Sziasztok! Ez a történet a saját földünkről és a James Cameron Avatar c. filmjében megjelenő Pandora világáról fog szólni. Egy irodában dolgozó lányról akinek teljesen megváltozik az élete miután lehetősége nyílik egy nagy utazásra.
Másnap ahogy megbeszéltem újdonsült barátommal, felkeltem halkan és a bőröndömhöz lopakodtam. Vetettem egy futó pillantást Ceere és az alvó családomra majd magamra kaptam egy rövid nadrágot és egy kis toppot, hogy elindulhassak a sűrű erdő felé.
Az erdőben még sötétség volt, a nap éppen csak akkor kezdett előbújni és a faluban mindenhol csendesség uralkodott. Az erdő szélén már ott várt Lo'ak egy íjjal a kezében. A haját most kiengedve hordta, a sárga szempárja csak úgy világított a sötétben és amint meglátott egy pimasz kis mosoly jelent meg az arcán.
-Nem hittem, hogy tényleg eljössz!- szólt hozzám suttogva
- Ugyan már! Ki nem hagynám!- feleltem neki szintén suttogva és egy széles mosolyt küldtem felé.
-Szuper, akkor induljunk!
Az erdő mélyére érve már világos volt és a nap szikrázóan sütött. Ezt több állat is megérezhette hisz egyre több neszt hallottunk magunk körül és ugráló kis állatokat láthattunk a gyönyörű fákon.
Lo'ak előre ment, mondván ha van valami baj megtudjon védeni és egy kis tisztásra érve letelepedtünk. Leguggoltunk mind a ketten egy nagy állat lábnyoma felett és tapogatni kezdte.
-Ez még elég friss, nem lehet messze.-mondta nekem miközben én is a nagy lábnyom mellé hajoltam.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
-Tudod milyen állat lehet?-kérdeztem tőle.
Lo'ak csak rám nézett és elmosolyodott.
-Ez lett volna a következő Bee!:D -szólt nevetve.- Hogy elmondjam milyen állat ez és, hogy miből következtetek erre! Kérlek ne legyél türelmetlen!- mondta kaján vigyorral az arcán.
- Rendben rendben bocsii. -játszottam az ártatlan kislányt amitől, lehervadt az arcáról a mosoly és csak nézett rám.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Ez volt az a pillanat amikor tudom nem kellene megszólalnom, hisz egyértelmű volt minden. Ahogy rám nézett, ahogy bámult másodpercekig és nem szólt semmit sem. Rögtön tudtam mire gondol és rögtön tudtam mit érez amióta csak meglátott.
Nem tudom meddig guggoltunk némán a csendben egymást nézve, de éreztem, hogy most már meg kell törjem a csendet.
-Lo'ak...- szóltam hozzá szinte némán. - Mi a baj?
A fiú nem válaszolt rögtön. Másodpercek kellettek mire pár szó elhagyta a száját.
- Bee.. gyönyörű vagy!- suttogta felém.
Igen, anyámnak megint igaza volt. Pontosan erre gondolt amikor azt mondta, ne kerüljek kapcsolatba senkivel ilyen bensőségesen, ne mászkáljak random erdőlakókkal és főleg ne vadászgassak kettesben egy jóképű idegennel aki a na'vik között is feltűnően szép volt.
-Lo'ak..-kérlek..- néztem rá szinte könnyes szemmel amit ő nem láthatott meg.
- Persze, bocsánat. Ne haragudj! Nem volt helyes ezt mondanom. Mármint gyönyörű vagy, de mégiscsak ember.
Némán bólintottam.
A vadászatunk ezután kissé másabb hangulatban folytatódott ám rendkívül érdekesen. Lo'ak mutatott pár trükköt, hogyan lehet kiszagolni a közelben lévő állatokat, hogyan lehet elrejtőzni a veszélyesebb példányok elől és mi mindent kell még tudni az erdő mélyéről.
Eléggé elfáradtam és fázni is kezdtem kicsit. Ezen a bolygón nincs egyébként nagy hideg de éjszakára azért kicsit itt is lehűl a levegő.
- Most már menjünk vissza szerintem!- mondtam neki amivel egyetértett.
-Kerülőn kell mennünk, hogy ne lássák honnan jövünk! És Bee! Ne feledd, ma van a fesztivál. - nézett rám egy apró kis mosollyal, amitől a torkomba ugrott a szívem.
Jajj. Ajajj. Ez most miféle érzés. Ugye nem? Ugye nem??!!
Tomboltak bennem az érzelmek miközben a földet bámultam.
-Hé, minden oké?- lépett közelebb Lo'ak és az újjaival megfogta az állam majd mélyen belefúrta a tekintetét az enyémbe.
Igen..-jelentettem ki halkan, remélve, hogy elhiszi. -Csak most már menjünk vissza.
