Melodious World(C.L.)

13.fejezet

-Megint tovább dolgoztál mint a többiek ugye?-kb 10 percig nem hozta szóba a munkát.
-Nem. Akkor végeztem amikor ők. Csak én nem voltam éhes, ezért nem jöttem le velük enni.
-Jól van. Talán elhiszem. És milyen volt a buli?-Vigyorogva kérdezett rá, mert tudta hogy nem akarok róla beszélni.
-Jó volt.
-Csak jó? Kik is voltak ott?
-Miért kérdezed meg ha úgy is tudod?
Gondolom láttad a képeket azért kérdezted meg.-volt egy pár kép kint a közösségi oldalakon, amiket az ott bulizok csináltak a fiúkról. Gondolom ezeket látta Max is, azért kérdezett rá.
-Láttam. Charles és téged.
-Nana ,láttam én is a képeket. Azokon ugyan úgy rajta volt Daniella vagy a többiek is.
-Jó, na ez igaz. De ne felejtsd el amit mondtam.-mutatott felém az ujjával.
-Max. Már mondtam, hogy nincs semmi közöttünk Charlessal. Max barátok vagyunk vagy leszünk. Azt hiszem.
-Ismerem Charlest. Jó gyerek. Pont olyan aki hozzád való lenne. De féltelek is.
-Max, nem kell. Komolyan, tudok magamra vigyázni. De köszönöm szépen azért.
-Mindig vigyázok rád Viviana. Már olyan vagy mintha a hugom lennél. Hiába vagy másik csapatnál, ami kicsit böki a csörömet, de mindig itt leszek.
-Jaj Max. Te is fontos vagy nekem. Ezért kérlek vigyázz magadra a pályán. Nem akarok a Red bullhoz berontani, és pépé verni csak azért, mert balested volt.
-Még az után meg is vernél? Na szép mondhatom.-vigyorogva bólintottam, és neki álltam megenni a vacsorámat.

-Komolyan mondom, sose engedlek többet a leendő pasim közelébe.-már megvacsoráztunk és kicsit át ültünk a bárba.
-Pedig igazam volt. Már előre megmondtam, hogy igazam lesz vele kapcsolatban.
-Hát persze. Te már előre tudtad.
-Még jó hogy. Nem értem neked hogy nem tűnt fel ,hogy csak a bugyidba akár bejutni?-Mutatott végig rajtam, mire belőlem kitört a nevetés.
-Miért neked egyből feltűnt?
-Ugyan már Alessi. Férfi vagyok. Szerinted hogy jutottam be először Kelly bugyijába?-hirtelen kiköptem ami a számban volt, és majdnem leköptem vele Maxot.
-Ne már. Hogy lehetsz ilyen? Meg hogy nem vette észre?
-A sármom. Mert nekem az van. Na, neki nem volt.
-De tetszett a neve, és igen is volt sármja.
-A neve. Komolyan? Damonnek hívták. Mi ez valami vámpírnaplók?
-Akkora köcsög vagy. Ezt neki is ugyan úgy elmondtad.
-Ez a szerencséd. El is ment.
-Mert elüldözted csak azért. Randizni akartam, erre beállítottál oda Kellyvel. Tök ciki volt amúgy.
-Kiváncsi voltam. Miért mondtad el hogy hova mész.
-Kellynek mondtam, nem neked.-lehet hogy kicsit hangosabban mondtam, mert egy páran felénk fordultak.
Csak egy óvatos mosolyra húztam a számat, hátha nem bámulnak tovább.
Max csak jót röhögött rajtam.
-Megyek inkább. Holnap reggel a pályán kell lennem. És mára elég volt belőled Verstappen. Ciao.
-Nana, megyek én is, ne ciaoz itt nekem.-állt fel ő is, így együtt indultunk vissza a szobánkba.

