztonsági övért.
-Bekisérjelek?
-Nem kell. Nagyon sokan vannak itt, biztos valaki felismerne. Nemsokára úgy is találkozunk.
-Vigyázz magadra és hívj amikor hazaértél.
-Úgy lesz. Szia Charles.
-Szia miele.-hajoltam oda hozzá, és egy apró puszit adtam az ajkára mielőtt kiszálltam a kocsiból.
Gyorsan kivettem a táskámat és még utoljára intettem a férfinak, aki az autóba ült.

Nagyon hamar eltelt a hét. Főleg hogy már másnap a gyárban kellett lennem, és szinte belevetettem magam a munkába. Matteo egy csomó dolgot adott amivel foglalkoznom kell, így szinte alig hagytam abba a munkát. Sokszor Daniella jött oda hozzám, és szinte kicibált hogy kicsit pihenjek és egyek is végre valamit. Mivel Charles kocsija elég csúnyán össze tört, ezért úgy beszéltünk meg és úgy láttuk jónak, hogy ha lehet minden alkatrész cserélünk. Ebben benne volt egy új motor és egy komplett váltó is. Az annyira nem volt vészes, lehetett volna javítani, de nem mertük benne hagyni hátha a verseny alatt valami gond lenne vele.
Gemma is folyton zaklatott, hogy végre minden kis részletet meséljek el neki a hétvégével kapcsolatban.
Persze miután elmondtam neki mindent, elintézte annyival hogy hülye vagyok. Szerinte egy ilyen férfit ki sem kellene engedném az ágyamból,nem ám hogy még le is állítsam mielőtt valami lett volna. Abban azért igaza van, de persze azért neki ezt nem mondtam, hogy én sem szívesen állítottam le. De nem akarom hogy azt higgye hogy könnyűvérű vagyok, aki már az első alkalommal oda dobja magát neki. Ugyan olyan nehéz volt nekem is leállnom mint neki. Hiszen ki ne akarna egy olyan férfit mint amilyen Charles.
De a hétnek már vége és lassan kezdetét veszi az új hétvége.

Holnap utazunk tovább Miamiban, hiszen ott lesz a következő verseny. Charlessal ott találkozunk, mert ők külön jönnek majd.
Én is már otthon vagyok, és épp a bőröndömbe pakoltam be a hétvégére, amikor csengettek.
-Szia miele.-állt az ajtóm előtt Charles egy nagy csokor virággal a kezében.
-Charles?-csak közelebb lépett hozzám, és már csókolt is meg.Az egyik kezével átkarolt a másikkal még mindig a virágot fogta.
-Tessék mio caro. Ez a tiéd.-adta át a csokrot ami valami meseszép volt.
-Köszönöm szépen. Ez nagyon szép, gyere be gyorsan.-Nem vártam meg amíg levetkőzik, hanem elindultam keresni egy vázát amibe a csokrot bele tudom tenni.
-Tetszik?-karolt át hárulról, amikor már a virágokat igazgattam.
-Nagyon szép. Köszönöm.-fordultam meg a karjaiban és egy puszit nyomtam az arcára. -Hogy kerülsz ide? Nem úgy volt hogy majd Miamiban találkozunk?
-Gondoltam megleplek. Remélem nem baj.
-Dehogy is. Örülök neki hogy itt vagy.
-Lenne itt még valami.-csak kicsit hatrébb húzodtam, és kíváncsian vártam mit akar mondani.
-Befogadnál éjszakára? Sajnos elfelejtettem szállást keresni.
-Elfelejtetted?
-Igen, el. Szóval?-lépett közelebb, így már a pultnak támaszkodtam neki.
-Hát nem is tudom. -döntöttem oldalra kicsit a fejemet, mint aki nagyon gondolkodik rajta.
-Talán meg tudlak győzni hogy befogadj.-lépett egy kicsit újra előrébb, így már teljesen neki préselt a pultnak. Ahogy oda hajolt hozzám még erősebben éreztem az illatát, ami kezdi elvenni az eszemet. Nem is kellett sokáig győzködnie, elég volt hogy megéreztem az ajkait a nyakamon. Apró csókokkal kezdett el kényezteni, és egyre feljebb haladt, egészen addig amíg az ajkaimat el nem érte.
-Szóval? Maradhatok miele?-suttogta a számra a szavakat.
-Nem játszol tisztességesen Charles.- karoltam át a nyakát, mire ő csak szorosabban fogta a derekamat.
-Ki mondta hogy tisztességesen fogok játszani?-időm sem volt válaszolni, mert pillanatok múlva már csókolt is meg. Egy szempillantás alatt már a pulton ültem, és ő a két lábam közé lépve kényeztetett tovább.
A kezeimmel csak a hajába túrtam, amit kicsit meghúztam amint megéreztem a kezeit a felsőm alatt.
-Charles...-váltam el tőle, de ő továbbra is csókokkal kényeztetett.
-Hmm?
-Oké, itt maradhatsz.-hirtelen elkezdett nevetni, de még mindig a lábaim között állt.
-Köszönöm miele. Ez nagyon kedves tőled.
-Ugye?-annyira elmerültem a gyönyörű tekintetében ,hogy az sem érdekelt hogy a konyhaputon ülök, és a kezei még mindig a felsőm alatt vannak. Láttam a szemeiben a vágyat, ami bennem is ugyan úgy tombolt. Hiszen ki tud folyton ellenállni egy ilyen férfinak mint ő?
Hát az a baj, hogy már én is igen nehezen tartom magam. És ahogy érzem ,már neki is elég nehezen megy.
-Ha így nézel rám mio caro, nem sokáig maradnak rajtad ezek a ruhák.- csak áfogtam a lábbaimmal a derekát, és már karoltam is át a nyakát.
-Ki mondta hogy engedem hogy levedd őket?
-Oo bébi, könyörögni fogsz majd hogy vegyem végre le.-kapott fel, mire belőlem egy apró sikítás tört elő.
-Mit csinálsz?-szorítottam magamhoz még jobban ,amikor megindult velem a szobámba felé.
-Megmutatom mennyire maradni szeretnék éjszakára.

