Melodious World(C.L.)

36.fejezet

A közös nyaralás a Leclerc családdal nagyon jól sikerült. De már alig vártam hogy otthon legyek anyáékkal is.
Gemma szinte egész héten nálunk volt amikor nem dolgozott, így minden percet kihasználtunk együtt. Rengeteg mindent be kellett pótolnunk, ebben az egy hétben. Charles is a barátaival volt, hiszen ők is elég ritkán tudnak találkozni. Minden nap beszéltünk, hol telefonon hogy videohívásban. Elmeséltük egymásnak a napunkat és képeket küldtünk a napunkról.
Amikor eljött az indulás pillanata nehezen váltam el anyáéktól, de tudom hogy nemsokára úgy is találkozunk majd a hazai futamon, amit most sem hagynak ki.
Küldtem egy képet Charlesnak amikor felszálltam a repülőre, hogy tudja már úton vagyok.
Megígérte hogy kijön értem a reptérre így nem kell autót kölcsönöznöm.
Az út alatt zenét hallgattam és csak pihentem. Nem volt hosszú az út, de már alig vártam hogy leszáljak.
A bőröndömet magam után húzva mentem ki a reptérről, és mindenhol a férfit kerestem, de nem találtam sehol.
Lehet hogy közbejött neki valami és nem tud értem kijönni.
Hiába néztem a telefonomat semmi ünezet nem érkezett azóta ,hogy azt írta kint lesz mire ide érek.
Hirtelen egy kezét éreztem meg az arcom előtt ami eltakarta a szememet.
-Csak nem azt hitted hogy elfelejtek érted eljönni Miele.-szinte a szemei is mosolyogtak ahogy rám nézett.
-Talán megfordult a fejemben.
-Sose felejtenélek el. De gyere menjünk, rengetegen vannak már.-egy gyors csók után megfogta a bőröndömet, és kézen fogva mentünk az autóhoz.

Jövőhéten már újra verseny lesz, ezért minden percet kihasználtunk Charlesal.
Rengeteg programunk volt amin csak mi ketten voltunk, de voltak olyanok is amikre a barátai is csatlakoztak.
Épp ezért estére Claraék meghívtak minket magukhoz, amolyan grillezős parti félére.
Mivel üres kézzel nem akartunk menni, ezért beugrottunk a legközelebbi boltba venni valami kis innivalót.
-Ezt nézd Miele. Ennek Ari biztos örülne.-emelt maga elé egy nagy minnie egeres plüst ,ami vagy egy méter magas volt.
-Biztos. Nagyobb mint ő. Charles, ő meg nagyon picike, erre nincs szüksége.
-Nem baj. Majd megszereti, mert a legjobb bácsikájától kapja.-tette be a bevásárlókocsiba és ment tovább.
-Hihetetlen vagy. Menjünk inkább mielőtt még valami mást észre veszel. Amúgy is csak innivalóért jöttünk be, de már egy plüss is van nálunk.
-Kérsz esetleg te is egyet? -vigyorgott rám és már fordult is volna vissza a játékok felé ,ha nem állítom meg a kocsit.
-Nem, nem megyünk oda vissza. Inkább menjünk tovább.
-Hát te tudod. Pedig az a maci is nagyon cuki volt.
-Menjünk inkább mert elkésünk.-nehezen de sikerült rávennem hogy menjünk tovább. Gyorsan megvettük azokat amik kellettek és már indultunk is a barátaihoz.
-Viszem én a táskát te hozd az egeret.
-vette ki kezemből a táskát amiben egy pár dolgot volt.
-Na nem. Hozd csak azt a nagy egeret. Nem az én fejemet szedi le az anyja mert elkényezteted. -Clara már mondta hogy Charles sokszor kicsit túlzásba esik az ajándékokkal kapcsolatban. Mindig hoz neki valami kis apróságot ha hazajön egy versenyről. És úgy látszik most kicsit újra túlzásba eset.
-Sziasztok.-ölelt meg Clara amint beértünk a kertbe.
-Szia.
-Ugye az nem egy óriási Minnie egér?-Charles csak elbújt a plüss mögé, de így is tudta hogy ő van mögötte.
-Charles?
-Khm. De igen az. Esküszöm most karácsonyig semmit sem kap.-bújt ki végre, és óvatosan át adta az anyjának.
-Ezt már hallottam. Köszönjük szépen.-ölelte magához azért a férfit, aki egy kicsit mintha megnyugodott volna.
-A fiúk?
-Chiarával. Joris mesedélutánt tart neki.
-Akkor megyek és megmentem őket Joristól. -Már indult is el ,amikor Clara utánna szólt.
-Az egérrel mi lesz?
-Ne már Clara. Ha ezzel a fiúk meglátják szét szivatnak.
-Nem érdekel. Te hoztad te is add oda a lányomnak. -nyomta bele a férfi kezébe ,aki csak kelletlenül elindult a többiek felé.
-Gyere igyunk valamit amíg a fiúk elvannak. Pár perc után úgy is kiabálnak majd, mert pelenkát kell cserélni.-csak nevetve mentem a házigazda után be a konyhába.
A lányok már ott voltam és nagyban a salátát készítették.
-Szia Viv. Milyen volt otthon?-öleltem meg Silviát, aki egyből elindult felém ahogy meglátott.
-Nagyon jó. Már hiányoztak anyáék.
-Azt elhiszem. Na gyere igyál amíg van rá lehetőségünk. -nyomott a kezembe egy poharat amiben valamilyen színes lötty volt.
-Charles?
-Kint van a fiúkkal.
-Láttam egy nagy minnie egeres plüst. De lehet már beképzelem magamnak.-jött be a konyhába a telefonnal a kezében Liv, mire mi lányok csak elnevettük magunkat.
-Nem képzeled. Azt Charles hozta.
-Hát akkor hosszú életű nem lesz, mert ha jó láttam akkor Joris épp azon fetrengett.-csak kinéztünk a kertbe és Livnek igaza volt. A fiatal férfi épp a plüssel táncolt, mire a fiúk csak a telefonnal a kezükben röhögtek rajta.

