Just with You //Ewan Mitchell//

Tartalmas ebédszünet

10.
༶•┈┈⛧┈♛ ♛┈⛧┈┈•༶

Izgatottan vártam azt a fránya ebédszünetet, de az idő valahogy piszok lassan telt. Minden másodpercben ránéztem az órára - mivel az eltelt idő több órának tűnt -, de rájöttem, hogy feleslegesen. Attól nem fog gyorsabban haladni a mutató, ha állandóan figyelem, bármennyire is szeretném. Soha nem telt még ilyen lassan az idő itt a Starbucksban, mindig egyet pislogtam, aztán vége is volt a műszakomnak, most meg...

Ez Sandrának is feltűnt, így kérdezgetni kezdett. Igyekeztem kitérni a válaszok elől, de ő előle nem nagyon lehet menekülni. Azt tudni kell, ha Sandra Rodriguez kérdez valamit, akkor nincs olyan lehetőség, hogy nem válaszolsz.

- Furcsa vagy nekem, Camilla... - nézett rám a lány gyanakvó tekintettel, miközben összeszűkítette a szemeit. - Te rejtegetsz előlem valamit.

- Én? - kérdeztem, meglepettséget színlelve, miközben magamra mutattam. - Úgy nézek én ki, mint aki tervez valamit?

- Igen. - bólintott határozottan. - Nagyon is úgy nézel ki. És tudod, miért gondolom ezt? - kérdezte, mire felvontam a szemöldököm. - Azért, mert minden másodpercben az órát vagy a telefonodat nézed. Csak nem vársz valakit...?

- De igen, Sandra, várok valakit. Meglepetés lett volna, de neked még azt sem lehet okozni, mert túlságosan kíváncsi vagy. - csóváltam a fejemet, mire ő kinyújtotta rám a nyelvét.

- És ki az? - kérdezett rá, de én csak a fejemet ráztam, ezzel jelezve, hogy nem mondom el. - Ne már, Camie! Ha már eltaláltam, akkor áruld el, hogy kire vársz! - ekkor kinyitódott az üvegajtó, megszólalt a kis csengőcske, és végre belépett rajta a várt személy, aki a meglepetést is hozta magával.

- Tessék, ott van. - böktem a fejemmel a bejárat felé, Sandra pedig odakapta a fejét.

A barátnőm ajkai elnyíltak egymástól, mikor megpillantotta Ewant és Tomot, majd újra rám nézett. Már szólásra nyitotta volna a száját, azonban én megragadtam a karját, és odavonszoltam őt a fiúk elé.

- Sziasztok! - köszöntöttem őket hatalmas mosollyal. Ewan megölelt, amin nagyon meglepődtem, így kellett egy pár pillanat, mire visszaöleltem. Aztán Tomhoz fordultam, hogy bemutatkozhassak. - Camilla vagyok, ő pedig a barátnőm, Sandra!

- Nagyon örülök, hogy megismerhettelek titeket! - fogott velünk kezet a fiú, és ha jól láttam, akkor egy pillanatra összeakadt Sandrával a tekintetük. Jaj, miket is beszélek? Nem mehetek át Sandra módba ezzel a kerítőnői hülyeséggel... - Ewan egy párszor emlegetett már téged, Camilla, de Sandrát valamilyen módon kihagyta nekem. - nézett rá megvető pillantásokkal barátjára.

- Mivel nekem sem volt alkalmam személyesen megismerni őt, te nagyokos. - csóválta a fejét Ewan, mire Sandrával elnevettük magunkat. Aztán a fiú a barátnőmhöz fordult. - Ewan Mitchell!

- Sandra Rodriguez! - fogtak kezet egymással. - Camilla folyton rólad beszél, be nem áll a szája és...

- Sandra! - szóltam rá, miközben oldalba böktem a könyökömmel. - Inkább gyertek, üljünk asztalhoz és ebédeljünk meg.

- Nem lesz baj belőle, hogy ebédidőtökben itt tartózkodunk, mint vendég? - kérdezte Tom bizonytalanul, én pedig megráztam a fejem.

Leültünk egy négyes asztalhoz, én pedig kedvességből vittem nekik egy-egy kávét és egy kis süteményt. A két színjátszó ki akarta fizetni, de nem engedtem, ugyanis azt mondtam, meghívom őket egy kávéra és sütire. Ezután én is leültem az asztalhoz, és hatalmas csevegésbe kezdtünk mind a négyen. Sandra is kezdett végre feloldódni, nem szerénykedett már és nem állt teljesen a sokk alatt.

