𝑷𝒓𝒐𝒋𝒆𝒄𝒕: 𝑨𝒌𝒂𝒔𝒉𝒂 | 𝑨𝒍𝒉𝒂𝒊𝒕𝒉𝒂𝒎 𝑿 𝑶𝑪

𝐂𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫 𝐅𝐨𝐮𝐫✧

Hihetetlennek tűnt még számomra is, de már teljes két hetet tudhattam magam mögött az Akadémián. Lassanként bevezetést kaptam a tantárgyaimba, a tanáraim megtartották az első hivatalos óráim, és a szaktársaimmal is sikerült összemelegednem...többé-kevésbé.

Még mindig akadtak olyanok, akik nem igazán akartak engem elfogadni, főként a korom miatt. Gondoltam, hogy ebből kifolyólag kicsit nehezebben fog menni a beilleszkedés, de arra nem számítottam, hogy bárki is ellenséges lenne, csak mert még kiskorú vagyok...hiszen nem én vagyok az egyetlen, aki még nem töltötte be azt a bizonyos évszámot.

Talán azért ilyenek, mert a Haravatat az egyik legnehezebb szak az Akadémián, és az eleve nehéz bejutást megtetőztem egy fiatal évszámmal, és különleges tudással, tehetséggel - amit még a jövőben fogok csak igazán bizonyítani.

Viszont a negatív mellett mindig ott van az a bizonyos pozitív is. Yavanani már az első napon mellém szegült, azóta pedig minden egyes nap velem tölti az idejét, aminek mérhetetlenül örülök. Boldoggá tett, hogy én is hamar barátra tettem szert, és kevésbé éreztem magam elveszettnek ebben az új rendszerben, amibe belekerültem.

Magával az épülettel is kezdtem megismerkedni. Míg az óráink nagy részét az erre kialakított termekben töltöttük, addig a szünetekben a sétányon és a kertben sétálgattunk, a délutáni tanulást pedig a könyvtárban, hivatalos nevén Daena Házában ejtettük meg.

Rám való tekintettel szaktársaim nem a kocsmában zárták a napot, hanem a Puspa Kávézóban, leginkább az aktuális tananyagról és politikáról csevegve, mint a normális felnőttek. Élveztem, hogy engem is igyekeztek ezekbe a beszélgetésekbe belevonni, úgy éreztem, hogy végre én is tartozok egy társaságba, olyan emberek közé, akik befogadnak engem - azt a pár kivételt leszámítva.

Habár igyekezetük ellenére sem igazán tudtam hozzászólni ezekhez a témákhoz, hiszen a politikai élet nem érdekelt, ebből kifolyólag nem voltam képben vele, az aktuális tanulmányok pedig nagyobbrészt eltérőek voltak, hiszen én nem mindig ugyanazt a leckét vettem, amit ők. A tanárok kénytelenek voltak velem külön foglalkozni, plusz feladatokat és leckéket kiadni, annak érdekében, hogy minél hamarabb felzárkózzak...emiatt több vizsga is fog rám várni, amelyek sűrűbb időpontokban lesznek megtartva.

Mégsem bántam, sőt örömmel töltött el. Hiszen erre készültem hónapokon át, és egészen kicsi koromtól arról álmodoztam, hogy egyszer végre én is az Akadémia tanulójának nevezhessem magam. Pár vizsga és plusz lecke nem tántoríthatott el a célomtól és a fő álmomtól.

Bizonyítani fogok, mindenkinek.