Just with You //Ewan Mitchell//

A meghallgatás

23.
༶•┈┈⛧┈♛ ♛┈⛧┈┈•༶

A meghallgatás napján már kora reggel felkeltem, ugyanis az izgatottság nem hagyott tovább aludni. Körülbelül hajnali öt-negyed hat körül kelhettem, de nem voltam fáradt. Diablo velem együtt kelt, Ewan azonban békésen aludt tovább. A fiú sokat segített nekem a szöveg betanulásával, mellette pedig forgatásokra is járt, így nagyon elfáradt szegény a napokban. Hála istennek ma és holnap szabad a napja, így sok időt tölthetünk együtt. Bár még nem volt meg a program, hogy mivel tölthetnénk el az időt, de majd kiderül.

Fél hét körül nekiálltam kávét főzni, mert tudtam, hogy életem szerelme nemsokára felkel. Mindig ebben az időben szokott felébredni, úgyhogy nyugodtan megfőzhettem a reggeli kávét. Ewan nem szereti hidegen a kávét reggel, azért nem is szoktam annyira előre megfőzni, nehogy kihűljön.
Amint lefőtt a kávé, meghallottam a színész fiú papucsának csoszogását, ahogy jön ki a konyhába. Nagyot nyújtózkodik, mikor belép, száját pedig egy nagy ásítás hagyja el. Haja kócos volt, egy-két tincse az egekbe állt, de ekkor beletúrt kezével, hogy ezt orvosolni tudja. Emiatt az arcomra kiül egy nagy mosoly, majd felállok a székről, hogy egy reggeli csókkal fogadhassam.

- Jó reggelt, édes! - adok egy csókot ajkaira, majd arcára is nyomok egyet. - Be akartam neked vinni, de addigra már kibattyogtál ide.

- Jó ez így, köszönöm szépen! - szólal meg reggeli rekedtes, kómás hangján, amit annyira imádok. Ewan megsimogatja Diablót, majd leül az asztalhoz és én is így teszek. - Mióta vagy fent?

- Tyű, rég. Körülbelül hajnali öt óta. Vagy lehet kicsit később keltem, negyed hat körül. - vontam meg a vállamat.

- Izgulsz? - tette fel a kérdést, miközben belekortyolt a csésze kávéjába.

- Kicsit. - bólintottam egy aprót.

- Nem lesz gond, nyugalom! - fogja meg a kezemet, majd megszorítja.

- Ha te mondod... - mosolyogtam rá halványan.

A kávé mellé bedobtunk egy pár szem kekszet, majd elmentem egyet futni Diablóval, hogy kicsit elüssem az időt. Csak itt a környéken futottam egy kört, mert már nem volt olyan sok idő tízig, én pedig előtte le is szerettem volna tusolni, hogy ne legyek izzadt.

Készülődés közben felhívtam Sandrát - természetesen Tom is vele volt -, kihangosítottam, hogy a nagy öltözködésben halljam, ahogy ők ketten tartsák bennem a lelket. Néha Ewan is becsatlakozott a beszélgetésbe, de leginkább csak Tommal hülyültek. Ez a két fiú ha összekerül vagy meghallják egymás hangját, akkor már nem képesek normálisan viselkedni, teljesen lemennek az ötéves gyerekek szintjére. Bár ez jó dolog, hiszen az azt jelenti, hogy jó a kapcsolatuk - mondjuk Ewan már említette, hogy Tom olyan neki, mintha a bátyja lenne.

Amikor a kocsi megállt a meghallgatás helyszíne előtt, a gyomrom teljesen összezsugorodott. Hirtelen levert a víz és elkapott az ájulhatnék. Ewan egyből a kezembe nyomta a fél literes, buborék mentek ásványvizet, amit pont az ilyen helyzetre tett be az autóba, mert a hűvös víz segít a megnyugvásban. A fiú bekísért az épületbe, azonban magára a meghallgatásra nem jöhetett be, így kint kellett megvárnia. Mielőtt beléptem volna az ajtón, szorosan magához ölelt és megnyugtató szavakat suttogott a fülembe.

Végül beléptem az ajtón, innentől kezdve pedig nem volt visszaút. Három férfi és egy nő ült az asztalnál, én pedig remegő lábakkal álltam eléjük. Bmutatkoztam nekik, majd amikor mondták, hogy kezdhetem, én úgy is tettem.

...

Mikor a szerepem végére értem, ránéztem az asztalnál ülőkre. Egy darabig csak csendben figyeltek, de aztán tapsolni kezdtek, a három férfi közül pedig kettő felállt, ahogy a nő is. A szívem hevesen dobogni kezdett, miközben próbáltam hinni a szememnek és a fülemnek. Tényleg jó lettem volna? Akkor nem tapsolnának, úgyhogy valóban nem lehettem olyan szörnyű.

