This is everything only not Romantic II.

11. Kéznél a könyv!

"Vera még a buli előtt átjött, hogy rám aggasson valami habos-babos, baba rózsaszín mini koktélruhát, begöndörítse a hajam, rám erőszakolja a magassarkút, s kifesse a körmöm. Egyszerű szülinapra vágytam, de ezek szerint ez nem az lesz. Bekötötte a szememet az aulába érve, hogy még véletlen se tudjam merre megyünk.

- Látod hányat mutatok? - kapálózott előttem.

- Valószínű, mikor semmit nem látok ettől a fekete vacaktól. - nevettem el magam.

- Remek, akkor gyerünk! - karolt belém, s húzni kezdett.

- Veronica, kinyírlak, ha valaminek neki vezetsz. - tettem előre a kezeimet, hátha tudok tapogatni.

- Ennyire szemét azért nem vagyok. - nevetett fel mellettem. - Viszont, a buli hely változott!

Nem sokat sétáltunk. Mikor megálltunk, háromig számolt, se leszedte a szemellenzőt. Mindenki ott volt, akit ismertem már akkor, s egy hatalmas 'Boldog születésnapot' kiabálással köszöntöttek. Mindkét kezemet a számhoz kaptam, majdnem elsírtam magam. A zene elindult, a disco gömb is pörögni kezdett, visszatükrözve a sokféle színű lámpa fényét. A születésnapi bulim, valami hatalmas volt. Kibérelték a hotel tánctermét végül, feldíszítették lufikkal. Puncsos tál, csoki szökőkút, minden, amit elképzeltek. Nagyon örültem neki végül, bár talán kicsit sok alkoholos puncsot ittunk, mert a végére Verával egymást támasztva, énekelve, nevetve másztunk be a liftbe.Hogy akkor hogy vetkőztem le, hogy kerültem a pizsimbe és hogy aludtam el, örök rejtély marad számomra. De Vera se emlékezett ezekre a dolgokra, mikor felkelt mellettem.

- Mi történt? - morgott mellettem, fejét fogva.

- Nem tudom. - nevettem el magam. - Ezen agyalok amióta fent vagyok.

- Mikor keltél? - hunyorgott rám fáradtan.

- Talán tíz perce.

- Hát akkor nem valami sokat gondolkodtál rajta édesem.

- Na jó hagyjál. - böktem oldalba.

Kimentem a konyhába, hoztam két pohár vizet és egy egy fájdalomcsillapítót a másnaposságunk fejfájására. Gyors reggeli tojásrántotta csinálás után, az ágyban feküdtünk, s a TV-t kapcsolgattuk.

- Milyen baromságok mennek ebben a szarban. - jött a grimasz Vera arcára.

- Látom. - unott fejjel bámultam már a TV-t.

- Oppá!

Megállt a TH Channel-en, nagy örömömre! A fiúk épp egy kocsiból szálltak ki, látszólag rossz kedvel, de azért a mosolyuk a nagyközönségnek meg volt. Mindenki ara volt kíváncsi, mikor térnek vissza, mikor jön új albumuk, mikor csinálnak új számokat. Bill válaszolt összvissz annyit, hogy még nem tudják, a hangja miatt szünetet tartanak. Látszott rajta hogy hazudik!

- Nem akarod elkapcsolni? - néztem fel Verára, aki vigyorogva nem-et intett a fejével. - Ilyenkor tudlak ám imádni.

- Tudom.

- Na, kérlek! - könyörögtem neki.Megeshetett rajtam a szíve, mert tovább kapcsolgatta a TV-t. Kifújtam a levegőt, hogy nem őket kellett néznem, tudván, hogy miért rossz a kedvük."

Stella miközben olvasta, majdnem minden egyes részt cikizni kezdett. Már nem tudtam hogy csitítsam el, így megfenyegettem!

- Ha nem hagyod abba, beleírom azt is, mikor egy mamabugyiban, harisnyával a fejeden, valami extra ciki fölsőben rohangáltál a folyosón, csak hogy jó kedvre deríts! - sandítottam rá.

Stella behúzta a képzeletbeli száj cipzárát, lelakatolta, s eldobta a kulcsot. Na, én is így gondoltam!