-Elaludt.-jött vissza Clara miután sikeresen elaltatta a kicsit.
-Nem csodálom a fiúk szinte le sem tették.
-Imádják. És én is őket. Hihetetlen hogy ilyen barátaink vannak akik már szinte a testvéreink.-nézett a fiúk csapata felé Clara ,akik még mindig a grillen sütik a húst.
-Ez tényleg nagyon csodálatos. Nagyon össze tartó csapat vagytok.
-Már te is bele tartozol. Ez a második családunk, aminek te is már a része vagy.-nagyon meghatódtam azon amit Clara mondott. És a lányok is csak megerősítettek amit az előbb hallottak.
-Köszönöm lányok.
-Csak én gondolom úgy hogy sose eszünk majd?
-Nem tudom hogy a fiúk hogy állnak. Megnézzük őket?-Néztem feléjük ,mire a három lány egyszerre szólt rám.
-Ne hogy. Akkor ott hadják és nekünk kell megcsinálni. Hadd csinálják csak.
-Oké. Nem szóltam semmit.-nevetve emeltem fel a kezeimet, mint aki meg adja magát.
-Beszéltetek már Charlesal?-nézett rám Silvia ,mire csak.kérdőn néztem rá.
-Miről?
-Semmiről. Hadjuk inkább.-Clara nagyon gyorsan terelte a témát, ami elég feltűnő volt.
-Na jó lányok, miről kellett volna beszélnem Charlesal?-mind a hárman hallgattak ,ami kezdett egyre gyanúsabb lenni.
-Hát, Charles felvette hogy megkérdezni hogy ide költöznél-e. -Silvia nehezen, de bevallotta hogy miről beszéltek Charlesal.
-Hát nekem még nem mondta. És nem tudom hogy ez menne-e. Nekem nagyon sokat kell a gyárban lennem.
-Tudjuk Viv. És ő is tudja. Csak egyszer hozta fel. Lehet már neki is ez eszébe jutott.-Liv próbálta kicsit menteni a helyzetet, és gyorsan elterelte a beszélgetést.
-Na jó, én már éhen halok. Ha tíz percen belül nem lesz kész a kaja, esküszöm megeszem Jorist.-Silvia annyira elkezdett nevetni, hogy az ital ami a szájába volt szinte egyből kiköpte.
-Miért pont Jorist?
-Miért kit? Nézz már rájuk Silvia. Mindegyik állanóan edz.. Joris nem. Legalább van rajta egy kis husika is. A többiek még jól lesznek desszertnek. Mindenkinek a sajátja.-szinte már sírtunk a nevetéstől a lányokkal, ami a fiúknak is feltünt.
-Na mi ez a nagy jó kedv lányok? Mi keményen csináljuk a vacsit, ti meg kényelmesen el iszogattok.  Nem jöttök inkább segíteni?-támaszkodott Joris Silvia háta mögé, mire Liv csak megszólalt.
-Hány kiló vagy Joris?
-Mivan? Mennyit ittál?
-Hát csak azon gondolkodom hogy 7 ember jól lakna-e veled. De ahogy elnézem nem igazán.
-Mivan?-kiáltott fel, mire mi újra elnevettük magunkat.
-Mivan Joris? Nem bírsz a csajokkal?-jött már oda Charles is.
-Ezek meg akarnak engem enni. -Mutatott ránk, de még mindig nevettünk rajta.- Siess a kajával Charles, mert ezek kannibálok lesznek.-hagyott ott minket, és vissza sietett a fiúkhoz.