Just with You //Ewan Mitchell//

Sötétség és magány

16.
༶•┈┈⛧┈♛ ♛┈⛧┈┈•༶

Hazamentem, hogy ránézzek Diablóra. Bár igazából végeztem mára Sandrával, úgyhogy csak holnap megyek. Még holnapra kérek egy szabadnapot, hogy ápolhassam a barátnőmet, aztán visszatérek dolgozni is. A főnököm megértette, hogy ezért nem mentem be, mert vigyáznom kellett Sandrára, hogy ne essen vissza. Ő azt is tudja, hogy amúgy sosem hiányoznék, ha nem lenne rá okom, ezért biztos vagyok benne, hogy a holnapi napot is megadja még nekem.

Mikor kinyitottam a bejárati ajtót, hűséges társam akkora lendülettel csapódott belém, hogy majdnem hátra estem. Boldogsággal töltött el, amiért ennyire örül nekem, viszont szomorú is voltam, hogy majdnem egész napra egyedül kellett hagynom. Bárcsak eltűrnék egymást Leóval, mert akkor nem volna ilyen probléma.

Adtam a kutyámnak friss vizet és kaját, majd én is leültem az asztalhoz vacsorázni. Nem igazán voltam éhes, pedig ma csak egyszer ettem levest, amit Sandrának csináltam. Úgy is mondhatnám, csupán azért eszek, hogy ne üres gyomorral feküdjek le aludni. Közben görgettem az Instagramot, de ott sem volt semmi érdekes, így lekapcsoltam a telefonomat, majd képernyővel lefelé letettem az asztalra. Először csak meredtem magam elé, de aztán eszembe jutott egy őrült gondolat...

Vajon milyen lenne, ha Ewan is itt lenne velem? Nem lennék egyedül, de mi történne közöttünk? Milyen érzés lehet, ha úgy kezelne, mint egy nőt? Gyengéden végig simítana a testemen, megcsókolna az ajkaimon vagy... Megrázom a fejem. Mégis mikre gondolok te jó ég! Ezeket még én sem gondolhatom komolyan, úgyhogy jobb lesz, ha ezeket az őrült és értelmetlen gondolatokat most azonnal kiverem a fejemből.

Mégis úgy éreztem, hogy szeretem őt. Furcsa érzéseket vált ki belőlem, akárhányszor hozzám szól; megérint; mikor megölel, én fel tudnék robbanni akkor. Hosszú évek után tényleg úgy érzem, hogy szerelmes vagyok. Ha valaki megkérdezné, mi tetszik nekem benne, nem tudom, hogy mit válaszolnék rá. Szerintem elmondani sem tudnám, miért szeretem... Egyszerűen nehéz volna körül írni azt az érzést, amit kivált belőlem, de az egyszer biztos, hogy csodálatos.

Hirtelen úgy éreztem, hogy nekem most azonnal fel kell hívnom őt. Kezembe vettem a telefont, bementem a névjegyzékek közé, kikerestem a nevét, de az ujjam megállt felette. Fel akarom hívni őt, mégsem merek rányomni. Végül mély levegőt vettem, és megtettem, rányomtam a nevére. Csakhogy nem csörgött ki, hangpostára kapcsolt. Megpróbáltam még egyszer, de újból megszólalt a kis hang, hogy "a hívott fél jelenleg nem kapcsolható, a sípszó után hagyjon üzenetet".

- Szia, Ewan, Camie vagyok. - szólaltam meg a kis sípszó után. Gondoltam, kipróbálom a hangpostát, úgysem küldtem még sosem senkinek. - Nincs semmi gond, csak felhívtalak, hallani akartam a hangod. Ne nézz hülyének, hogy ezt mondom, de hiányzol... nagyon hiányzol! Nagyon egyedül vagyok és kívántam hallani a hangodat, mert veled annyira jól érzem magam. Te megnyugvást adsz és biztonságot. Hívj vissza, ha tudsz vagy írj.

Elküldtem neki. Lehet, hogy öt perc után megbánom, főleg ha visszagondolok arra, miket mondtam... Teljesen hülyének fog nézni, ráadásul ezzel teljesen elárultam most az érzéseimet. De akkor miért éreztem úgy, hogy helyesen cselekszem? Az a baj, ezt én sem tudom. Néha teljesen úgy érzem, hogy jó az, amit csinálok, de aztán az egyáltalán nem így van. Hát, ez vagyok én, egy két lábon járó szerencsétlenség.

