"- Nem vagy hülye, csak nincsen szerencséd, amikor gondolkozol.
- Őszintén...nem számítottam tőled más válaszra..."
Néha már önmagában az is bátor és nagyszerű, ha csak felkelünk és tesszük a dolgunkat. Minoro az élet minden pillanatát megbecsüli és...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Nincs a világon olyan probléma, melyet ne lehetne elfelejteni pár percre, amíg az ember beáll a jó forró zuhany alá, és kiáztatja a tagjaiból a rossz érzéseket. Az elmúlt napok gyötrelmesek voltak. A nyakamba varrtak egy csomó diákot, és elvárják tőlem, hogy pesztráljam őket.
De persze ezért bő jutalomban részesülök, szóval ne panaszkodjak, fogjam be a számat és csináljam a dolgomat.
Új hét, új napok, új feladatok. Muszáj volt egy reggeli zuhannyal indítanom mindezt, különben már négykézláb másztam volna ki a szobámból, Kavehnak pedig nem adhattam meg az örömöt, hogy ilyen állapotban lásson. Igen, túl nagy bennem a férfi-büszkeség, de szánt szándékkal hamarabb elhagytam a házat, minthogy az az alkoholista magához tért volna a tegnap átmulatott éjszakából.
A lakbérrel rendszeresen csúszik, de a hétvégi bulikra bezzeg van pénze...
Az otthoni problémákat az Akadémia ajtaján kívül hagytam, a munkával kapcsolatos stresszt és kínlódást pedig felöltöttem magamra...ugyanis ez jellemezte az utóbbi másfél hónapom munka terén. Faarccal sétáltam az irodámhoz, és hálát adtam az Arkhónoknak, amiért Madam Faruzan nem várt a bejáratnál. Amióta ez a projekt elindult, a nyakamra nőtt...mintha szemmel akart volna tartani, ez pedig nagyon nem tetszett.
Nem egy gyerek voltam, és bár nem jókedvvel, de eltudtam látni a rám kiszabott feladatokat. Viszont ezen a projekten belül úgy éreztem magam, mintha valami óvó bácsi lennék, aki apró gyerekekkel van körülvéve, és őket próbálom szórakoztatni és lefoglalni. Rajzolgatás, fogalmazásírás, összeszoktató csapatépítő beszélgetések...sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyenre fogom adni a fejem...
A laptopom egy apró hang kíséretében kapcsolt be, amíg én elhelyezkedtem a székemben. Bizonyára már értesítést kellett volna kapnom róla, hogy mi a heti és a napi feladatom, a projekten belül és kívül is. Beindítottam magam mellett az apró vízforralót, hogy legalább egy bögre élénkítő teát magamhoz vegyek, és legalább annak az ízében örömöm legyen. Kihúztam a jobb oldalamra eső, legfelső fiókot, hogy a szükséges mappákat elővegyem...ekkor szúrt szemet a könyv, melybe utoljára két hete volt negyed órám beleolvasni.
Lemondó sóhajt hallattam, majd immár egy bögre gőzölgő teával a kezemben fordultam vissza a laptopom felé, böngészve az új értesítéseim. A változatosság kedvéért most már az első tanórában érkeznek a csapatomba tartozó diákok, cserébe csupán négy órát lesznek itt...ebédszünetben távoznak, a délutáni óráikon pedig már rendes tanterv szerint részt vesznek.
Viszont az új feladat meglepően érdekes volt...egészségügyi felmérés? Ennek mi köze lenne az egész projekthez?
Aprót kortyoltam a teámból, szemeim újra és újra átfutották az üzenet egészét alkotó sorokat. Nem akartam megkérdőjelezni a körülöttem lévő történéseket, nem is vallt rám...de mégis azon kaptam magam, elgondolkodok a kapott feladatok miértjén.
