Just with You //Ewan Mitchell//

Próbáljuk meg

21.
༶•┈┈⛧┈♛ ♛┈⛧┈┈•༶

Ewannel ott ültünk egymás mellett a parkban, és figyeltük, ahogy Diablo eljátszik a többi kutyával. Néha megpuszilt arcomon vagy a fülembe suttogott szép szavakat, amin nagyon jókat mosolyogtam. Én is megpusziltam az arcát vagy ajkait, ráhajtottam a fejemet a vállára, ő pedig a fejét az enyémre. Imádtam ezeket a pillanatokat, ezeket az együtt töltött perceket.

Leírtam Sandrának a történteket, hát teljesen odáig volt meg vissza. Viszont neki is volt hatalmas újságolni valója: Tom randizni hívta és elfogadta a meghívást. Ezt elmondtam Ewannek, aki ennek hallatán elmosolyodott, viszont mégis fel volt háborodva, hogy színész társa nem szólt neki erről. 

- Bocsánat, de kérhetek egy képet? - jött oda hozzánk egy körülbelül tizenhat éves lány, miközben zavartan fogdosta a telefonját a kezében.

- Persze. - Ewan bólint, majd feláll a padról. - Szerelmem, megcsinálod a képet? 

A megszólításra felkaptam a fejemet, bólintottam, majd én is felálltam és átvettem a lánytól a telefont. Készítettem egy pár képet közelebbről is és távolabbról is, majd visszaadtam a készüléket a tulajdonosának. Ő még kért egy aláírást, majd hatalmas köszönet után elment. Ewanre néztem, aki szintén rám nézett és elmosolyodott. Közelebb léptem hozzá, majd magamhoz öleltem. 

Közeledett az ebédidő, így arra gondoltunk, hogy bemegyünk a boltba vásárolni és majd megfőzzük közösen az ebédet. Kikötöttem Diablót a Tesco előtt, majd együtt bementünk a színész fiúval. Vittünk egy kézi kosarat, mert olyan sok dolog nem kellett, hogy nagyot kelljen tologatni. 

Miután hazaértünk, lepakoltuk a szatyrot a konyhába, majd kézmosás után előkészültünk a főzőcskézéshez. Bolognait fogunk csinálni, mert az finom és nem is nehéz elkészíteni. Nem is tudtam, hogy Ewan egy konyhatündér, de ennek nagyon örülök, mert így fel tudjuk osztani, hogy ki melyik részét csinálja, így hamar fogunk végezni. 

...

Amikor kész lett az ebéd, megterítettük az asztalt, majd szedtünk magunknak. Én mielőtt leültem volna enni, még adtam Diablónak friss vizet és ő is megkapta a konzervét, így együtt ebédelhet velünk. 

- Kérdezhetek valamit? - pillantottam rá a velem szemben ülő fiúra, miközben felcsavartam a villámra a tésztát. - Nemet is mondhatsz, ha akarsz, mert lehet, hogy korainak tűnik...

- Miről lenne szó? - nézett rám Ewan kíváncsi tekintettel. 

- Hát... arra gondoltam, hogy nálam lakhatnál addig, amíg van a forgatás, hogy ne kelljen olyan sokat fizetned. Úgyis mostanában itt alszol nálam és a napokat is együtt szoktuk tölteni az esetek kilencven százalékában. Esetleg megpróbálhatnánk, aztán később megbeszéljük, mi legyen. - mondtam szerényen, ugyanis nem nagyon mertem felhozni ezt a témát. 

- Ez jó ötlet, benne vagyok! - bólint rá, miközben egy mosoly ül ki az arcára. - Akkor majd ebéd után visszamegyek a cuccaimért, ha tényleg szeretnéd. 

- Én nagyon szeretném, azért kérdeztem. - kuncogtam, majd bevettem a számba a villát, hogy leehessem róla az ételt.

- Akkor jó. - bólintott, majd ő is egy újabb adagot tett a szájába. Miután megrágta és lenyelte, folytatta. - Így sokkal többet tudok majd segíteni készülni a meghallgatásra. Remélem, nem felejtetted el. - vonta fel a szemöldökét.

- Dehogy! - ráztam a fejemet. - Ez egy olyan komoly és fontos dolog, lehetetlen, hogy kimenjen a fejemből. 

- Így van! Jó hozzáállás. - kacsintott rám, amitől fülig elvörösödtem. 

