Just with You //Ewan Mitchell//

A magyarázat

17.
༶•┈┈⛧┈♛ ♛┈⛧┈┈•༶

Mivel idegesített, hogy Ewant nem tudom elérni, ezért felhívtam Tomot, amíg nem értem oda Sandrához. A fiú nem azonnal vette fel a telefont, így azt hittem, már ő is köddé vált és nem lehet elérni, de aztán abbamaradt a csörgés és megszólalt benne.

- Hello, Camilla, mi a helyzet? - szólt bele Tom vidáman.

- Semmi különös, megyek Sandrához, de már mindjárt ott vagyok. - válaszoltam a kérdésére. - Hallod, Tom, kérdezhetek valamit?

- Bármit. - felelte.

- Nem tudod, mi van Ewannel? - tettem fel a kérdést, miközben megpróbáltam a hangomat kordában tartani. - Csak azért kérdezem, mert kerestem nem is egyszer, de sehol nem értem el.

- Jaj, elfelejtettem szólni, hogy nincs telefonja. Leejtette, aztán elég rendesen összetört és most szervízben van. Bocsi, elfelejtettem mondani, pedig még mondta is, hogy szóljak. - mondta, és mintha úgy hallottam volna, hogy homlokon csapja magát.

- Hát ez fasza... Én meg azt hittem, hogy valami baja van vagy megsértődött rám. - csóváltam a fejemet.

- Ne haragudj, bocsánat! Most haragszol rám? - változtatta el a hangját aranyosra, hogy megessen rajta a szívem.

- Nem haragszom, csak azért aggódtam, na. - forgattam meg a szemem. - De most lerakom, mert megérkeztem Sandrához. Szia!

- Oké, szia! - köszöntünk el egymástól, majd leraktuk.

Zsebre csúsztattam a készülékemet, majd beírtam a kaputelefon kódját, és beléptem a lépcsőházba. Ráérősen fellépkedtem a lépcsőkön, majd benyitottam a barátnőm lakására, mivel szóltam neki, hogy nyissa ki az ajtót, mire megérkezem. A lány hatalmas mosollyal fogadott a kanapén ülve, mire én lepakoltam a cuccaimat, és leültem mellé.

Gondoltam, elmesélem neki, hogy sehol nem értem el a színész fiút, így Tomot kellett felhívnom, akinek most jutott eszébe, hogy szóljon nekem. Sandra homlokon csapta magát, mikor ezt végig mondtam, majd elmondta, hogy Tom neki sem említette, pedig beszéltek tegnap - nem is egyszer.

Mivel a barátnőm már sokkal jobban érezte magát, így ő is segített az ebéd elkészítésében. Persze azért olyan sok mindent nem engedtem neki, mert nem akartam, hogy kifárassza magát. Ki is fejtette nemtetszését, de nem szálltam vitába vele, mert megmondtam neki, amíg beteg, addig én vagyok a főnök és én mondom meg neki, mit csinálhat és mit nem.

- Tudod, mit nem értek? - kérdezte teli szájjal Sandra, majd miután lenyelte az ételt, folytatta. - Ewan mondjuk felkereshetett volna a lakásodon, hogy szóljon, nincs telefonja. Tudja, hogy hol laksz, nem?

- De, tudja. - bólintottam. - Viszont tegnap délután még beszéltem is vele, rémlik? Azután ejthette le a telefonját. Ezért aggódtam. Vagy az is lehet, hogy miután leejtette a telefonját, elment hozzám, csak akkor még nem voltam otthon.

- Hát, erre is ugyanannyi az esély. - vonta meg a vállát, majd a szájába rakta a telített kanalat.

Evés után betettem a csetrest a mosogatógépbe, majd letöröltem az asztalt és felsepregettem. Aztán csatlakoztam a barátnőmhöz a kanapéra, viszont ő annyira irkált valakivel, hogy egy pillanatra sem pillantott fel. Rápillantottam, ki az, de igazából meg sem lepődtem. Tommal beszélt. Ezek így összenőttek vagy mi? Örülök neki, nem erről van szó, sőt, büszke vagyok magamra, hogy volt ez a fantasztikus ötletem, hogy megismertettem őket egymással.