Melodious World(C.L.)

46.fejezet

Nehéz időszak volt ez. És nem csak arról a két hétről beszélek amikor Charlesnak el kellett utaznia ,hanem az utána lévő hetekről is.
Mind a kettőnknek rengeteg dolga volt.  Hol ő, hol én voltam az aki tovább dolgozott.
A tesztek jól sikerültek de ez csak annyit jelentett ,hogy még több dolgunk volt. Muszáj idén is olyan jónak lennie az autónak mint tavaly volt. Nem lazsálhatunk egy percig sem.
-Tessék Nico. Ez az utolsó adat.
-Köszi Viv. Akkor majd küldöm a többit ahogy megvagyok vele.-csak egy okét válaszoltam a férfinak és tovább folytattam a munkát. Hirtelen egy kezét éreztem meg a szemem előtt, amiért egy nagyobb sikoly hagyta el a számat.
-Ennyire ijesztő vagyok miele?-gyorsan levettem a kezeit a szemem elöl, és pillanatok múlva már a nyakába is ugrottam.
-Hogy kerülsz ide?-kérdeztem rá egy csók után.
-Meglepetés.
-Hát ez az. De komolyan, nem milánóban kellene lenned?
-Végeztünk, így egyből ide jöttem. Sejtettem hogy még itt vagy.
-Ezt még be kell fejeznem. De már nem kell sok idő és megvagyok vele.
-Rendben akkor csak csináld nyugodtan. Én addig el leszek.-nyomot egy puszit az arcomra, és már engedett is el.
Újra belevetettem magam a munkába, de most már úgy hogy Charles is itt volt mellettem.
-Összepakoltál már?-szólalt meg egy idő után.
-Mármint minek?
-Holnap megyünk monacoba.-csak letettem a tollat ami a kezemben volt, és csak néztem a férfit aki mosolyogva figyelt.
-Nem tudok elmenni monacoba Charles. Ezt már megbeszéltük.
-De el tudsz jönni. Fred neked még nem szólt, mert tudta hogy jövök, ezért rámhagyta hogy én szóljak neked.
-Elmondod végre?
-Ne szólj közbe miele és elmondom. Na szóval, mivel nemsokára elkezdődik a szezon ,ezért mindenki aki utazik velünk egy hét pihenőt kap még előtte. Ami azt jelenti miele, hogy amint ezzel végeztél elmegyünk és jövőhét keddig nem is jövünk vissza. -csak csendben hallgattam amit most mondott.
-Ez most komoly?
-Igen miele. Szóval siess a munkával és menjünk.

-Szia kicsim. Hiányoztál már. Charles mondta hogy mennyi munkátok van, de nagyon örülök neki hogy most végre itt vagytok.-Pascal szinte el sem akart engedni. Nagyon jó a kapcsolatunk, és ez főleg a nyaralásnak köszönhető. Ott nagyon sokat voltunk együtt és rengeteget beszélgettünk. Azóta olyan mintha a második anyám lenne.
-Szia Pascal. Téged is jó újra látni.
-Szép anya, engem meg sem ölelsz?
-Jaj kisfiam, dehogy is nem. Te is hiányoztál, de Vivianat szinte alig látom. -ölelgette meg a fiát is, és már mentünk is beljebb a lakásba.
-Meddig maradtok?-ült le a velünk szemben lévő fotelbe, miután vagy háromszor megkérdezte hogy kérünk-e valamit.
-Ezen a héten itt leszünk. Most van egy kis szabadidőnk.
-Jól megy a munka?
-Igen. Elég jól haladunk vele és mire az első verseny lesz, addigra minden készen áll majd.-Pascal csak nagyokat bólintott, de láttam rajta hogy valamit kérdezne.
-Baj van anya?-kérdezett rá helyettem Charles.
-Nem kisfiam. Csak aggódom kicsit miattatok. -csak egymásra néztünk Charlesal, mert nem értettük miért.
-Kifejtenéd kicsit jobban anya?
-Mind a ketten rengeteget dolgoztok. Hol az egyik, hol a másik országba vagytok. És most hogy újra elkezdődik a szezon, ez még nehezebb lesz majd. Tudom hogy eddig is megoldottátok de meddig fogjátok így bírni?-hirtelen megszólalni sem tudtam. Pascalnak igaza van, de ezt egyikünk sem vallotta be még saját magának sem.
-Megoldjuk anya. Eddig is megoldottuk.
-Hát persze kisfiam. Tudom, csak aggódom, ez olyan anyai hülyeség csak. Ne is foglakozzatok velem.-hirtelen felállt és elindult a konyha felé.- Gyertek inkább ebédelni, amíg ki nem hül.
-Csak csendben felálltunk és elindultunk az étkezőbe ,ahol már minden megvolt terítve.