Ebéd után Ewan elment vissza a hotelbe, hogy összepakoljon és elhozza hozzám a cuccait. Én addig rendet raktam egy kicsit a lakásban, hogy mindennek meglegyen a helye. Bár kicsit félek ettől az összeköltözéses dologtól, lehet korai, de úgy gondoltam, érdemes megpróbálni. Hiszen tényleg együtt töltjük a napokat - mostanában az estéket is -, ha éppen nem dolgozok vagy Ewan nincs forgatáson. 

Azután kicsit leültem a tévé elé, amikor a telefonom csipogott egyet. Sandra írt, sürgősnek látszott.

sandra.98
Camie, segíts
rajtam!!!

én
Mi a baj??

sandra.98
Nemsokára készülnöm
kellene a randira, de
a gyomrom szó szerint
a torkomban van...

sandra.98
Nem tudom, mit vegyek
fel, pedig csak egy 
órám maradt elkészülni🙃

én
Először is, próbálj
meg megnyugodni.
Másodszor pedig
valami kényelmes
ruhát válassz

sandra.98
Az agyvérzés fog
elvinni, Camilla.

én
Dehogy fog elvinni!
Vegyél mély levegőt!

én
Annyi szép ruhád
van, biztos találsz
kedvedre valót.

sandra.98
Talán megvan.
De akkor sem tudok
megnyugodni😫

én
Igyál teát, az
biztos segít.

sandra.98
Jó, megpróbálom
akkor azt. Közben
elkezdek készülni.
Küldök majd képet
és mondd meg, jó
leszek-e úgy!

én
Oké. Viszont
attól nem félek,
hogy nem lesz jó❤

sandra.98
❤❤

Megértem Sandrát és sajnálom is közben. Szegény biztos nagyon izgulhat, én pedig nem vagyok ott vele. Erre is gondolnom kellett volna, de most már nem érnék oda hozzá. Közben Ewan is megérkezett a cuccaival. Lepakolt a hálóba, majd segítettem neki eltenni a ruháit. Aztán becsúsztattuk a bőröndöt az ágy alá, és leültünk a nappaliba a tévé elé a kanapéra, ahova Diablo is felugrott és csatlakozott a délutáni mozizáshoz. 

Nehezen találtunk jó filmet, de aztán találtunk egy aranyos, romantikus filmet. Netflixes film volt, a címe pedig "A tökéletes párosítás". Első ránézésre szimpatikusnak tűnt a hosszú keresgélés után és az előzetese sem volt rossz, úgyhogy belekezdtünk. Aztán Sandra üzenete is megjött, amire gyors reagáltam. A lány elküldte a képet, az állam pedig majdnem leesett. Alig bírtam szavakba önteni neki, hogy mennyire gyönyörű, és hogy Tom biztosan összeesik, ha meglátja majd. 

Délután háromnegyed öt múlott, amikor vége lett a filmnek. Mindketten nagyon élveztük, majd úgy döntöttük, hogy átnézzük a szöveget, amit meg kell tanulnom a forgatásra. Egy részletet kaptam Alys Riversről, ami nem volt valami rövid, de mégsem olyan hosszú, hogy ne lehessen megtanulni. 

Miután nagyjából átnéztük a szöveget és Ewan segítségével átvettem pár fontos információt, elmentünk vacsorázni. Azután megfürödtünk, majd befeküdtünk a puha takaró alá, ahol össze is bújtunk. Átdobtam a lábamat Ewan lábain, miközben fejemet a mellkasán pihentettem, ő pedig átkarolt és sötét tincseimet az ujjára csavarta. Imádtam így aludni, mert érezhettem a jó illatát, hallhattam a szíve dobogását, ez pedig jó érzéssel töltött el. 

Közben Sandra is az eszembe jutott. Vajon otthon van már? Hogy érezhette magát Tommal? Milyen volt a randevúja, hogy alakult? Ránéztem az órára: este fél nyolc. Szerintem már otthon van, de mégsem merek neki írni. Majd inkább rákérdezek holnap, úgyis mennem kell dolgozni. A Starbucksban szinte mindent meg tudunk beszélni, mintha nem is dolgozni járnánk oda, hanem cseverészni. Lehet, hogy azért telik akkor olyan gyorsan az idő, mert munka közben jókat beszélgetünk, az pedig elterelni a figyelmünket az időről. Viszont sosem volt gond ezzel, mert beszélgetés közben tudtunk a vendégekre is figyelni, a kiszolgálásra, így senki sem panaszkodott.