***

A két hét, hamar eltelt. Gustav már tülkön ülve várta Davidet az irodájában. Elvileg, nála volt Medi könyvének a második kötete. Fel alá járkált az irodában, már ott tartott, hogy tövig rágja az ujjain a kezét. David ekkor lépett be, vigyorogva, kezében lóbálva a könyvet.

- Itt is van! - adta át Gustavnak.

- Nagyon köszi! - kapott a köny után. - Most mennem kell.

Gustav szélsebesen távozott az irodából, kocsiba ülve gyorshajtásért majdnem meg is fogták. Mikor hazaért, becsapta a bejárati ajtót, levetődött a kanapéra, s már is elkezdte olvasni.

- Srácok! - kiabálta el magát. - Itt a könyv!

Andy és George mint egy dinoszaurusz, úgy rohantak le botladozva a lépcsőn.

- Meddig olvastad? - pislogott rá Andy.

- Semeddig nem kellet. - vigyorgott Gustav. Felmutatta a könyv elejét.

- Második kötet, avagy a Maldív-szigeteki élmények. Áhhá! - mutatott rá George.

- Meg is van, hol tartózkodik a kisasszony. - mosolygott Gustav.

- Szólok Davidnek, hogy vegyen öt repülőjegyet már is, holnap indulunk! - kapta elő Andy a telefonját, s már ment is arrébb telefonálni.

- Gyerünk pakolni! - pattant fel Gustav.

- Küldök SMS-t az ikreknek hogy készüljenek. - írta meg George az ikreknek az üzenetet.

Mindenki neki állt pakolni, David pedig már rendezte is a repülőjegyeket. Nem értette, mire ez a nagy sietség, de azért ő is elég gyorsan lefoglalta a repülőjegyeket.A délután nagy része azzal telt, hogy izgultak, míg Tom azt se tudta mi folyik körülötte.

- Jaj, már alig várom! - visított fel Bill Andy szobájában.

- Halkabban! - tapadt Bill szájára.

- Tom lent ül Gustavval. Nem akarjuk, hogy meghallja, ugye?

- Ühüm! - hümmögött Bill.

- Azért arra én is kíváncsi vagyok. - ült le az egyik bab zsákba George. - Szerintem, elfog fehéredni, ha meglát minket.

- Méghozzá tudod miért? - nézett hátra a pakolásból Andy.

- Avass be! - vigyorgott rá George.

Andy elővette a könyvet, becsukta az ajtaját, s vissza fele sétálva közelebb hívta a fiúkat.

"Mikor megérkezte, el sem akartam hinni, hogy hova kerültem. Vera segített munkát szerezni, s a Paradise Hotel legjobb szállását elintézte nekem. Csak mi ketten voltunk ezen az emeleten, senki más. Ez azzal egyezik meg, hogy két hatalmas lakosztály van fent, ami a miénk, s három másik, ami üresen áll, mivel senki nem tudja megengedni magának ezt a luxust."

Bill és George ujjongani kezdtek. Ennél könnyebben már meg se lehetett volna találni Medit, legalább is szerintük. Medi akkor még nem is tudta, mekkora baklövést követett el, mikor ezt mind beleírta a könyvbe.

- Várjatok, várjatok! - csitította őket Andy. - Itt jön a legjobb. Mindig az utolsó oldalak az izgik.

"Talán, ez már csak álom marad, hogy egyszer utánam jön, bocsánatot kér, s én megbocsájtok neki. Végülis, életem szerelme azt se tudja mi van velem, hol vagyok. Talán jobb is így. Talán! De addig is, itt vannak velem a barátaim. Veronica, Adam, Addie, Josh és Petric, akik feldobják a mindennapjaimat, nem is beszélve a többiekről. Akik tartották bennem a lelket a legrosszabb napjaimon is.

"Pont erre valók a barátok: hogy kimondjanak olyan dolgokat, amiket nem mond ki magának az ember." Claire Loup

Köszönöm mindazoknak, akik mellettem vannak, mellettem maradtak. Köszönöm nektek, hogy megtudhattam, mi az, hogy igaz barátság. És köszönöm annak a személynek, aki megtanította nekem, milyen az, mikor valaki nagyon hiányzik, és mi az, hogy igaz szerelem. Bármit megadnék azért, hogy akit szeretek, az itt legyen.

"Nincs okunk azt hinni, hogy valaha megszűnik a szerelmünk. Viszont minden okunk megvan azt hinni, hogy nem fog." Rainbow Rowell