- Hol voltál eddig, Camilla? Ewan igazán megtalálhatott volna előbb is téged! - szólalt meg a jobb szélén ülő férfi, aki valószínűleg Robert lehetett. - Az olyan tehetségeket, mint te, nem szabad rejtegetni.

- Egyetértek Roberttel! - bólogatott a hölgy is, aki elismerően elmosolyodott. - Én minden kérdés nélkül neked adnám a szerepet, úgyhogy már csak az a kérdés, kollegáim is így látják-e.

- Nekünk olyan emberre van szükségünk, aki jól is teljesített, valamint a leírtaknak is megfelelt. Te pedig minden formában megfeleltél, természetesen egyetértek Jessicával.

- Nem tudom, Ewan hogy talált meg, de áldom a napot, amikor felajánlotta neked a lehetőséget, hogy kipróbálhasd magad. - tapsolt meg még egyszer a középen ülő férfi, mire hálásan bólintottam. - Szerintem ez nem is kérdés, tiéd a szerep!

- Nagyon köszönöm! - tettem össze a kezeimet, miközben a könnyeim visszatartásával küszködtem.

- Akkor kérnénk egy telefonszámot, hogy hamarosan megbeszélhessük a továbbiakat. - hívott oda az asztalhoz Robert, ahol ki kellett töltenem egy papírt. Fel kellett írnom az elérhetőségemet meg hasonló fontos információkat, majd mehettem is ki Ewanhez.

Kiléptem az előtérbe, ahol a szerelmem már várt rám, majd a karjaiba ugrottam sikoltva. A fiú felemelt és megpörgetett a levegőben, miközben azt sorolgatta "Én megmondtam!". Azután adott egy hosszas, szenvedélyes csókot ajkaimra, amikor Robert jött ki az ajtón. Kezet fogott a színész fiúval, miközben elmondta neki, szerencsés férfinek érezheti magát, hogy olyan barátnője van, mint én. Ez rettentően jól esett és rögtön talpig pirultam tőle.

Miközben hazafelé tartottunk, felhívtam Sandrát, hogy Tommal most azonnal jöjjenek át hozzánk, mert pezsgőt bontunk. A páros azonnal benne volt, így a barátnőm le is rakta a telefont, hogy indulhassanak. Amikor hazaértünk, elővettem a pezsgős poharakat, Ewan pedig előkészítette az italt.

Öt perc elteltével megszólalt a csengő, én pedig rohantam is ajtót nyitni. Sandra hatalmas sikítással ölelt magához, amire természetesen Mrs. Beckham is kijött és végig mérte a társaságot. Gyorsan beinvitáltam a színész fiút a barátnőmmel együtt, majd rázártam az ajtót. Kibontottuk a pezsgőt, majd öntöttem mindenkinek.

- Emelem poharam rátok és hálás vagyok azért, hogy ismerhetlek benneteket! - emeltem magasba a poharamat, miközben végig néztem a barátaimon és életem szerelmén.

- Én pedig emelem poharamat rád, Camilla, hogy gratuláljak a meghallgatáson elért eredményedért, és hogy hamarosan a forgatáson is találkozunk! - mondta Tom, majd Sandra felé fordult. - Valamint külön Sandrára is emelem poharamat, ugyanis amióta megismertem őt, azóta a boldogság mindennapos az életemben! - azzal megcsókolta őt, mire Ewannel örvendezni és tapsolni kezdtünk.

- Csakhogy tudjátok, nekem köszönhetitek, hogy ismeritek egymást. - mondtam büszkén, magamra mutatva, amire a társaság nevetni kezdett.

- Én pedig arra a napra emelem poharamat, amikor összefutottunk a Starbucksban, mert onnantól kezdve a sorsunk össze volt kötve. És nem csak én találtam meg életem szerelmét, hanem a legjobb barátom is, akit akár a bátyámnak is nevezhetnék. - karolta át Ewan a derekamat, majd egy puszit nyomott a halántékomra.

- Basszátok meg, mindent felsoroltatok már, amiért én is hálás lehetnék! - fakadt ki Sandra, mire mindenki hatalmas nevetésben tört ki újra, majd Tom megpuszilta az arcát. - De azért elmondom én is, hogy hálás vagyok mindenkiért, ugyanis életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer veletek fogok így együtt állni a barátnőm lakásán, egy pezsgős pohárral a kezemben.

Összekoccintottuk poharainkat, majd fenékig meghúztuk őket. Azután leültünk a nappaliba, hogy beszélgethessünk, titkokat oszthassunk meg egymással és mindenféle izgalmas vagy akár kínos dolgot, ami megtörtént velünk az életben.