Sziasztok! Ez a történet a saját földünkről és a James Cameron Avatar c. filmjében megjelenő Pandora világáról fog szólni. Egy irodában dolgozó lányról akinek teljesen megváltozik az élete miután lehetősége nyílik egy nagy utazásra.
-Bee! Bee állj meg!- kiabált utánam Lo'ak de én csak futottam tovább, ki az erdőbe ahol a növények már felvették éjszakai alakjukat és a színeiket.
-Nem várlak és kérlek ne kövess!- vetettem hátra felé, de a fiú nem tágított. Egy jól időzített pillanatban azonban elkapta a karom és magához rántott.
-Bee! Ne haragudj, de már nem bírom tovább visszafogni magam, nem tehetek róla!- mondta erőteljesen és feldúltan Lo'ak miközben két kezével a vállamat fogta.
-Mégis mitől akarod visszafogni magad? Mi a terved???! Lo'ak mégis mi a terved??!! Nem veszed észre, hogy ennek semmi értelme? Én ember vagyok, egy 162 cm-es lány míg te egy 2 és fél méteres na'vi aki egy idegen bolygón él. Ennek semmi értelme! Nem szerethetsz belém mert nem egy világból jöttünk és nemsokára amúgyis hazamegyünk.. érted? Nem működne! Nem tudna működni Lo'ak..
Könny gyűlt a szemembe, az övébe szintén, de nem tehettem mást, amit mondtam úgy is gondoltam bármennyire fájt is és akartam volna inkább az ellenkezőjét hinni ettől még tényeket közöltem.
-Tudom... ezért is fogtam vissza magam eddig.. de látod, már nem tudom-Lo'ak erőtlenül szét tárta a karját. - Első naptól próbálom meggyőzni magam, hogy ez nem helyes, hogy az életnek más tervei vannak velem amiben te nem vagy benne és talán így is van, de szeretném megpróbálni és megbizonyosodni abban, hogy ez tényleg így van.
-Lo'ak....-szóltam halkan, mire ő közelebb lépett. Óvatosan magához húzott és a szemembe nézett majd így szólt: Bee, kérlek!
Elengedtem magam, nem érdekelt semmi, hagytam, hogy megcsókoljon és tegyen amit akar.
Finoman közelített hozzám, majd egyre vadabb és vadabb lett. Éreztem, hogy előtör belőle a na'vi ösztön ami egy kicsit sem volt gyengéd. Határozott mozdulattal megfogott és egy erdőszéli sziklához cipelt. Csak néztem és mosolyogtam rá, mikor odaértünk finoman lerakott egy elterült sziklára, elkezdte a ruháimat szaggatni és tetszett neki amit látott.
Amikor már semmi nem takart egy hirtelen mozdulattal berakta.
Forgott velem a világ, fájt.
-Lo'ak.. - nyöszörögtem, mire ő zihálva felkapta a fejét és kérdőn nézett rám.. -Figyelj kérlek!Nem egy faj emlékszel?
Lo'ak bólintott és megértette mire gondolok. Finomabb volt és jobban odafigyelt a mozdulatokra.
Az erdő sötét volt és kihalt, egy hangot nem lehetett hallani, egyedül Lo'ak nyögéseit minden egyes tolásnál. Próbáltam élvezni, de nem egyezünk méretileg, ezt azért még szokni kell.
Másfél órát töltöttünk az erdőben, csodálatos volt, végig csókolta minden testrészem amitől kirázott a hideg és éreztem ,hogy lassan végem. Sárga szemei csak úgy világítottak a sötétben és az egyik pillanatban már Lo'ak is megnyugodott, lelassított. Ez csak egyet jelentett.
Lefeküdt mellém és rám nézett. - Jól vagy?- kérdezte suttogva.
-Igen.. mondtam neki mosolyogva és odabújtam hozzá.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A csillagok ragyogtak az égen. Az ikránok szálltak az égen és mi csak bámultuk őket. Nyugodt voltam, nyugodt és boldog.
