A To Z

THE WORLD EP.2: OUTLAW ~ 1.

001.

<< Most már nem csak a társadalom működésének rendszerét támogató kulcsfontosságú pillérként, hanem a fiú bátyjának megmentésére tett ígéretük miatt is elsődleges célponttá vált a Prestige Academy a számukra. Ha az ott nevelt gyerekek többségének sikerülne felnyitni a szemét, akkor a Z által teremtett világ a felső osztályok belső körei által indulna bomlásának. A rendszert a gyökereitől indulva tudnák meginogtatni.

Mingi és Wooyoung az iskola egyenruháját viselve vezetett egy csapat elsőévest, akik még csak most nyertek felvételt az iskolába. Left Eye és a Fekete Kalózok hackelésének segítségével a fiúk álruhában be tudtak osonni az épületbe, ahol szétszóródtak, hogy mindenki a neki kiosztott szerepbe bújhasson. Mingi és Wooyoung biztonságiakként voltak jelen, a bejáratnál őrködtek, illetve beosztották a gólyákat a megfelelő osztályba annak érdekében, hogy se az Őrök, se pedig a biztonsági csapat többi tagja ne kezdjen gyanakodni. Mivel úgy kellett tenniük, mintha nem lennének érzéseik, azt találták a legjobbnak, ha nem beszélnek egymással, ezért csupán apró pillantásokkal próbálták csillapítani egymás idegességét.

Nem sokkal később a fiú bátyja állt meg Mingi előtt. Azonnal felismerték az addig csak képen látott arcot. Mingi továbbengedte őt az ellenőrzésen, majd gyorsan, mielőtt a következő diák odaért volna, a derekán lévő adóvevőn keresztül megadta a jelet a többieknek.

- Ebben a pillanatban ment be.

Ezek után Wooyoung követte a szemével a fiút. Már abból, ahogyan járt, lehetett látni mennyire szorong. Wooyoung szintén az adóvevővel informálta a csapatot.

- Most halad át a csarnokon, jobb oldalt.

Felment a lépcsőn. Nyilvánvalóan a kettes osztály legidősebb korosztályának terme felé vette az irányt.

- Elindult fel a teremhez. 

Megérkezett, majd helyetfoglalt. Megtartotta az érzelemmentes arckifejezést és próbált annyira keménynek tűnni, amennyire ez csak lehetésges volt. Az üvegből készült tablettjét az asztal közepére helyezte, a tollat pedig párhuzamosan, pontosan 7.5 centiméterrel odébb, csak úgy, mint általában. Maga elé meredve ült egyenesen, akárcsak egy gép, és egy üres monitort bámult. Úgy tűnik eddig senkinek sem tűnt fel, hogy érzek gondolta magában megkönnyebbülve.

- Találkozzunk az első emeleten lévő, bal oldali mosdóban.

A mögülle jövő mély hangra meglepődve fordult hátra. Ő eddig is ebbe az osztályba járt? Visszagondolva, hiába járt 40 éve már ebbe az iskolába, egyszer sem figyelte meg jobban osztálytársai arcát. Mivel nem volt szükség arra, hogy megosszák egymással érzéseiket, így nem volt különösebb okuk arra, hogy szemtől szembe beszélgessenek egymással. De ekkor, életében először felvette a szemkontaktust valakivel, aki nem volt a családjának és az iskolának sem a tagja. Yeosang szemei mintha azt üzenték volna neki, hogy nincs semmi baj. Most lebuktam? A fiú zavarodottságát látva Yeosang óvatosan megmutatta a kezében lévő zúzót, és egy apró mosolyra húzta ajkait. Az előbbi tettei mindent elárultak, Yeosang számára egymértelművé vált, hogy tényleg vannak érzései. Ezek után Yeosang felállt és kisétált a teremből. A fiú, mivel még nem tudta, hogy Yeosang barát vagy inkább ellenség, értetlen arckifejezéssel nézte végig, ahogy elhagyja a helyiséget. Sietve visszafordult és körbenézett a teremben. Vajon meglátott valaki minket? De nem, senki sem figyelte őt. Pont úgy, ahogy ő is tette volna ezelőtt, minden diák a padjánál ült és vagy igazgatták rajta a holmijukat vagy a saját feladataikra koncentráltak. Csak a különböző tárgyak zörgése visszhangzott, nem pedig beszélgetések hangjai. Rendben, senkit sem érdekel, mit csinálok. Meghozta a döntést, és felkelt a székéről. >>