Lehet, hogy barátnőm kezdte sejteni, hogy Ewanre várok, de szerintem arra egyáltalán nem gondolt, hogy Tom Glynn-Carney is vele lesz. Kicsit tartottam attól, hogy Sandra képtelen lesz megszólalni a fiúk társaságában, de hál' istennek tök hamar visszanyerte a bátorságát és megeredt a nyelve - az elején túlságosan is.

Sandra is rengetegszer pórul járt már a férfiakkal, de ő sosem tört össze annyira, hogy eldobja az életét miatta. Szerintem ebben egy kicsit én is benne vagyok, ugyanis mindig egymást istápoltuk, ha másikunk majdnem teljesen összetört. De most legyen szó bármiről, a lényeg, hogy mindig itt voltunk - és vagyunk - egymásnak. Egy ember nem csak akkor lehet csalódott, ha nem jön össze a szerelmi élete, rengeteg más csalódottság érhet minket az életben, és mindig akkor, amikor nem is gondolnánk.

Mivel az ebédszünet csak egy órás, így gyorsan telt az idő. Bezzeg az óra mutatója most szaladt, mint a fene, amikor pedig sietnie kellett volna, akkor meg mertem volna esküdni rá, hogy egy csiga gyorsabb tempóban haladt. Úgyhogy mindenki mindenkivel telefonszámot és Instát cserélt már így az első alkalommal, hogy mindenhogyan elérjük a másikat. Vagyis Ewannek és nekem már nem kellett, ahogy Sandrával sem, de Tommal igen.

- Sajnáljuk, fiúk, de letelt az ebédszünetünk. - álltam fel az asztaltól, majd elkezdtem összeszedni az üres tányérokat és csészéket, amiben Ewan is segíteni kezdett.

- Jól éreztem magam. - állt fel Tom is, és segédkezni kezdett társának, hogy ne neki, Sandrának és nekem kelljen visszavinnünk az egészet. Úgyhogy abban maradtunk, mindenki a saját csetresét viszi vissza a pulthoz, ahol majd Sandrával bevisszük a mosogatóba.
- Máskor is összeülhetnénk így négyen. Viszont akkor, ha senkinek semmi dolga.

- Én támogatom az ötletet! - feleltük egyszerre a barátnőmmel, mire mindannyian felnevettünk. Ilyesmi is előfordul néha velünk, így egyszer-kétszer azzal viccelődünk, hogy titkon mi ikertestvérek vagyunk.

- Vigyázz magadra, Camilla, majd még írok vagy hívlak! - suttogta Ewan, miközben ölelkezve elbúcsúztunk egymástól.

- Te is vigyázz! És várom, hogy hívj vagy üzenj. Ha nem, majd én hívlak. - nevettem, mire ő bólintott. Aztán Tomtól is elköszöntem, ahogy Sandra is, majd visszamentünk dolgozni.

Szinte majdnem egész áldott nap Sandra lelkes áradozásait hallgattam a munkaidő másik felében. Bár azért kicsit büszke voltam magamra, hogy sikerült ilyen boldoggá tennem a legjobb barátnőmet, de amikor már kicsit túlzásba esik, akkor nehezen lehet lecsillapítani.

Amikor vége lett a műszaknak, akkor összepakoltam a cókmókom, mert ezentúl nem én maradtam takarítani, hanem Oliver és Diana. Ezentúl a barátnőmmel nem kísértük haza egymást, hanem mind a ketten különböző irányba indultunk el, miután elköszöntünk egymástól. Sandra pont az ellenkező irányba lakik, mint én, úgyhogy ő balra ment, én pedig jobbra, de távolságra körülbelül ugyanolyan messze lakunk a Starbuckstól.

Amint hazaértem, már engedtem is magamnak a kádba vizet, hogy elterülhessek és kikapcsolódhassak benne. Felnéztem Instagramra is, ahol láttam, hogy Tom létrehozott egy csoportot, amiben négyen vagyunk (Ő, Ewan, Sandra és én). A csoport nevén jót nevettem, mikor elolvastam: mogyoróvajas kenyerek🍞🥜. Hát ez teljesen Tomra vall...