Az ajkaimat folyamatos sóhajok hadják el. Igaza volt Charlesnak, szinte könyörgök is neki azért ha kell, csak vegye le végre rólam a maradék ruháimat.
-Charles...
-Azt ne mond miele hogy most álljak le.-dörmögte a hasamba a szavakat, hiszen szinte az egész mellkasomat végig csókolta.
Amint megszabadított a fehérneműmtől is ami a testemet fedte, már az ajkaival kényeztetett is.
Én hol a lepedőbe markoltam, hol pedig a hajába túrtam bele. Charles csak átkarolt a kezeivel, ezzel mutatva hogy ő iranyít. Az ajkaimat sóhajok helyett már apró sikolyok hadjták el.
-Charles, jézusom..-túrtam bele a hajába,amint a testemet elöntötte a forróság.
-Na mi az miele? Csak nem tetszett?-mászott fel hozzám egy szexi mosoly mellett, miközben én a levegőt kapkodtam.
-Oo fogd be.-most én húztam le magamhoz egy csókra ,amit ő minden ellenkezés nélkül viszonzott.
Nem sok idő kellett és már Charlesról is lekerültek a maradék ruhái.
A kezeimmel a mellkasán támaszkodtam, míg ő a lábaimat simogatta.
-Miele. Viviana..-most én húztam az ajkaimat egy győztem mosolyra. Végre érzem magamban azt a démont ,akinek sikerült elvennie ennek a férfinak az eszét.
Lassan kezdtem el mozogni, míg ő csak hátra hajtotta a fejét, és most már belőle is mély sóhajok törtek elő.
Egyre közelebb éreztem magam a gyönyör felé, amire már Charles is rásegített.

A hajam szinte rátapadt a hátamra, és csak kapkodtam a levegőt. Charles csak szorosan magához ölelt, mint aki fél hogy reggelre már nem leszek mellette.
-Gyönyörű vagy miele.-simított ki egy tincset az arcomból, és egy apró puszit nyomott az ajkaimra.
-Még ilyen csapzottan is?
-Így vagy a legszebb. Mert nagyon is jól tudom hogy mitől vagy ilyen.-csak egy aprót csaptam a kezére, mire nevetve bújt közelebb hozzám.
-Akkora szemét vagy.
-Ugyan már. Pár perce még imádtál, most meg már szemét vagyok? Ki tud rajtad kiigazodni te nő. Nehéz lesz így veled.
-Ezt hogy érted? Miért is?
-Mert a párodként hozzá kell szoknom a hangulatingadozásaidhoz.
-Hogy mikhez? És miként?-feküdtem egyből hátrébb hogy rá tudjak nézni.
-Hát ezekhez a kis ingadózásaidhoz. Eddig nem is tűnt fel, de megszokom majd.
-Oké, de mi az hogy a páromként?
-Miért miele? Nem azok vagyunk?
-Miért megkérdezted?-hirtelen felettem termet és a kezeivel a fejem mellé tette az enyémeket.
-Viviana Alessi. Egy ilyen éjszaka után, lennél a barátnőm?
-Hülye. És igen. Boldogan leszek a barátnőd.