Szomszédom az ellenségem

15. fejezet

Egy hét telt el a buli óta. Egész szünetben nem beszéltünk egy mukkot sem. Talán így volt a legjobb. Nem volt szükségem rá, és kicsit sem hiányzott, hogy folyton kétes érzések legyenek bennem.

A suli mosdójában álltam, épp a mosdót támasztottam, amikor Katy belépett az ajtón.

- Ismételten itt találkozunk?- mosolyodott el.

- Ezek szerint- engedtem el a mosdókagylót.

- Látom mostanában egyre kiegyensúlyozottabb vagy. Ennek örülök.

- Sokat segített benne egy bizonyos személy.

- Hunter tud néha jó fej is lenni- mosolyodott el.

A név hallatán hirtelen hátráltam egyet. Ugyan arra a Hunterre gondolunk? Csak mert akkor közel sem a jó fej jelzőt használnám.

- Mármint Hunter Wilson?- ráncoltam a szemöldököm, mire bólintott- Ezt mégis honnan veszed? Én egyáltalán nem Hunterre gondoltam az előbb, hanem Jasonre.

- Cole mesélte hogy reagált amikor majdnem elütött téged. Törődik veled, még ha ezt nem is a megfelelő módon mutatja ki.

Mostmár tényleg elvesztettem a fonalat. Mi köze van Colenak Katyhez? Sőt, minek mond neki ilyeneket?

- De mégis miért mondana el neked ilyeneket?

- Mert együtt vagyunk.

A hír hallatán teljes sokkot kaptam, amit Katy is észrevett, ezért gyorsan elmagyarázta, hogy ő is meglepődött a dolgon, amikor megtörtént, és hogy Cole nem olyan rossz, mint gondolom. Ezt a részét már nehezen hittem el, ezért megkért, hogy menjek el vele este egy autós találkozóra, hogy végre lezárhassuk ezt az egészet Colelal, mert egyikünknek sem tesz jót. Legkevésbé sem vágytam erre, ezért azt mondtam neki, átgondolom a dolgot és este írok neki.

A mosdóból kilépve Jason már az ajtó előtt várt.

-Szerintem el kéne menned- jött utánam, mert nem voltam hajlandó megállni és csevegni vele erről. Borzalmas ötletnek tűnt.

- Ki van zárva- mondtam határozottan.

- Figyelj, nem hibáztathatod őt azért, ami történt. Mindennek ellenére igaza volt...- kezdte.

- Szóval szerinted ártatlan?- vágtam közbe, és a kelleténél kicsit ingerültebben tettem fel a kérdést.

- Én csak azt mondom, hogy mindentől függetlenül mi tudjuk, hogy te jobb vagy nála, Josh meg túléli a dolgot, majd jövőre indul és nagyobb nyerési esélye lesz, mint most.

- Akkor is egy szemét és sosem fogok neki megbocsátani.

- Ugyan már! Akkor Hunternek miért bocsátottál meg?- nézett lesajnálóan- Őt miért szivattad, aztán kötöttél vele békét? Cole-al miért nem így tettél? - fonta keresztbe a karját.

- Az teljesen más. Hunterrel barátok voltunk régebben és még így is ellenem van. Cole-t pedig nem is ismerem, csak párszor láttam.

- Majd szólj, ha már nem hazudsz magadnak. Ja és tényleg békülj ki Cole-al. Egyikőtöknek sem fog hosszútávon jót tenni ez a dolog.

Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is tűnt el Jason. Hihetetlen, hogy egy barátom van és még őt is képes vagyok magamra haragítani.

Egész nap őrlődtem a dolgon, de végül úgy döntöttem ideje elengedni a múltat és tiszta lappal indítani. Elővettem a telefonom és írtam Katynek.

Malia: Megyek este. Elküldöd a helyet és az időt?

Katy: Lakeview street-i parkoló. Este 10. Annyira örülök, hogy jössz:)