Elmentem lefürdeni, majd bedőltem az ágyba. Bámultam a plafont egy darabig, aztán az oldalamra fordultam, de így sem tudtam elaludni. Most valahogy teljesen egyedül érzem magam, pedig évek óta így élek és sosem éreztem még ezt. A sírhatnék fogott el, éreztem, hogy a torkom összeszorul. Mi történik velem? Mégis miért jön ki rajtam ez a sok rossz érzés így egyszerre? De a legrosszabb az, hogy miért fojtogat a sírás?

Diablo megérezhette, hogy rossz a kedvem, mert ideült az ágyam mellé, fejét pedig a matracra helyezte. Boci szemekkel vizsgálta az arcom, miközben halkan nyüszögött, én pedig végig simítottam a buksiján. Arrébb csúsztam, majd megtapsikoltam magam mellett az üres helyet, hogy feküdjön ide. Drága barátomnak nem kellett kétszer szólni, ő felugrott az ágyra, majd szorosan hozzám bújt. Általában nem engedem fel az állatot az ágyamba, de most teszek egy kivételes alkalmat, mert most sokkal jobban szükségem van rá, mint eddig bármikor.

Átöleltem a kutyámat, majd az arcomat beletemettem a nyakába, azzal pedig kitört belőlem a sírás. Sosem sírtam még az érzéseim miatt, de most minden kijött belőlem. Soha nem éreztem ennyire egyedül magam, pedig aztán bőven lett volna okom sírni miatta. Azóta érzem ezt, amióta Ewan Mitchell az életem része lett. Nagyon közel engedtem őt magamhoz, túlságosan is közel. Hagytam a szívemnek, hogy újra szerelmes legyen, most pedig itt itatom az egereket, mert ráébredtem arra, hogy nincs senkim.

Az egész éjszakát ébren töltöttem, ez pedig meglátszott rajtam reggel. Viszont indulnom kellett Sandrához, úgyhogy gyorsan rendbe kell tennem magam. Raktam fel magamra alapozót és korrektort, hogy ne legyenek annyira feltűnőek a táskás szemeim és ne legyek olyan sápadt. Nem akarom, hogy Sandra így lásson, mert akkor aggodalmaskodni kezd, ami jelenleg nem hiányzik neki.

Gondosan elköszöntem Diablótól, majd miután töltöttem a táljába vizet, a másikba pedig konzervet raktam, kiléptem az ajtón. Fülembe dugtam az AirPodsomat, majd leszaladtam a lépcsőkön, és kiléptem a lépcsőházból. Loreentől a Tattoo című dalt hallgattam, de el is kellett kapcsolnom, miután újból elkapott a sírás. Enne a dalnak a szövege most nem igazán segít a lelki állapotomon.

én
Elindultam. 15 perc
és ott vagyok

Írtam gyorsan Sandrának, hogy készüljön fel rám, mert érkezem. Másrészt azért is írtam, hogy beengedjen. A kaputelefon kódját az tudom, szóval a lépcsőházba be tudok menni, de azért nem az ajtajában állva szeretném tölteni a napom hátralevő részét.

Ewan nem keresett. Nem hívott vissza és nem is írt. Én küldtem neki SMS-t, írtam neki Instán, de sehol nem válaszolt. Jaj, nehogy érte is aggódnom kelljen, mert abba belepusztulok, csak nincsen baja... Lehet, hogy valami oka van annak, hogy nem hív. Biztos ma is ment forgatásra és nem volt ideje válaszolni. Vagy az is lehet, hogy meghallgatta a hangüzenetemet, amit tegnap hangpostán küldtem neki és azért nem akar írni vagy hívni. Tudtam én, hogy rossz döntés volt elküldeni azt a kibaszott hangfájlt, mégis hogy lehettem ekkora barom? Pedig én nem tudom, mit csinálok, ha elveszítem ezt a fiút... Ő az egyik legjobb dolog az életemben, annyi mindent köszönhetek neki, amióta ismerem, hogy azt elmondani sem tudom.

༶•┈┈⛧┈♛ ♛┈⛧┈┈•༶

Ide beteszem nektek azt a zenét, amiről említés volt. Hallgassátok meg, ha van kedvetek, mert szerintem ez egy csodás dal egy csodás szöveggel.

[Loreen - Tattoo]