"- Nem vagy hülye, csak nincsen szerencséd, amikor gondolkozol.
- Őszintén...nem számítottam tőled más válaszra..."
Néha már önmagában az is bátor és nagyszerű, ha csak felkelünk és tesszük a dolgunkat. Minoro az élet minden pillanatát megbecsüli és...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Miért van az, hogy amikor sürgősen el akarunk jutni valahová, akkor az utazás mindig maga az örökkévalóság, de ha nem kell sietni, akkor máris megérkezünk?
Annyira vártam a következő napot, hogy eszembe sem jutott, hogy az első órámon részt kell még vennem...így történt az, hogy egy órával hamarabb érkeztem, mint kellett volna. Aludni sem voltam képes az éjszaka folyamán, csupán forgolódtam és szenvedtem. Egyedül ücsörögtem a teremben, várva arra, hogy valaki megérkezzen, és esetleg beszélgethessek vele, de a szaktársaim nem arról híresek, hogy korán érkeznek első órára...ők inkább szeretnek kicentizni mindent.
Nyögve nyúltam végig a padon, próbálva kicsit pihentetni legalább a szemeim...az agyam pörgött, mintha megittam volna öt adag kávét. Idegesítő volt, hogy képtelen voltam csillapítani a gondolataim folytonos váltakozását, lábam megállás nélkül ráztam a pad alatt. Soha nem akartam még annyira túlesni egy tanórán, mint a mostanin. Eleve nem is értettem, miért nem kezdhettünk bele rögtön a projekttel kapcsolatos feladatokba.
Na nem mintha a projektet várnám a legjobban...
Sokkal inkább vágyom ismét egy bizonyos férfi társaságára, látni akarom hidegen csillogó türkiz szempárját, ahogy szinte felnyársal velük. Érezni akarom, amint a szívem nekidördül a bordáimnak, amint mély hangja bekúszik a hallójárataimba, szeretnék közvetlen közel állni hozzá, beszélgetni vele...
Te jó ég, nem létezik, hogy ennyire elcsavarta valaki a fejem...
Még sosem voltam szerelmes, főként a koromból és az érdeklődési körömből kifolyólag. Eddig jobban lekötött a tanulás, és a cél, hogy kiszabaduljak a szülői házból, erre mégis azon kapom magam, hogy az Írnok egyre többször befészkeli magát a gondolataim közé...sőt, ezen a ponton ő tölti ki a kétharmad részt.
Visszagondolva szégyenlem magam, amiért olyan gyerekesen rástartoltam Sidra miatt...de egyszerűen idegesített, hogy nyíltan rányomult Alhaithamra. Nem éreztem helyesnek, hogy flörtöljön vele, már csak az sem tetszett, ahogyan ránézett.
Ezt hívnák féltékenységnek?
Hiszen miért is lennék féltékeny, semmi sincs köztem és a férfi között, és soha nem is lesz!
- Minoro? - Madam Faruzan hangja térített magamhoz, így kénytelen voltam felemelni a fejem a padról.
Laposakat pislogva néztem körbe a teremben, mire realizáltam, hogy Yavanani kivételével mindenki megérkezett, és a tanár jelenlétében valószínűleg megkezdődött az első óra. Óvatosan megdörzsöltem a szemeim, hogy a látásom jobban kitisztuljon, ekkor realizáltam azt is, hogy sikeresen beszunyókáltam. Csendes, kínos pillanatok következtek, amíg az előttem álló nő megvárta, hogy teljes mértékben magamhoz térjek.
- Hadd találjam ki...izgalom miatti álmatlanság az éjszaka, végül a célegyenesben nem bírod nyitva tartani a szemeid? - kuncogott mindentudóan, mire zavartan pillantottam el róla. Végül is nem tévedett olyan nagyot... - Kérlek, azért még az órámon próbálj odafigyelni - intézett hozzám ennyit, majd visszasétált a tanári asztalhoz.
