Szomszédom az ellenségem

10. fejezet

Reggelre ismét nyomát sem láttam Jasonnek, ami nem is volt túl nagy baj, mert ígyis késésben voltam. Ha a szellem legjobb barátom is jelen lett volna, akkor biztos, hogy el is kések. Az igazat megvallva már meg sem lepődtem a dolgon, mert még sosem fordult velem elő, hogy időben beértem volna órára.

A suliba érve mindenki bámult és mutogatott rám. Azt hittem azért, mert még mindig tele van hintőporral az arcom, ezért gyorsan bementem a mosdóba, hogy minél hamarabb lemoshassam. A tükörbe nézve megbizonyosodtam róla, hogy nem. Az arcomnak semmi baja sem volt. A biztonság kedvéért azért jéghideg vízzel megmostam, és letöröltem egy papírtörlővel, amikor valaki lehúzta a vécét, majd a fülkéből kilépve ítélkező tekintettel nézett rám. Próbálta visszatartani a mosolygást, de nem igazán sikerült neki. Egyre jobban zavart, hogy nem tudtam mi van. Az egész suli előtt leégtem és még csak az okát sem tudtam. Amint az ismeretlen lány kilépett a mosdóból, Jason volt barátnője, Katy jött be helyette az ajtón. Egy darabig csak nézett, végül a kétségbeesett tekintetemet látva megszólalt.

- Láttad az oldalt?

- Mégis milyen oldalt?- sápadtam el.

- Hát- vakargatta meg a fejét- Tegnap este hozták létre Instagramon.

Elővette a telefonját, majd megnyitotta rajta az említett oldalt.

- Bakermegszivta- olvastam a nevet- Ez most komoly?- fordultam Katy felé, mire megvonta a vállát.

Elkezdtem lapozgatni a képek között. Ott volt a videó, amint épp fehérneműben futok Hunter után. Ott volt a kép, amin épp arcon csap a fehér por a hajszárítómból, majd az, amin bemutatok Hunternek. Egy este alatt több követője lett az oldalnak, mint ahány ismerősöm volt a Facebookon.

- Hunter Wilson ezennel halott ember- jelentettem ki határozottan, majd Katy kezébe nyomtam a telefont.

Amilyen gyorsan csak tudtam kimentem a mosdóból és egyenesen a parkoló biciklitárolójánál lévő biciklimhez siettem. Idegesen járkáltam- fel alá, mert jelen helyzetben fogalmam sem volt, hogy mit tudnék csinálni. Ez az oldal túlment minden határon. Az egy dolog, hogy engem szekál, de az megint csak más, hogy ezt a világ többi részével is megosztja.

- Mi ez a nagy idegesség?- jött mögülem a hang, mire ijedtemben ugrottam egyet.

Jason lazán a korlátnak támaszkodva állt és mosolyogva figyelt engem.

- Asszem sosem fogok tudni hozzászokni a hirtelen felbukkanásaidhoz.

- Ahogyan én sem, a hirtelen helyszínváltozásaimhoz. No de visszatérve az előző kérdésemre, mi bántja kicsi lelkedet?

- Hunter csinált rólam egy insta oldalt, amire a szivatásait tette ki.

- Azt láttam. Nagyon vicces volt- nevetett fel.

- Köszi az empátiát- dühöngtem tovább- Örülök, hogy jól szórakozol rajtam.

- Jaj nyugi Malia- lökte el magát a korláttól és közelebb sétált hozzám- Szivasd vissza te is.

- Azta- nevettem fel azonnal, mert Jason soha nem mondott még ilyet. Ő kifejezetten ellenzett minden ehhez hasonló dolgot- Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet hallok a szádból. Úgy látom megrontott a szellemvilág.

- Tanultam egyet s mást. Errefelé muszáj leleményesnek lenni.

- Ideje volt már- vigyorogtam.

Támadt is egy remek ötletem. Ha ő beosont nálunk és miatta tele ment fehér porral a hajam, akkor itt az ideje, hogy az ő haja is átessen egy kis változtatáson. Átkozni fogja a napot amikor újat húzott velem.