Just with You //Ewan Mitchell//

Boldogság könnyek

24.
༶•┈┈⛧┈♛ ♛┈⛧┈┈•༶

Tegnap este Tom és Sandra sokáig nálunk voltak, körülbelül hajnali fél kettő körül indultak haza. Jót szórakoztunk, egyik legjobb esténk volt így együtt. Bár miután a páros elment, Ewannel még sokáig nem tudtunk elaludni, így megnéztünk egy filmet. Körülbelül hajnali háromkor tértünk nyugovóra. Az volt a szerencsénk, hogy egyikünknek sem kellett menni dolgozni, úgyhogy nem volt mitől félnünk, hogy netán nem alusszuk ki magunkat.

Reggelre a csodálatos kávé illatára keltem. Nagyot nyújtózkodva felültem az ágyon, és megpillantottam a színész fiút a reggeli kávémmal a kezében. Hálás pillantásokkal és hatalmas mosollyal néztem rá, majd egy jó reggelt puszi után átvettem tőle a kávét. A fiú leült velem szembe az ágyra, és a szemembe nézett. Ahogy néztem én is az övéit, teljesen elvesztem bennük. Hogy lehet valakinek ilyen csodálatosan kék szeme? Ezt még mindig nem értem, de egyszerűen elbűvölő.

- Zavarba jövök, ha ennyit nézel! - kaptam el róla a tekintetemet, miközben kislányosan elmosolyodtam.

- Szeretem nézni az arcod... Túl szép ahhoz, hogy beérjem egy pillantással! - mondta Ewan halkan, szinte már majdnem suttogva.

- Néha a mai napig nem hiszem el, hogy tényleg boldog vagyok. Olyan, mintha egy álomban lennék. Ezer éve nem mondta senki, hogy szép vagyok és ez most... most a világot jelenti nekem. Mint amikor azt mondod nekem, szeretlek. - éreztem, ahogy könnyek gyűlnek a szemembe. Sikerült elérzékenyülnöm.

- Szeretlek! Nagyon szeretlek! - ül közelebb hozzám, majd kiveszi a kávét a kezemből, lerakja, hogy megölelhessen. A mellkasába fúrom az arcom, és beszívom az illatát.

- Én is nagyon szeretlek! - szorítom meg erősen, majd felnézek rá, ő pedig az ajkaimhoz hajol. Megcsókol, és ahogy behunyom a szemem, egy könnycsepp gördül ki a szemem sarkából. Aztán a fiú keze közé fogja az arcomat, hüvelykujjával pedig letörli a könnyemet az arcomról.

- Most miért sírsz, én drága egyetlenem? - kérdezte, miközben elmosolyodott.

- Nem sírok. - ráztam a fejemet. - Ezek csak boldogság könnyek. Mert boldog vagyok, hogy az életem részévé váltál!

- Hát még én milyen boldog vagyok! - adott egy csókot a homlokomra is. - Ezért szeretnélek elvinni valahova...

- Megint? - lepődtem meg. - Hova?

- Ezentúl ez még nagyobb meglepetés. - kacsint rám, mire szemeim kikerekedtek. - Úgyhogy lassan kezdj el öltözködni. Nem kell csinosan, mert nem olyan helyre megyünk. Valami kényelmes legyen, hosszú nadrág és póló megfelelő lesz.

- Hát, oké... - mondtam zavartan, Ewan pedig felállt és kiment a szobából. Visszavettem a kezembe a kávés csészét, majd kortyolgatni kezdtem.

Egy gyors reggeli zuhany után felöltöztem úgy, ahogy a színész fiú kérte. Felhúztam egy fekete passzos nadrágot egy egyszerű fehér pólóval. Ő szürke melegítő nadrágot vett fel fekete pólóval, majd gyorsan magára kapta a cipőjét. Ewan azt mondta, hozzam magammal Diablót is, úgyhogy pórázra fogtam, aztán elhagytuk a házat.

Diablo beugrott az autó hátsó ülésére, ahonnan előre dugta a fejét közénk. A színjátszó beindította a motort, majd kikanyarodott a parkolóból. Elkapott a kíváncsiság, hogy vajon hova akar vinni - főleg úgy, hogy Diablo is velünk jöhetett.

Meglepődtem, amikor megpillantottam a Londont elhagyó táblát. Tehát nem a fővároson belül maradunk. Így hát elkezdtem találgatni, hogy mégis hova megyünk. Ewan természetesen sem igenlő, sem nemleges választ nem adott, ezt pedig igazságtalannak találtam.

