A Föld és Pandora

Az első beszélgetés

Napsütés..erre ébredtem ezen a csodás bolygón a kis faluban és persze jó nagy zajra. A zaj forrása nem volt más mint az ott lakók nyüzsgése, beszélgetése mely beszűrődött a kis nádszerű sátrakba amelyeket még előző nap foglalhattunk el.

A családom még aludt, a takarókkal magukra húzva és élvezték a pihenést a fárasztó, hosszú út után. A hőmérséklet itt este kicsit hűvösebb, de reggel már érezni lehet a jó meleget, úgyhogy le is dobtam magamról a takarót és a bőröndömhöz mentem, amely ott feküdt a földön, pont ahol előző este hagytam. Kicsit turkáltam a bőröndömben, mire megtaláltam a megfelelő szettet ami tetszik is és alkalmas is az itteni időjáráshoz és a tükör elé állva felöltöztem. Kis vékony pamut rövidnadrágra esett a választásom egy piros bikini felsővel együtt, majd gyorsan fogat mostam és jöhetett egy gyors arcápolási rutin egy kis bb krémmel és minimális szempillaspirállal.

Mindenki aludt és én unatkoztam. Nézegettem a sátrat amely olyan szép pontossággal volt kiépítve, hogy mindennek meg  volt a maga helye és a színek amelyekkel megfestették a nádrudakat, a törzs színeit ábrázolta.

A családom nagyalvó, én szintén de ha nyaralásról van szó nem szeretek üldögélni, hanem minél korábban felkelek és felfedezem az adott várost. Ez esetben bolygót, úgyhogy gondoltam sétálok egyet a parton, ami a nádsátortól pár méterre helyezkedett el.

Felálltam a földről halkan, hogy senkit se zavarjak és nyújtózkodtam egyet csukott szemmel és mire kinyitottam a szemem hirtelen megijedtem.

- Bocsi!- szólt, a kisebbik Sully fiú. - Nem akartalak megijeszteni, csak ha erre megyek a parthoz gyorsabban odaérek, mintha átvágnék a falu másik végén.

- Jajj, semmi baj, csak hirtelen megijedtem, hogy itt látlak, mivel két másodperccel ezelőtt még nem voltál itt. -mondtam kicsit meglepetten.

- Bocsi még egyszer. - válaszolt és tovább sétált a sátor előtt.

- Merre mész amúgy? - kérdeztem tőle kicsit bátortalanul, mire megfordult.

- Halászni megyek ide a part szélére, megéheztem, úgyhogy reggelizek.

Ohh, hogy ezek maguknak fogják az ételt, hát végülis logikus, mivel szinte egy dzsungelben vagyunk a semmi közepén, nincsenek élelmiszer boltok. ( Anyáék, hogy örülnek majd neki ha ez realizálódik bennük)- gondoltam magamban és odamentem hozzá.

- Öhmm, nem lenne baj ha veled mennék? Tudod én már egy ideje ébren vagyok, semmit nem tudok egyenlőre csinálni mivel a családom és a barátnőm is még alszik, viszont szívesen készítenék nekik valami kis reggelit. Tudod ők azt hiszik, hogy itt fixen lesznek valami boltok, ahol majd bevásárolnak és megreggeliznek és le is van tudva, szóval szerintem nem számítanak arra, hogy maguknak kellesz majd ételt fogniuk és készíteniük.- mondtam neki kicsit zavartan, mivel picit szégyelltem, hogy ennyire "luxus" az életstílusunk, míg ők simán csak lemennek a partra és azt eszik ami van.

- Persze, gyere nyugodtan! - szólt, kicsit szomorúan mosolyogva és elindultunk együtt a partra a halakhoz.

Miközben sétáltunk óvatosan próbáltam végig mérni a fiút aki gyönyörűen szép kék volt, enyhén sárgás szemekkel és a kiegészítői tökéletesen illeszkedtek rá. Az arcát egy tincs takarta amit fából készült gyöngyök díszítettek. Nagyon tetszett a kiegészítő.

- Amúgy nagyon menő a hajad😄- mondtam neki és ő kedvesen rámnézett és mosolygott.
- A hajam vagy a gyöngyök benne?- kérdezte nevetve mire én válaszoltam.
- Najó, igazából a gyöngyök tetszenek nagyon, hol lehet ilyet szerezni?
- Anya faragta még amikor kisebb voltam, ha szeretnéd majd kérhetünk párat neked is és belefűzzük a hajadba!

Időközben leértünk a partra ahol már pár koránkelő na'vi megkezdte a halászást és hálókat vetettek a vízbe.
A kisebbik Sully fiú is így tett és térdig bemászott a vízbe majd bedobta a hálót.
- Gyere megmutatom, hogy kell! -szólt ki nekem kiáltva, mivel én a parton a homokba ülve figyeltem, hogy mit csinál.
Feltápászkodtam és bementem hozzá a vízbe, én is éppen csak térdig. Megfogta a kezemet és segített lépdelni a vízben, mivel az tele volt kis apró kavicsokkal és kicsit szúrta a lábamat, ettől pedig eléggé esetlenűl botorkáltam be hozzá.
Amint mellé értem a kezemet a hálóra tette és magyarázta az instrukciókat amelyeket szorgosan követtem.
Percekig próbáltam ellesni, hogy hogy kell ezt ügyesen csinálni de szinte sikertelenül amin az új barátom jót nevetett.
- Kész, feladom, nem bírom!- dőltem ki a homokba, mire ő is odaült mellém, persze egy hálónyi hallal.
- Hogy???! - kérdeztem tőle hitetlenkedve.
- Ha eleget gyakorolsz menni fog. - válaszolta halkan miközben rámnezett.
Ekkor vettem észre milyen szép nagy szemei vannak, 2-3 másodpercig csak bámultunk egymásra mire zavartan nevetni kezdtem és elnéztem.
- Szerintem lassan visszamehetnénk, a szüleim már biztos ébredeznek- javasoltam neki, mire fölugrott a földről és a vállára vette a zsáknyi halat.
Hogy tud ilyen egyensúlyban felugrani a földről?
Ezen gondolkoztam..