This is everything only not Romantic II.

7. Reménysugár!

- Te most komolyan ilyen részletesen emlékszel ezekre? Édesem, én a tegnapomra alig emlékszek. - akadt ki Stella visszaemlékezve a napozásunkra.

- Látod. - vontam meg a vállam. - Én sem tudom hogyan, de emlékszek. Mindenre.

- Én bele őrülnék, ha mindenre ilyen részletesen visszatudnék emlékezni. - vakarta meg a homlokát a képernyőt bámulva.

- Én sem tartok messze tőle, ne aggódj. - mosolyogtam rá.

- Nem csodálkoznék rajta, hidd el. - bökött oldalba az ujjával.

- Pimaszkodsz? - vigyorogtam rá gonoszan.

- Én ugyan nem! - emelte fel a kezét maga elé. - Csak kifejtettem a véleményem.

- Hallom! - nevettem el magam a végére.

- Mellettem nem tudsz komoly lenni, kis anyám!

- Próbálkozni lehet. - néztem rá kiskutya szemekkel.

***

Reggel van. Hát, fogalmazhatunk úgy is, hogy semmi sem alakult a normálisság közelében. Korán reggel, Andy és George rontottak be Gustav szobájába, aki még mindig az ágyán feküdt, és Medi könyvét olvasta.

- Na? - türelmetlenkedtek.

- Nektek is jó reggelt! - nézett fel Gustav a szemüvege fölött. - Végig olvastam.

- És? Jajj, Gustav, ne harapó fogóval kelljen kihúzni belőled! - nyavíkolt Andy.

- Tényleg ő az. Az egész rólunk szól. Arról az időről, amit velünk töltött el. Szóról szóra, perce pontosan le van írva minden. - ült fel Gustav az ágy szélére.

- Ájj, de tudtam! - tapsolt egyet George.

- De véletlen sincs benne a honléte, igaz? - húzta el Andy a száját a választól félve.

- Nincs. De úgy fejeződik be a könyv, hogy elköszön Tomtól, taxiba ül és már itt sincs.

- Tehát, kénytelenek vagyunk várni még egy hosszú hónapot. - huppant le George Gustav mellé.

- Sajnos. - sóhajtott fel mindenki.

- Addig.. - ült fel Andy. - Sose gondoltam volna hogy ilyet fogok mondani, de nem engedhetjük az ikreket könyv közelbe.

- Szerintem ettől nem kell félni. - röhögött fel George, a térdére csapva.

- Igen. - bólintott Gustav.

Vették a fáradtságot, s átmentek a szomszédos házba, az ikrekhez. Gustav előtte gondosan eldugta a könyvet, hogy ne legyen szem előtt.Az ikrek épp a nappaliban ültek, valami sorozatot néztek. Vagyis csak inkább Tom, Bill meg szenvedett mellette, és kommentelte. Fura, mi?!

- Tom, sose fogod elfelejteni, ha ilyen nyálas szarokat nézel állandóan. - nézett aggódva bátyjára.

- Nem is akarom. - támasztotta ki térdén a kezét, ráhajtva a fejét Tom. - Sose akarom elfelejteni.

- Sziasztok! - estek be a fiúk.

- Miről van szó?

- Medi. - húzta el a száját Bill.

- Ő volt az egyetlen nő, aki kitudta hozni belőlem a legjobbat. - sóhajtott fel Tom. - Akire úgy tudtam nézni, mint a gyerekeim anyjára, a leendő feleségemre. Nagyon szerettem. - nézett keserű szemekkel a többiekre.