Just with You //Ewan Mitchell//

Közös program

07.
༶•┈┈⛧┈♛ ♛┈⛧┈┈•༶

- Húha... hogy is kezdjem... - gondolkodtam el egy pillanatra. Az életem nem igazán izgalmas, nekem nem voltak ilyen nagy terveim, amiről mesélni tudnék Ewannek. - Az életem átlagos, nincs olyan, amiről mesélni tudnék neked.

- Ugyan, mindenki tud valamit mesélni magáról. Lehet, hogy te nem gondolod érdekesnek, de én szívesen meghallgatnám. - mosolygott rám bíztatóan, mire vettem egy mély levegőt, amivel bele tudok kezdeni a kis monológomba. 

- Hát, nekem nem voltak ilyen nagy terveim, amiért érdemes lett volna küzdenem. Bár a színészet engem is nagyon érdekelt volna, de amikor arra jelentkeztem a suliban, nem voltunk hozzá elegen, hogy elindítsák azt a szakot, így a kereskedelmi szakirányban gondolkodtam. Aztán amint végeztem, itt is kezdtem dolgozni, azóta vagyok itt. Sandrával együtt kezdtünk, úgy lettünk ilyen jó barátnők. 

- Szóval téged is érdekelt a színészet? - kérdezte meglepetten Ewan, mire vállat vonva bólintottam. - És hogyhogy nem próbálkoztál vele később?

- Mert már akkor lemondtam róla, mikor a kereskedelmet választottam. - húztam el a számat. - Megszerettem azt, amim van, aztán nem vágytam már másra. 

- Pedig szerintem jó színész lenne belőled. - mondta, ahogy végig mért. 

- És ezt most így ránézésre megállapítottad? - vontam fel a szemöldököm, mire ő elnevette magát. 

- Is-is. - vonta meg a vállát. - De tényleg így gondolom. Elintézzem neked, hogy kipróbálhasd magad? - tette fel komolyan a kérdést, mire bennem az ütő is megállt.

- Tessék? - kérdeztem vissza hitetlenkedve. - Jaj, ne szórakozz már!

- Komolyan kérdeztem. - felelte, miközben az arca ugyanolyan komoly maradt. Ebben a pillanatban mintha Aemond Targaryent láttam volna benne a sorozatból. - Pont most keresünk egy nőt, aki Alys Riverst játszaná, de senki nem jelentkezett a szerepre, ráadásul mi sem találtunk senkit. Viszont te nagyon hasonlítasz rá, ahogy Martin leírta a könyvében. Sötét haj, a vonásaid, egyedül a szemed nem olyan színű, de az megoldható. 

- De hiszen nem is vagyok színész. Tapasztalatom sincs a színészi pályán. - ráztam a fejem. 

- És? Attól még megpróbálhatod, és ha jó leszel a meghallgatáson, akkor felvesznek, hogy játszhasd a szerepet. Szerinted a kisgyerekeket hogy találják? Tíz évesen biztos nem színészkedtek még, de ha jók voltak, akkor már övéké is a szerep. - magyarázta el. Végül is ezt ő tudja jobban, hiszen ez a munkája, szóval nem is értem, én minek okoskodok bele... - Szóval? Mit gondolsz?

- Hát... nem tudom, hogy sikerülne. - tűrtem el egy tincsemet a fülem mögé. - Lámpalázas lennék és tuti elrontanám. 

- És ha én is ott lennék? Vagy Sandrát is elhoznád magaddal? - dobta fel az ötletet, mire nekem felcsillantak a szemeim. 

- Lenne rá lehetőség? - kérdeztem, miközben egy halvány mosoly ült ki az arcomra.

- Persze. - bólintott, majd hátradőlt a székben. 

- Gondolkodhatok még rajta? Mert nekem itt a munka is meg minden, át kéne gondolnom ezt normálisan. Bármennyire is jól hangzik, tényleg, de nem szeretnék hirtelen döntést hozni. - magyaráztam, miközben a kezeimmel kalimpáltam idegességemben. 

- Nyugodtan, nem muszáj egyből válaszolnod. Egyébként is, én hoztam fel neked az ötletet ilyen hirtelen, ami nem szép dolog volt a részemről, ezért pedig bocsánatot is kérek...