A Föld és Pandora

Az iluk

A nap a megbeszéltek szerint lent folytatódott a parton. A látogatók többi tagja, a családom és Cee is megindult lefelé az ott várakozó na'vikhoz akik már a tengerben álltak egy egy állat mellett.
- Na és milyen volt egy ilyen fura lénnyel halat fogni?- érdeklődött kuncogva Cee.
- Jaj, ne már ne nevezd így őket. Tökre értelmesek és kedvesek is. - válaszoltam a vicces hangulatban levő barátnőmnek.
- Hát a kisebbik srác valóban aranyos, de a nagyobbikkal nem tudom mivan, tökre olyan volt mint aki nektek esik a reggeli előtt.
- Szóval neked is feltűnt..
- Fel bizony. Na mindegy gyere menjünk a vízbe és nézzük meg ezeket a cukorfalat állatokat.

Hallgattam Ceere és követtem őt. Mindegyik na'vi mellett állt egy- egy ember is és ismerkedtek a fura kis lényekkel akik olyanok voltak mint valami delfin csak kicsit hosszabb uszonyokkal.

- Jól van emberek! Mindenki figyeljen! Az állatok amelyek maguk mellett állnak, iluk! Vizi lények, haszonállatok ha úgy tetszik. A hátukra pattanva tudnak velük mozogni a tengerben és akár körbe járni velük az egész területet. - szólt Jake a turistákhoz.

Megörültem mert Lo'ak mellett senki nem állt, csak simogatta a kis állatka fejét és várt. Gondoltam odamegyek hozzá, őt legalább ismerem nagyjából és elindultam felé. Ő vette az adást, mosolygott és integetett, hogy menjek bátran majd ő segít nekem.

- Állj!- szólt rám Jake. - Te kérlek Neteyamhoz menj, az ő iluja kisebb, jobban illik hozzád.
-Öhmm, hát jó rendben. - álltam meg kicsit zavartan és az ellenkező irányba fordultam.

Neteyam nem túl kedvesen, méregetve nézett és besegített az ilu mellé.
Mellé érve láttam, hogy legalább 3 fejjel magasabb mint én és a fejem csak a mellkasáig ér.
Ahogy lépdeltem véletlenül megbotlottam az egyik kőben, mire szó szerint rázuhantam a mellkasára de ő elkapott és felsegített a szerencsétlenkedésemből.
- Hé jól vagy?- kérdezte.
- Igen, persze csak ezek a kövek nagyon szúrnak és nem túl kellemes bennük lépkedni. - válaszoltam zavartan.
Ekkor láttam őt először mosolyogni. Legalábbis rám. Igaz ez sem volt egy túl nagy mosoly, de legalább egy kis kedvességet mutatott az irányomba.
Elkezdődött az óra. Az emberek felmásztak az ilukra, én  pedig követtem a példájukat és Neteyam engem is fellendített az állat hátára. Hátul megfogta a derekamat jó szorosan és már emelt is fel, hogy kényelmesen elhelyezkedjek.
- Itt fogd az összekötőt, ezzel tudod irányítani az állatot. - és az egyik kezével a kötőre mutatott, míg a másik kezét a hátamon óvatosan végig húzta a kezét,amitől kirázott a hideg és ránéztem.
Ő csak halványan mosolygott és az ilura mutatott, hogy indulhatok.
Najó ez furcsa volt, gondoltam magamban és Cee tekintetét kerestem, mivel amikor valami ilyesmi történt az otthoni bolygónkon fiúk társaságában, mindig egymásra néztünk és a szemünkkel  lekommunikáltuk mit gondolunk. Csak hogy Cee épp akkor esett bele a tengerbe az iluról.
Hát ez nem lehetett túl kellemes számára, gondoltam magamban és Neteyamra néztem.
-Hé, valami baj van?- kérdezte nyugodt hanggal és a kezét a sarkamhoz tette.

Ennek a fiúnak mániája a fizikai érintés az idegenekkel vagy mi történik?

- Nem, nem semmi baj, mehetünk. - válaszoltam neki.
Elindította az ilut és az szépen úszkált lassú tempókkal, körbe-körbe a vízben Neteyam körül.

-Szép! Ügyesen ülsz!- mondta lelkesen és elnevettem magam.
-Hát köszönöm, otthon jártam lovagolni, biztos azért!
- Itt is vannak "lovak" , igaz nincs benne a programtervben de kivihetlek hozzájuk majd ha gondolod.- ajánlotta fel nekem kedvesen.
-Nahát, te tudsz kedves is lenni? Nem csak bunkó?-kérdeztem mosolyogva.
Erre nem válaszolt, csak lesegített az iluról, mivel az már a 10. körét úszta a tengerben Neteyam mellett.
Leemelt az iluról szép lassan és megállított maga előtt. Vagy inkább magához fogott. Hosszú tenyere végig csúszott a hátamon és csak nézett rám.
Azt hittem most lesmárol, hát de csak nem tenne ilyet egy idegennel aki ráadásul nem is az ő "fajtájából" való.
Másodpercekig álltunk így, mire óvatosan eltolt magától.

- Jól van emberek, mára elég! - kiabálta Jake, hogy mindenki hallja. -Az oktatás mára befejeződött az ilukkal.

Mindenki kisétált a vízből és a parton felkaptunk egy- egy törülközőt. Kicsit fáztam, úgyhogy remegve bújtam a törülköző belsejébe a vizes fürdőruhámmal magamon.
Cee tágra nyílt szemekkel közeledett felém a vízből és megállt mellettem.
- Ez mi volt??!- kérdezte és a melletünk álló, minket figyelő Neteyam felé bökött.
- Bár tudnám.