This is everything only not Romantic II.

3. Sürgés forgás!

" - Lehetséges. - könyökölt fel a pultra Vera.

- Inkább örüljünk! - vigyorgott közénk Josh. - Ha több a vendég, több pénz megy zsebbe!

- Ez már optimista hozzáállás, barátom! - veregettem vállba. - Végülis.. Már csak emiatt is örülhetünk a sok vendégnek.

A percek iszonyat lassan teltek, amíg csöndben ültünk. Aztán ahogy belemélyedtünk a beszélgetésbe, már csak azt vettük észre, hogy a hajó kürt megzavarta a sziget csöndjét. A víz is levert minket, félve pillantottunk a kikötő felé.

- Basszus, ez a hajó hatalmas! - gülledtek ki a szemeink.

- Na készüljetek, jön a reggeli falánk tömeg. - húztam el a szám kissé lehangoltan.

Beálltunk a pult mögé, és csak vártunk. Körülbelül tíz húsz perc elteltével özömlöttek az emberek a szigetre, fényképezgetve, viháncolva. Meggyötört arc kifejezésünk egészen addig rajtunk maradt, míg az első család be nem tette a lábát a kávézóba. Verával egymásra néztünk, és ezt most magamra vállaltam. Ahogy a család helyet foglalt, már iszkoltam is oda hozzájuk a kis jegyzet füzetemmel, s bájos mosolygások közepette vártam a rendelésüket.

- Egy espressó kávét kérek két cukorral, tejszínnel, habbal a tetején. - nézett fel rám az apuka.

- Anya! Anya! Ehetek ilyet? - mutatott izgatottan a kislány a étellapra, amin sok süti és egyéb volt felsorolva.

- Egyél csak. - simogatta meg az anyja a fejét. - Egy túrós buktát kérünk szépen, meg egy mentes ásvány vizet.

- Én narancslevet kérek! - mosolygott rám a kislány.

- Már is hozom! - mosolyogtam vissza leírva mindent, s már fordultam is sarkon.

Josh azonnal hozta is a rendelést, s a tálcámra pakolva már pördültem is meg vissza a családhoz. Lepakoltam eléjük a rendelést, mosolyogtam még egy sort, és már el is tűntem.Vera bekapcsolta a hifit, s a lemez amit vittem már fel is szólalt halkan a hangfalakból.James Blunt - You are beautiful.A szemem elszomorodott.

- Sajnálom. - nyúlt is megbánva a választást Vera a hifi felé.

- Hagyd csak! - intettem le.

- Nem akartam. - nézett rám szomorúan.

- Én is akarom tudni! - hajolt ki a pult mögül Josh.

- Thomassal ez volt a közös számunk. Az első hivatalos randinkon ez szólt a rádióban. - mosolyogtam Joshra, aki tátott szájjal bólogatott."

Szép szám. Ha már úgy is olvasom, akkor már youtube-on be is rakom ezt a zenét. A közös számunk volt, ez tény. De én nagyon szeretem. Minden rosszat elfeledtet velem, lazulós zene. Az, hogy Tom imádja, ahogy én is, nem változtatja meg a véleményen a zenéről. Nagyon sokat hallgattuk, ami miatt még egy könnycsepp gördült le az arcomon.

- Madeline, az isten áldjon meg! - nevettem már saját magamon.Jézus! Magamban beszélek. Sürgősen el kell mennem orvoshoz, vagy Stellához legalább is. Na, majd reggel.

"A vendégek szépen szállingóztak be. Lassan teltház volt. Vera és én megállás nélkül rohangáltunk a cetlikkel Josh-hoz, aki egyik tálcáról pakolt már is a másikra, legalább 2 dolgot csinálva egyszerre. Szerettem a nyüzsgést, hiszen Thomas mellett sem volt unalmas az életem. De, itt sem az!Törzsvendégek is futottak be, akik feldobták a kedvünket egy kicsit.

- Lánykám, de rég nem láttalak téged! - mosolygott rám Amanda.

- Ja igen, úgy tegnap este zárás után?! - böktem oldalba a könyökömmel. - A szokásosat kéred?

- Még szép!

- Vera bébi! Hát hova ilyen sietősen? - ölelte meg gyorsan Verát egyik haverja, Adam.

- Nem látod édes, mennyien vannak? - nézett rá csodálkozóan. - Örülök, hogy a lábamon állok. - súgta oda halkan.

- Nem csodálom édibédi. Hozol nekem egy..

- Kókusz reszelékes hosszú kávé, 3 cukorral tej nélkül, már is rendel. - fordult meg mosolyogva Vera.

- Búgócsiga! - mászott a képembe vigyorogva Addie.

- Szia, maci! - adta neki gyorsan két puszit. - A kedvencünk?

- Egy Latte mocchacino rendel. - emelte fel az ujját. - De, persze neked is.

- Tudod, hogy munka időben nem csinálhatok semmi ilyesmit. - néztem rá szúrósan, hiszen tudta, hogy az a kedvencem nekem is.

- Akkor majd pótlunk! - szólt utánam gyorsan, mielőtt eltűntem volna a tömegben.

Mosolyogva ráztam a fejem. Bolondok!Három órányi pörgés után, végre tarthattunk egy kis szünetet. Már most hulla fáradtan estünk bele a székünkbe.

- Nem bírooom! - nyöszörgött a lábát masszírozva Vera.

- Mindjárt leesnek a kezeim. - rázta őket le Josh.

- Szédülök. - fogtam meg a fejem. - Hát ennyit tényleg nem rohangáltunk még idáig.

- Se baj! - legyintett Josh.

- Örüljünk most inkább ennek a 10 perc szünetnek.

- Egyetértek Medivel. - dőlt hátra a kényelmes fotelban Vera.

Szusszantunk egyet, majd vissza gyorsan a munkába. És még csak most jön a java! A csúcsidő! Az az idő, amikor még többen jönnek, mivel a repülő tér is megtelik, meg a kikötőbe is legalább még 3 hajó érkezik.Visszafele az egyik rendelésemből, David ragadt karon.

- Bírjátok még, vagy hívjak be emberek? - nézett rám talán.. Aggódva?

- Még egyenlőre bírjuk. - töröltem le a homlokom.

- Ne hajszoljátok azért túl magatokat. - húzta el a száját.

- A magam nevében beszélek inkább. Vera már nem sokáig fogja bírni, és zsibbad Josh keze is. - mutattam hátra a többiekre.

- Behívom akkor még Petric-et Josh mellé. Ha Vera kiesik, szólj. - vonult vissza telefonnal a fülénél.Pislogtam csak utána. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy azt mondta, amit Vera hallani akart már mióta! Megvontam a vállam, s mentem is vissza dolgozni."

Ásításom akadályozott meg a tovább olvasásban. Pedig még csak tizenegy óra. Nyújtózkodtam egyet, kimentem a konyhába meginni egy jó hideg vizet hoyg felfrissüljek egy kicsit. Megráztam a fejem, a hirtelen ért hideg miatt a gyomromban, majd visszamentem. Törökülésben ölembe vettem a laptopot, s folytattam. Bár a képzeletem messze járt a történet miatt, de próbáltam azért koncentrálni. Ahogy a sorokat olvastam, nem ismertem magamra. Tényleg nagy változáson mentem keresztül, és elég gáz, hogy ezt a saját könyvem olvasásából ismertem be. Nem?! Oh, dehogynem.