Folyamatosan csak Pascal szavai jártak a fejemben. Meddig fogjuk ezt bírni? Vagyis inkább Charles meddig fogja még bírni? Hiszen ő az aki folyamatosan ingázik a két ország között.
-Min agyalsz ennyire miele?-ült le mellém az ágyra, mert már mind a ketten alváshoz készültünk.
-Semmin. Csak elbambultam.
-Na nem. Ismerem ezt a nézést. Akkor nézzél így, amikor valamin nagyon agyalsz. Ez nem a bambulos nézésed.
-Miért olyanom is van?-Charles csak hülye fejet vágott, mire megdobtam egy párnával. -Nincs is ilyen hülye fejem.
-Ilyen tényleg nincs, de tudom hogy valamint nagyon gondolkodtál. Mi a baj miele?-ült fel mellém és már húzott is oda magához. Csak szorosan magamhoz öleltem amennyire csak tudtam.
-Anyukád szavai járnak a fejemben. Tudom hogy nem rosszból mondta, de azért igaza van.
-Mon amour. Felejtsd el amit anya mondott.
-Nem tudom Charles, mert igaza van. Mi van ha már nem fogod ezt bírni? Folyton egyik országból a másikba ingázol már így is, és akkor a rengeteg munkádról ne is beszéljünk. A szezon is nemsokára elkezdődik, ami még több munkával és utazással jár majd. Neked is szükséged van a pihenésre, és az úgy nem megy ha mindig utazol.
-Hé, nézz rám.-tolt kicsit el magától hogy rá tudjak nézni.
-Bírni fogom. Eddig is bírtam. Amióta a forma-1ben vagyok azóta folyton utazók. Lehet hogy most egy kicsit többet, de egy percig sem bánom. És tudod miért miele?-csak a fejemet ráztam, mert nem tudtam mit mondjak.-Azért mert abban a pillanatban amikor meglátlak és a karjaimban tarthatlak, minden megszünik körülöttem. Akkor érzem azt hogy teljes vagyok. Számomra te jelented az otthont. És mindegy már hogy az hol van, csak te itt legyél velem.
-Szeretlek Charles.
-Én is nagyon szeretlek miele. Megoldjuk majd együtt. Jó? Ha már sok lesz akkor kitalálunk majd valamit, de addig ezen még ne aggódj miele.  Eddig is jól megvoltunk, ezek után is jól megleszünk. Jó?
-Jó.-csak vissza bújtam hozzá, és élveztem hogy a karjaiban lehetek.

Másnap inkább nem mentünk sehova, hanem itthon maradtunk. Pihenünk amíg lehet, hiszen nem sokáig tehetjük meg.
-Ez hogy lehet? Komolyan mondom nem értem. -röhögött rajtam már percek óta. Rávett hogy szimulátorozunk, de én eddig sose próbáltam ki. Hát megvolt rá az okom. Már háromszor kezdtem el egy új kört, de még az első kanyarig sem érek, és már a falba is vagyok.
-Hát én sem. Az a Williams mindig nekem jön.
-Nyugi miele. Próbáld meg inkább kikerülni.
-Szerinted eddig mit csináltam? -felé fordultam ,de ő továbbra is csak nevetve figyelte a monitorokat.
-Ezt fel kell vennem.-mutatta a csörgő telefonját de már vette is fel.
-Szia Pierre. Igen tudom. Nem ,nem én játszom.-újra elkezdett nevetni.-,Igen Viviana az. Oké megmondom neki, de ne legyél szemét vele. Oké csá.-csak néztem és vártam hogy elmondja végre hogy miről volt szó.
-Pierre üzeni hogy még szerencse hogy mérnöknek mentél és nem versenyzőnek. Mindenkit kinyírnál a pályán.
-Üzenem a franciának hogy bekaphatja.-hirtelen felugrott egy ablak a monitoron, amin Pierre neve jelent meg.
-Hello haver. -vett fel Charles is egy fülest, és már fogadta is a hívást.
-Sziasztok. Na Viv, kiállsz ellenem egy versenyre?-nem láttam ugyan, de hallottam a hangján hogy jól szórakozik rajtam.
-Szia Pierre. Ez nem lenne tisztességes verseny, tekintve hogy te pilóta vagy. De tudod mit, legyen.-tudom hogy nem tudom megverni még egy szimpla játékban sem, de nem fogom feladni.
-Akkor hajrá Viv. -kiválaszottuk újra az autót, és Charles adott egy pár tanácsot. Sokra ugyan nem mentem vele, de megteszem amit tudok.
-Miele, fordulj. Így nem tudsz előzni.-nem foglalkoztam azzal amit Charles mondott csak bevettem a kanyart, ezzel kilökve a pályáról a francia pilótát aki mellettem volt.
-Hé.-hallottam Pierre kiáltását de csak győztes mosollyal az arcomon néztem a páromra.
-Ezt mégis honnan?-elképedve nézte a monitort, mintha nem hinné el amit látott.
-Max.-elég volt csak a férfi nevét mondanom és már nevette is el magát.
-Szinte sejtettem. Kicsit ismerős is volt az a bizonyos mozdulat.-ezek után még egy párszor próbálkoztam de Pierre már nem hagyta magát úgy mint ez elején.