"- Nem vagy hülye, csak nincsen szerencséd, amikor gondolkozol.
- Őszintén...nem számítottam tőled más válaszra..."
Néha már önmagában az is bátor és nagyszerű, ha csak felkelünk és tesszük a dolgunkat. Minoro az élet minden pillanatát megbecsüli és...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Miután sikeresen eltelt a fejem felett a tanórák ideje, a csapat tagjaitól beszedtem a lapokat. Az asztalomhoz sétálva egy dossziéba helyeztem őket, amíg Minoro kivételével mindenki összepakolt és elhagyta az irodámat. Egy apró sóhaj szökött ki a számon, amint végre a nap ezen részét is magam mögött tudhattam, habár tudtam, hogy még bőven vár rám tennivaló. Sosem voltam túlzottan társasági ember, így valamelyest megnyugodtam, hogy már nem kellett a sok diák között lennem.
Nem is értem, miért pont engem választottak csapatvezetőnek...
Újra visszasétáltam a lányhoz, aki ülve maradt a kanapén kisajátított helyén. Nem tudtam nem észrevenni, hogy valamiért amióta visszatértem feszültebben viselkedett a megszokottnál. Ismét olyan volt, mint amikor először találkoztunk, ennek az okát pedig nem értettem. Azt hittem, hogy már régen áthidaltuk a nehézségeket...egyáltalán velem van problémája?
És ha igen, ez engem miért érdekel?
- Nos, köszi, hogy maradtál - kezdtem bele, amint én magam is visszaereszkedtem a fotelomba. - Szerettem volna beszélni veled valamiről, ami egy kicsit befolyásolhatja a teljesítményedet és a részvételedet a projektben.
Átfutott az agyamon, hogy talán nem így kellett volna a mondandómat közölni vele, ugyanis az eleve fehér bőre csak még sápadtabbá vált, ahogy kissé elkerekedett szemekkel pislogott vissza rám. Valószínűleg sikerült csak még inkább tornáznom a stressz szintjén, habár nem ez volt a szándékom.
- Történt...valami? - érdeklődött halkan, mire gyorsan megráztam a fejem.
- Csupán az a helyzet, hogy elsőéves vagy, és az elsőévesek bálja egy hónap múlva lesz. Hamarosan Madam Faruzan is értesíteni fog téged erről, ugyanis el kell kezdened készülni rá - dőltem kissé előre, hogy rákönyökölhessek a térdeimre. Láttam a tekintetében a zavarodottságot, ami meglepett. Talán nem tudott a bálról? - Szokásosan lesz egy nagy tánc az új diákoknak, ez afféle "beavatási" program a számotokra. Ehhez el kell kezdened próbálni, és találni magadnak egy párt, akivel táncolni fogsz majd.
Sejtésem beigazolódni látszott, amint a lány tekintete lassan lecsúszott rólam, az előtte elhelyezkedő kis asztalra. Úgy tűnt, mélyen elmerült a gondolataiban, próbálta feldolgozni az új információkat. Csendben kivártam, amíg ez a folyamat végbement nála, holott sietnem kellett volna a saját dolgomra.
Ezt a gyors tényközlést nem terveztem öt percnél hosszabbra...
- Elsőéves bál...? - motyogta halkan, továbbra sem rám nézve. - Én erről nem tudtam.
Igen, igazam volt.
- A pályakezdő elsőévesek pedig ezt várják a legjobban. Igazság szerint ez az egyetlen olyan rendezvény, amit bulinak lehet nevezni az Akadémián - próbáltam valamelyest oldani a feszültségét, miközben visszafojtottam a nevethetnékem. Kissé abszurdnak tűnt, hogy ennyire nincsen képben a dolgokkal, pedig a többi kezdő már biztosan lázasan készül erre a bálra. - Főleg azért, mert különböző korosztály vesz ebben részt. Ha valaki harmincévesen kezdte meg itt a tanulmányait, akkor harmincévesként fog táncolni, aztán itt vagy te is, aki még a felnőttkort sem érte el.
