4. fejezet

114 5 0
                                    

Alig találtam meg a termet ahol a következő órám lesz, de Jason már meg is rohamozott a folyosón. Amikor rám ugrott kisebb sokkot kaptam, de végül sikerült megnyugodnom.

- Ó te jó ég Malia nem fogod elhinni milyen zseniális ötletem támadt- mondta lelkesen.

Soha életemben nem láttam még őt végigrohanni a folyosón, pláne nem ekkora vigyorral az arcán, de úgy tűnik, még mindig tud meglepetést okozni.

- Lógjuk el a következő órát és menjünk ki a pályára?- próbálkoztam. Összeráncolt szemöldökkel nézett rám, majd némi gondolkodás után folytatta.

- Majdnem- ez kezd érdekes lenni- Nevezned kéne a következő versenyre. De most úgy, mint Malia Baker- vigyorgott.

- Ki van zárva- ellenkeztem azonnal.

- Legalább gondold át- próbálkozott.

- Jó, átgondolom- bólintottam- De nem ígérek semmit.

- Nem is kell. Én már mindent tökéletesen elterveztem.

Irodalom órára éppen beesve gyorsan helyet foglaltam Katy mellett az utolsó padban. Ő volt az egyetlen lány akivel elég jóban voltam a suliban, és az sem mellékes, hogy Jason exe volt. Majdnem két évig voltak együtt és a szakítás után is megmaradt a baráti viszonyuk, amiért nagyon tiszteltem őt. A legtöbb lány ilyenkor hisztizett, de ő normálisan kezelte a helyzetet.

- Már kezdtem azt hinni, hogy nem is jössz- fordult felém.

- Ki nem hagynám Mr. Reynolds óráját- forgattam a szemem. Kevés tanár volt akit nem bírtam, de őt minden porcikámmal utáltam.

A suli után egyenesen haza mentem. Mivel Josh visszament az egyetemre, így a motorja ismét az enyém lett. Otthon ledobva a cuccaimat, a motort kitoltam a garázsból és Jasonék felé vettem az irányt. Ritka, ha védőruha nélkül megyek, de amikor csak a városon belül vagyok nem szoktam felvenni. Pláne egy 10 perces útra. A házba úgy nyitottam be, mintha én is ott laknék, majd egyenesen az emeleten lévő szobájába mentem.

- Készülj, megyünk edzeni- sétáltam be a szobába.

Az asztalánál ülve tanult valamit, de nem igazán foglalkoztam vele.

-Örülök, hogy ilyen lelkes vagy, de most nem a legalkalmasabb az idő. Tudod jól, hogy holnap tesztet írunk és tanulni kell rá.

- Ugyan már- forgattam a szemem- Tanulni bármikor tudsz. Úgyis hamar belemegy a kobakodba, úgyhogy öltözz, mert telik az idő.

- Jól van- sóhajtott, majd fáradtan felállt az asztalától. Az elmúlt időben szerzett annyi tapasztalatot, hogy tudja, velem nem érdemes vitatkozni, mert úgyis nyerek. A szekrény felé vette az irányt, levette róla az ajtajára felakasztott kabátját, majd engem követve kiment a szobából- Gondolkodtál azon, amit reggel mondtam?- kérdezte, miközben lefelé tartottunk a lépcsőn.

- Igen, és nem tartom jó ötletnek.

Mégis hogy gondolhatja, hogy nevezzek a következő versenyre? Az elmúlt két alkalmat leszámítva egyszer sem voltam még. Ráadásul az más volt, mert sokkal könnyebb úgy elindulni rajta, hogy mindenki valaki másnak gondol téged. Ha azt hiszik Josh vagyok, akkor képes vagyok aszerint viselkedni. De Maliaként indulni teljesen más.

-Mégis miért? Egy jó okot mondj!

- Nem vagyok versenyző alkat.

- Na ne szórakozz már!- állt meg az udvaron a motorja mellett- Most jól figyelj rám! Eddig két versenyed volt és mind a kettőn dobogós lettél! Mondd meg, szerinted mégis hányan képesek erre?

Szomszédom az ellenségemDonde viven las historias. Descúbrelo ahora