Just with You //Ewan Mitchell//

Keveredett érzelmek

08.
༶•┈┈⛧┈♛ ♛┈⛧┈┈•༶

Mondhatni, hogy Ewan majdnem teljesen hazakísért. Megálltunk a lépcsőház előtt, ahol egymással szembe fordultunk, ő visszaadta nekem Diablót, majd egy pár pillanatig csak néztük egymás arcát. Miután én voltam az, aki előbb tért észhez, így én kezdeményeztem az elköszönést. Megköszöntem neki, hogy kellemessé tette a délutánomat, és megígértem neki, hogy majd írok neki vagy hívom a színészkedéssel kapcsolatban - mert már megadtuk egymásnak a telefonszámunkat is. A fiú válasza az volt, hogy máskor is tölthetnénk így együtt a délutánt, én pedig ezzel nagyon is egyetértettem. Egyre jobban kezdem megszokni Ewan társaságát, így kezdek ahhoz is hozzászokni, hogy nem csak a színészt látom benne, hanem egy átlagos embert is. 

Felkocogtunk a lépcsőkön, majd amikor zártam volna ki az ajtót, hallottam a szembe szomszéd ajtajának hangját. Hátra sandítottam, amikor megláttam Mrs. Beckhamot kíváncsiskodó tekintettel kilesni az ajtón. Nem hiszem el, hogy ez a nő folyton leselkedik utánam... Akárhányszor hallja az ajtóm zárát kattanni, már nyílik is az ajtaja, hogy kilessen, én megyek-e valahova vagy éppen abban a pillanatban érek haza. Ott a saját élete, foglalkozzon azzal. Komolyan, ezt a nőt már rajongómnak is nevezhetném, csak tudnám, miért "rajong" értem... 

Amint beléptem a bejáratiajtón, ledobáltam a cipőimet a cipőtartóra, a kulcsomat felakasztottam, ahogy Diablo pórázát is, majd mentem is be a nappaliba. Ledobtam magamat a kanapéra, hűséges társam pedig egyből csatlakozott is mellém. Diablo ráhajtotta a fejét a combomra, mire én az egyik kezemmel simogatni kezdem a buksiját, a másik kezemmel pedig elvettem a távirányítót a kartámláról, s bekapcsoltam a tévét. Átkapcsoltam a Netflixre, ahol kutakodni kezdtem a filmek között. Most nem volt kifejezetten ötletem, hogy milyen témájú filmet is néznék, így egy pár pillanatig csak zongoráztam a választékok között. Végül megakadt a szemem egy hirtelen szimpatikusnak tűnő minisorozaton. Látszólag normális volt a címe. Igaz, filmet akartam nézni, de belekukkantok, mert elég jónak tűnik.

Belekukkantottam az előzetesbe, ami izgalmasnak tűnt, így végül elindítottam az első részt. Ez egy svéd sorozat, amivel nem sűrűn találkozok, úgyhogy itt az ideje megnézni, hogy a svédek milyen sorozatokat - vagy filmeket - gyártanak. Bár az nem azt jelenti, hogy ha ez a sorozat jó, akkor a többi is az, de általában ha tehetséges színészek játszanak benne, akkor jól össze tudják hozni. Mondjuk ez az adott film vagy sorozat történetétől függ leginkább, hogy miről szól az adott széria. De ott vannak például a törökök, szerintem fantasztikus sorozataik és filmjeik vannak. Egy színész rengeteg filmben/sorozatban megjelenik, ami azt árulja el, hogy nagyon jól játssza a szerepét, így szívesen látják a műsorban. 
Úgy gondolom, hogy ugyanez a helyzet az angolokkal - mind a britekkel és mind az amerikaiakkal - és németekkel is. Bár életem során nem sok német adást láttam, de amit megnéztem, az tetszett. Az angoloknak is nagy tehetségük van a színészkedésben és fantasztikusan képesek különböző szerepeket eljátszani. 

Ezért is szerettem volna én is színész lenni, hogy különböző szerepeket játszhassak, belebújjak karakterek bőrébe... Nem híres akartam lenni, vagy ismert, szó sincs ilyenről. Nekem nem a hírnévről szólt volna ez az egész, csupán akartam valami különlegeset. Valami különlegeset, ami nem jött össze. De már nem bánkódom miatta - ezt pedig Ewannek is megmondtam -, ugyanis nekem azt dobta be a gép. Azt kell szeretnem, amim van, én pedig teljesen elégedett vagyok az életemmel. Teljesen megtaláltam a helyemet a kereskedelmi szakban, mint kiszolgáló, meg is tudok élni belőle, szóval nem lehet okom panaszra. Viszont ezt nem is mondanám panaszkodásnak, inkább csak elmondtam a tényeket. 