Körülbelül két és fél óra után megpillantottam a "Derby" feliratú táblát, mire egyből Ewan felé kaptam a fejemet. Próbáltam megszólalni, de csak tátogni tudtam, amire a fiú felnevetett.

- Üdv a szülővárosomban! - mondta egy hatalmas mosollyal.

- A szüleidhez hoztál? - tippeltem, de ő megrázta a fejét.

- Nyaralni vannak, úgyhogy sajnos nem tudlak bemutatni nekik. Viszont már meséltem nekik rólad és alig várják, hogy megismerjenek. - simította meg a combomat.

- Akkor hova megyünk? Tudom, úgysem mondod meg, ezért inkább azt kérdezem, mennyi ideig megyünk még? - vonom fel a szemöldököm.

- Még húsz percet kell kibírnod nagyjából. - húzta el a száját, mire felsóhajtottam. Szeretek utazni, nem erről van szó, de azért most már tényleg kezdek nagyon kíváncsi lenni.

Nagy szenvedéssel és lassúsággal, de eltelt az a húsz perc. Bár még akkor sem tudtam, hova jöttünk, amikor megálltunk az autóval. Ewan kiszállt, szóval biztosan megérkeztünk, úgyhogy én is így tettem. Körbe pillantottam. Eléggé kijöttünk a város annak a részére, ahol kevesebb házak vannak, leginkább szántóföldek, fák és egy csomó füves terület. Aztán meghallottam a lovak nyerítését a lovarda felől. A színész fiú felé fordultam, aki éppen akkor engedte ki Diablót a kocsiból.

- Gyere, menjünk beljebb. - int a fejével az istálló felé, miközben megindul, én pedig megszeppenve követem őt.

- Jézus, ide jöttünk? - kérdezem hitetlenkedve.

- Bizony. - bólintott határozottan, és kíváncsian vizsgálni kezdte az arcomat. - Gondoltam, elmehetnénk terepre együtt. Nem tetszik az ötlet?

- De! Nagyon tetszik! - bólogatok örvendezve. - Honnan tudtad, hogy szoktam lovagolni?

- Láttam pár lovas bejegyzésedet Instagramon. Meg az összefoglalóid közül is láttam egyet, ami lovakról szól. - vonja meg a vállát, amire eltátom a számat.

- Szóval nyomoztál utánam? - tettem csípőre a kezemet. - Oké, Mr. Kémkedő.

- Valamivel meg kellett lepjelek. - lépett közelebb hozzám, majd közelebb húzott magához a derekamnál fogva. Meg akart csókolni, csak Diablo közénk állt, mire mindketten felnevettünk.

Bementünk a lovardába és a szavam elállt, amikor megláttam a gyönyörű lovakat. A derestől a sötét pejig volt itt mindenféle színben, szinte lehetetlen volt közülük választani. De aztán a palomino mellett döntöttem, aki a Sunflower nevet viselte. Ewan egy szürke csődőrt választott, neki Silverstar volt a neve. Lecsutakoltuk a lovakat, majd a lovász fiú segítségével felszereltük őket, mivel nem volt mindegy, melyik nyerget és kantárt adjuk rájuk. Kaptunk kölcsön csizmát, kesztyűt és kobakot (pluszba még pálcát, ha szükség lesz rá), azokat felhúztuk, majd felpattantunk a nyeregbe.

Nem is tudtam, hogy Ewan tud lovagolni, de ez egy kellemes meglepetés volt, mert így máskor is el tudom vinni magammal a londoni lovardába. A fiú azt mondta, Tom is tud lovagolni, így máskor őt is elhívhatjuk, ha benne vagyok, de most szeretett volna velem kettesben lovagolni. Viszont később tudunk szervezni egy négyes tereplovaglást is, mivel Sandra is tud lovagolni, mert vele szoktam járni az esetek kilencven százalékában.

Bemelegítés után meghúztuk a hevedert és már vágtázhattunk is. Megsarkaltam csodálatos paripámat, aki először ügetni kezdett, majd kisebb noszogatás után beugrottt vágtába. Élveztem, ahogy a szél belekap a hajamba, majd hátra pillantottam a vállam fölött és megláttam, hogy Ewan is kezd beérni és Diablo is elég jól tartja a tempót. Elengedtem a kantárt, és kitártam kezeimet, mintha szárnyalnék. Ennél csodálatosabb pillanatot el sem tudnék képzelni életem szerelmével. Ez tényleg olyan, mintha álmodnék, de nem. Ez a valóság és én tényleg szárnyalok.

Vége