A To Z

FEVER Part. 3. ~ 1.

1. JONGHO

<< A játékvezető bejelentette a játék újraindítását. A csapattársam megszerezte a labdát, majd nekem passzolta. Nagyon jó cselezési technikáimnak köszönhetően simán áthaladtam a pálya egyik feléből a másik oldalra. Az engem blokkoló ellenfél ellenére is megpróbáltam ziccerrel bedobni. A labda a kosár peremén gurult, majd végül beesett.

- Igen! Megfordítottam a játékot! - izgatottan értem földet a sikeres dobás után, amikor hirtelen csak a padlót láttam a szemem előtt heverni. - Kificamodott a bokám? - elsötétült a világ előttem. Pont mielőtt a földre zuhantam volna, valaki megragadta a karomat.

- Jongho! - szólított egy ismerős hang. Egy hang, amit egyértelműen hallottam már ezelőtt. Ki lehet az? Ahogy végre újra elkezdtem élesebben látni, a karomat szorongató személy alakja is kezdett kirajzolódni előttem. Egy orvos. Úgy tűnt, nagyon erősen gondolkodott azon, elmondja-e nekem, mi történt a bokámmal. Csak annyit tudtam leszűrni a szavaiból, hogy a hétköznapi életemet nem befolyásolja a sérülés, viszont a kosárlabdát nem folytathatom tovább ebben az állapotban. A többiek csak szánakozva néztek rám, és otthagytak egyedül. Kiszabadítottam karomat az orvos szorításából és az egyre távolodó csapattársaim után kiáltottam.

- Kérlek, vigyetek magatokkal! Ne hagyjatok itt! - üvöltöttem torkom szakadtából kétségbeesetten. Utána megint meghallottam:

- Jongho! Choi Jongho! - homályosan láttam meg Yeosang arcát a doktor válla mögött. Felém nyújtva kezét tartott meg, ami megállított a reményvesztett mocorgásban. Felemelt és áttette saját arcáról az enyémre a gázmaszkot. Néhányszori be- és kilégzés után, kezdtem tisztábban látni a környezetemet. Egy sziklaszirt szélén ültünk. Teljesen összezavarodva néztem Yeosangra. Megfogta a kezemet, és elmondta, hogy a Grimes lány megtalálta a hangját.

- Gyorsan menjünk ki innen. - mondta egy kedves mosollyal az arcán. >>