A minisorozat első részének a felénél járhattam nagyjából, amikor pityegett egyet a telefonom, és felvillant a képernyője - akárhányszor jön bármilyen értesítés, akkor felvillan. Rápillantottam, hogy megnézhessem, milyen értesítőm jött, amikor megláttam, hogy Ewan írt. Azonnal leállítottam a sorozatot, és kezembe vettem a telefont. De amikor megnyitottam volna az üzenetet, inkább vártam egy pár pillanatig. Nem akartam egyből megnyitni, mert akkor az tök furán nézne ki, mintha azt várnám, hogy írjon. 

officialewanmitchell
Jól volt ma veled
tölteni a délutánt. Holnap
is ráérsz?🥰

én
Én is jól éreztem
magam veled.🤗 De holnap
sajnos nem érek rá.
Reggel 7-től este fél 10-ig
dolgozom😕😞

Ewan egyből látta a válaszomat, majd pötyögni kezdett.

officialewanmitchell
Nincs gond. Akkor majd 
máskor összebeszélünk!

én
Viszont, ha holnapután
ráérsz, akkor találkozhatunk😊

officialewanmitchell
Holnapután már forgatáson
leszek. De akkor lehetséges,
hogy Tommal megint beugrunk
egy kávéra☕😍

én
Meddig tart a forgatás
körülbelül?

officialewanmitchell
Hát szinte majdnem
egésznapos. Valamikor 
nagyon későn érünk haza.
Szerintem holnapután is
késő este vágódok be az
ágyba

én
Uhh, akkor biztos jó
fáradt lehetsz addigra

officialewanmitchell
Nagyon. Örülök, amikor
végre lepihenhetek. Viszont
hatalmas élmény a forgatás,
aztán nem mindig van kedvem
hazamenni, bármennyire is
vagyok fáradt😆

én
Akkor ez jó is meg
nem is😄

officialewanmitchell
Így van🤩

Ewannel még hosszasan beszélgettünk, egészen addig, amíg el nem mentem vacsorázni, majd fürdeni. Azután már nem beszéltünk, úgyhogy visszaültem a tévé elé Diablóval. Folytattam a kis minisorozatot, amit elkezdtem délután, amikor hazaértem. 

Néha-néha teljesen elbambultam és nem a műsorra figyeltem, mert a gondolataim elterelődtek. A mai nap teljesen végig futott az agyamon, ami miatt hatalmas mosoly ült ki az arcomra. Nagyon jó érzés volt a mai napot a színész fiúval tölteni, teljesen kikapcsolódtam vele. Még most is a szemem előtt látom az arcát, a szemeinek kékségét, a mosolyát, a tökéletes vonásait... Még a végén Sandrának tényleg igaza lesz? Lehet, hogy Ewan mégis tetszik nekem? A baj az, hogy még eldönteni sem tudom. És azért nem, mert nem tudom, hogy ezt az értést azért érzem, merthogy ő színész vagy azért, mert tényleg kezd megtetszeni nekem. Ahj, fogalmam sincs. Talán mindkettő. Lehet, hogy keverednem az érzéseim. Létezik egyáltalán ilyen? Összekeverednek az ember érzései? De hát miért is ne fordulhatna elő ilyesmi? Valamikor ez teljesen normális, nem? Hát... nem tudom. Hívjam fel Sandrát? Bár ő és a tanácsai... Viszont a legjobb barátnőm, megérdemli, hogy felhívjam, és elmondjam neki a történteket. 

Aztán arra a döntésre jutottam, hogy ma már nem hívom fel Sandrát. Holnap úgyis mindketten megyünk dolgozni, a Starbucksban úgyis találkozunk, majd ott mesélek neki. Tudom, hogy ha most hívnám fel, akkor az egész estét végig fogja beszélni és nem szabadulok tőle egykönnyen, én pedig szeretném magamat kipihenni, úgyhogy inkább megkímélem magam ettől az egésztől. Holnap is van még nap, teljesen ráérek mindennel, nem sietek sehová. 

Tíz óra is elmúlott, mire lefeküdtem aludni. Igaz, hogy az volt a tervem, előbb lefekszem, hogy ki tudjam magamat pihenni, de egyszerűen nem jött álom a szememre. Forgolódtam, ki- és betakaróztam, de sehogy nem találtam a helyem. Még a konyhába is kimentem, ittam egy pohár langyos tejet, hátha az segít, de azután is sokat szenvedtem még. Körülbelül hajnali fél kettő lehetett, mire végre sikerült elaludnom.