-Szép jó napot mindenkinek.-Carlos hangja csak úgy betöltötte a motorhome kávézó részét.
-Jó reggelt, drága, egyetlen, szuper mérnökünk.-ült le mellém egy kávéval a kezében. Én még mindig a gépen dolgoztam, így csak egy sziát motyogtam neki.
-Ez aztán kellemes üdvözlés volt. Azért  remélem én is kapok egy ilyen sziát.-ült le Charles is az asztalhoz, így muszáj volt már abba hagynom a munkát.
Egy kelletlen mosolyra húztam az számat és már hajtottam is le a gépet.
-Sziasztok fiúk. Olyan jó  titeket látni.
-Ez nem volt túl hihető.
-Fiúk, rengeteg dolgom van jelenleg még az első edzés előtt. Szeretnétek valamit?
-Azt hittük ráérsz mert nem a garázsban vagy. -csak vettem egy mély levegőt, és elszámoltam magamban ötig, mielőtt olyat mondok Carlosnak amit nem kellene.
-Azért mert nem a garázsban vagyok, az nem jelenti azt hogy ráérek. Dolgozok ha nem tűnt volna az előbb fel. Remélem tisztába vagytok vele, hogy az új beállítások és a fejlesztések nem maguktól jönnek.
-Na, azért ennyit mi is tudunk.
-Bocs. Csak tényleg sok dolgom van. -Nem akartam velük bunkó lenni, csak nem indult valami jól a reggelem.
-Semmi baj Viv. Tegnap jöttél te is?
-Igen. És ti? Hogy hogy már itt vagytok?
-A reggeli géppel jöttünk, és mindjárt ide jöttünk a pályára. -csak bólintottam egyet Charles mondata után.
-Viszont, nekem lenne itt valami.-Carlos félve szólalt meg, ami eléggé meglepett.
-Mondjad Carlos.
-Hát, Rebecca jön majd a versenyre, és ha nem lenne túl nagy kérés, akkor esetleg lenne rá egy kis időd? Mármint, csak ha nem gond.-vakarta meg a tarkóját. Látszik rajta hogy zavarban van ez miatt, és az sem segített sokat, hogy Charles vigyorog mellette.
-És ezt miért kérdezed meg ilyen félve? Nem harapom le a fejed Carlos. Mikor jön?-mosolyogtam a férfira, aki mintha megkönyebbült volna.
-Holnap délelőtt. Tényleg nem gond?
-Nem nyugi. Amúgy is megbeszéltem Kellyvel, hogy beülünk majd a kávézóba. Rebecca is jöhetne velünk, legalább megismerik egymást.
-Ez szuper ötlet niñita. Köszönöm.
-Szívesen. Hidd el jól ki fognak jönni majd.
-Abban biztos vagyok. Ha más miatt nem is, de a divat miatt biztos.-hát igen. Mind a ketten modellek, közös témájuk már lesz majd.
-Na hagyunk is dolgozni, átmegyünk a garázsba.-állt fel Charles és Carlos követte.
-Oké, nemsokára megyek én is majd. -miután a fiúk elmentek, újra belemerültem a munkába.

Beérve a garázsba Charles épp akkor szállt ki a kocsiból. Gondolom valamit próbált, azonban egyikünk sem figyelt rendesen, és amikor kiszállt és megfordult, pont nekem jött, ami miatt majdnem hanyatt estem.
-Hé, csak óvatosan.-kapott el a derekamnál fogva, ezzel megmentve egy nagy eséstől.-Jól vagy?
-Igen, köszi. Csak nem figyeltem.-az ő kezei még mindig a derekamon voltak, míg az enyémek az övén.
Csak álltunk egymással szemben, mintha senki és semmi sem lenne körülöttünk.
Amint észhez tértem hogy nem csak ketten vagyunk,óvatosan kiléptem a karjai közül.
Mintha most eszmélt volna rá ő is hogy a garázsban vagyunk,ezért gyorsan hatrébb lépett, és a tarkójára tette a kezét.
-Hova tartasz ilyen sietősen?
-Matteo már vár. Egyeztetnünk kell a hétvégi beállításokat.
-Akkor nem is tartalak fel tovább. Matteo nem szereti ha valaki késik.
-Pont azért megyek is, hátha nem harapja le a fejemet.-csak jót nevetett rajtam, azonban hirtelen komolyra váltott át, amikor valaki oda állt mellénk.
-Sziasztok.
-Szia.
-Szia Alfred. Hát te?-ő inkább Carlos csapatában szokott segíteni, nem sűrűn látni a garázs másik felén.
-Csak gondoltam megkérdezem, hogy lenne-e kedved esetleg este megnézni a várost. Tegnap este nem volt alkalmam megkérdezni, mert nem vacsoráztál velünk.
-Igen, hát ne haragudj de..-most valamit nagyon gyorsan ki kellene találnom, úgy hogy ne bántsam meg.
-Bocs, de ma estére már van programunk.-hirtelen Charlesra kaptam a tekintetem, aki csak nézte a mellettem álló férfit.
-Ó bocs ezt nem tudtam.-látszott a férfin hogy zavarban van. Márcsak az miatt is, mert Charles válaszolt a kérdésére helyettem.
-Ne haragudj Alfred.
-Semmi baj. Nem tudtam hogy ti, na mindegy. Megyek inkább majd beszélünk.-amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment. Csak néztem a férfit, aki mintha mi sem történt volna hátrafordult, és elindult valamerre a garázsban.
-Charles. Állj már meg. Ez mi volt?-kaptam el a férfi kezét, hogy megállítsam.
-Semmi. Kimentettelek. Talán egy köszönöm jól esne.-most ugye ezt nem mondta komolyan?
-Micsoda?
-Miért, talán el akartál vele menni?-jött hozzám közelebb, ami miatt elléggé meglepődtem. Még arra sem voltam képes hogy hátrébb álljak, így csak pár centi választott el minket egymástól.
Charles egy sunyi mosollyal nézett le rám, ami miatt egyre idegesebb lettem.
-Na látod. Te sem akartál vele elmenni. Szóval szívesen.-egy pillanat alatt megfordult és már hagyott is ott egyedül a gondolataimmal.