Sziasztok! Ez a történet a saját földünkről és a James Cameron Avatar c. filmjében megjelenő Pandora világáról fog szólni. Egy irodában dolgozó lányról akinek teljesen megváltozik az élete miután lehetősége nyílik egy nagy utazásra.
A kocsink pont a falu bejáratánál állt meg. Mindenki kiszállt a kocsikból, a családom, Cee és a többi utas is akiket nem ismertem, csak egy géppel utaztunk. Amint kiléptem a járműből a lábam a finom puha talajra érkezett, majd felnéztem és a tekintetemet a falura és az onnan kisétáló na'vikra emeltem.
Kékek... Ez volt az első gondolat ami a fejembe ugrott és az első szó is amit hangosan kimondtam.
- Hát igen, elhiszem ,hogy szokatlan és érdekes - szólt nevetve az egyik idegenvezetőnk aki elkísért a faluig. - Szólok Jakenek a főnöknek, hogy jöjjön és köszöntse a vendégeit!- mondta mosolyogva és elindult a falu bejárata felé.
- Huh, micsoda hely!-mondtam csillogó szemekkel a családom felé fordulva.- Ugye nektek is tetszik? Nézzétek ezt a csodás tengert ami itt fekszik és az erdőt! Szupi insta képeket fogunk itt csinálni!
- Az biztos, már megint ezek az insta képek!- morogta apa durcásan. - Inkább féljünk, hogy mi lesz itt velünk ennyi erdőlakó, furaszínű ember között.
Apa nem lelkesedett a remek szülinapi ajándékomért, ami valamilyen szinten érthető. Fura alakok, kék bőr színnel, távol az otthontól és mindenféle új lény mászkál az erdőben a lábunk alatt és a vízben. Nos, így jobban belegondolva lehet kicsit tényleg félnem kéne, de inkább csak az izgatottságot éreztem a szívemben.
Pár perccel később a képről ismerős na'vi azaz Jake sétált felénk. A haját hátul lazán összekötve viselte, a karján pár bőrkarkötő díszelgett és a mellkasára egy pánt segítségével egy kés volt felrögzítve. A klán főnök mögött két fiatal fiú lépdelt, a képről ismerős két srácot véltem felfedezni bennük és nem csalódtam, valóban ők voltak.
- Üdvözlök mindenkit!- lépdelt felénk magabiztosan, mosolyogva Jake. -Örülök, hogy biztonságban megérkeztek és hogy mindenki itt van! Bizonyára mindenkit érdekel miért várunk ide egy másik bolygóról való embereket a mi földünkre, nos a válasz egyszerű! Szeretnénk az emberekkel megosztani ezt a csodálatos élővilágot amit itt láthatnak magunk körül és egymás személyiségét, érdekességeit jobban megismerni! A szervezőkkel egyezséget kötöttünk természetesen, ha úgy tetszik szabályokat, amik a következők: Nincs szemetelés, káromkodás és bármilyen természeti élőlény, otthon megrongálása ezen a helyen. Szerintem ezzel nem lesz gond mert értelmes és kedves embereknek tűnnek.- mosolygott rá a kis csoportunkra. -Remélem kellemesen fogják érezni itt magukat és sok kellemes emlékkel térnek majd haza az otthonukba!-mondta amolyan végszónak és elindult visszafele a falu bejárata felé.
Ekkor láttam meg a két fiatal srácot még jobban mögötte,amikor ő elindult. A két Sully fiú, vékony volt és magas, hosszú fülük volt, ami a macskákéra hasonlított kicsit és ők is kedvesen mosolyogtak ránk.
Hirtelen összetalálkozott a tekintetem a magasabbik fiúval, de gyorsan elkaptam a szemem. Nem tudom igazából mi miatt, talán mert zavarba ejtő volt az a sárga szempár vagy csak szimplán valamit érdekesebbnek találtam, nem tudom. Az alacsonyabb fiú szintén rám nézett amikor én ő rá, de ugyanezt a zavart fejkapkodást csináltam vele is. ( Ezt nem hiszem, nagyon kínos).
-Héé mivan veled?-mosolygott rám Cee.
- Jaa semmi, csak pont egymásra néztünk mindkettővel és fura volt :'D- árultam el neki.
- Hát látom, hogy zavarba lettél valamitől, remélem jó barik leszünk ezekkel, milyen vicces képeket lehetne kék emberekkel posztolni- vihogott mellettem és én is beszálltam a nevetőgörcsbe.
Anya hallotta a beszélgetést és csak a fejét csóválta.
- Hé, lányok álljatok le! Nincs pasizás-szólt ránk, mire összenevettünk.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
