A To Z

THE WORLD EP.2: OUTLAW ~ 5.

005.

<< Azon a délutánon, kihasználva azt, hogy az iskola területének nagy része üres, mivel a diákok bent vannak az órákon, a fiúk rengeteg előre bekészített eszközt szereltek fel mindenfelé az akadémia területén. Füstbombákat rejtettek el vészhelyzet esetére azokra a helyekre, amiket felderítettek.

Megszólalt a csengő, és a fiúk már készenlétben álltak a saját helyükön, amikor egy sürgős üzenet érkezett.

- A fiú bátyja eltűnt. - mondta Yeosang. Amikor kicsengettek, a fiú szélsebesen kirohant a teremből, mielőtt még Yeosang beszélhetett volna vele. Yeosang gyorsan utána futott, de addigra a fiú már eltűnt a tömegben.

Seonghwa, aki akkor éppen a kisebbik fiúval ment le az első emeletre, idegesen állt meg az üzenet hallatán.

- Ki tűnt el? A bátyjám? - kérdezte meglepetten.

Abban a pillanatban egy gyerek, aki éppen az udvar felé indult, felkiáltott.

- Mit csinálsz te ott fent?

Ugyanakkor a fiúk egy újabb riasztást kaptak, ezúttal Wooyoungtól: - Úgy néz ki, felmegy a tetőre!

Hongjoong aggódóan kapta tekintetét Mingire és Sanra. A fiú ekkor lerázta magáról Seonghwa kezét és kirontott az udvarra, mintha tudná, mire is gondol most a testvére.

Wooyoung fürgén mászta meg a felfelé tartó lépcsőfokokat, egészen a legfelső emeletig. A szél befújt a folyosóra egy törött ablakon keresztül, élénk piros vér csepegett le a hegyes üvegdarabokról. Wooyoung meglátta, ahogy a fiú az ablakhoz erősített keskeny korláton áll. A fiú lenézett a lábára. Diákok gyűltek össsze az udvaron a szédítően magas épületek alatt. Bamba képpel bámultak fel rá.

- Egy napom maradt az érettségi előtt. Egyetlen nap és a 40 évnyi tanulás befejeződött volna. De ti, Érző Vétkesek, felkavartátok az embereket, befolyásoltátok az öcsémet, és most én is bajba kerültem miattatok. Az egész életem romba dőlt!

- Az élet soha nem megy tönkre! Ez semmit nem fog megoldani!

- Ha nem megyek át a teszten, elhurcolnak az Ártalmatlanítóba. Ha ez nem egy tönkretett élet, akkor meg mégis mi?! - ordította Wooyoungnak egyre fokozódó érzelmekkel. Ahogy visszanézett Wooyoungra, a párkányon alig rögzített lába megcsúszott, pár pillanatig próbálta visszaszerezni az egyensúlyát, majd végül sikerült újra megállnia a korláton. Az öccsének hevessé vált a légzése.

- Legalább bekerültem a kettes osztályba. Őr lehetett volna belőlem! De most... most... most minden szörnyű.

- Egészen eddig a kormány irányelvei szerint éltél, és elhitted, hogy azok egyenlőek a saját határaiddal. Figyelj rám, csak össze vagy zavarodva! Azért, mert most először érzel valódi érzelmeket. Ez egy olyan zavarodottság, amin mindenki átmegy az élete során. És azzal, hogy átmész ezen, kapod meg a lehetőséget, hogy saját utat válassz magadnak. Eddig nem voltál több, mint egy bábu, de mostantól a saját életed élheted. Ezt megígérem neked, ahogy azt is, hogy mi itt leszünk, hogy segítsünk neked.

- Igen, talán igazatok van. De még, ha így is van... nem akarok olyan életet, ami különbözik mindenki másétól. - folytak le könnyei az arcán. Egyik kezével, ami addig az ablak keretét szorította, letörölte az arcára gördülő vízcseppeket. VÍz jön ki a szememből? Mi ez? Azt tudtam, hogy valami baj van fejemben, de azt hiszem, most már a testem is selejtes.

Egy ismerős hang kezdte szólongatni a fiút lentről. Lenézett az udvarra és a sok üres arc között meglátott egyet, amin láthatóak voltak érzelmek. Az öccse volt az. Még ekkora távolságból is meg tudta mondani, hogy ő volt az. Ugyanúgy víz folyt le az ő arcán is. Ezek között a megfakult arcok között az öccse érzelemteli lénye mintha ragyogott volna. Olyan volt, mintha az öccse érzéseit kivetítették volna rá. 

Szorosan becsukta a szemét. >>