This is everything only not Romantic II.

17. Love Story!

Hát, csak elérkeztünk az utolsó részhez is! :/ :D Köszönöm mindenkinek, akik pozitív véleménnyel voltak a sztori felől, akik végig olvasták és türelmetlenkedtek a következő részek miatt :D Nagyon sokat jelent nekem, hogy ennyire aktívan olvastátok.

Csak hogy én se unatkozzak, a következő blogom:

L u k e _ H e m m i n g s: Taking back our Love! - https://www.wattpad.com/story/39226555-taking-back-our-love-l-h

Olvassátok olvassátok! :D

Ezer csók! :*

- Fogd így, és le ne vedd! - parancsolt rá Gustav Tomra.

- Egy.. - kezdett el Andy számolni.
- Kettő.. - emelte feljebb George a kameráját.

- Három! - mondta ki a végszót Gustav.

Tom és Bill egyszerre szedték le a kis kendőt a szemük elől. Én ott álltam velük szemben, tortával a kezemben, lesokkoltan. Életem szerelme előttem áll, a kedvenc szerkómba, amit imádtam rajta.

- Boldog Születésnapot! - mosolyogtam rájuk bájosan.

Bill félszemmel bátyját nézte, aki látszólag teljesen lefagyott. Se nem mozdult, se nem szólalt meg, pislogni is elfelejtett. Andy kivette a kezemből a tortát, és az asztalra lerakta. Én ott álltam, ugyan abban a tűz piros koktélruhámban, ugyan abban a fekete magassarkúmban Tom előtt, mint anno két éve, a kamu randinkon. Tom elég látványosan végig mért, azt találgatta hogy most álmodik-e, vagy ez a valóság. A hátam mögött összekulcsoltam a kezeimet, s vártam. Nem tudtam én se, hogy mit lépjek. És akkor, csoda történt!

- Baba! - suttogta már szinte magának.

- Szia, gesztenye! - mosolyogtam rá. A sírás kerülgetett!

Egy másodperc töredéke alatt termett előttem, szorosan magához ölelve. Még mindig nagyon jó illata volt. Már sírva ugyan, de vissza öleltem. Szorosan vontam magamhoz, és soha nem akarom elengedni többé!

- Nagyon hiányoztál! - hallottam a hangján, ahogy küszköd a könnyeivel.

- Te is nekem! El sem tudnád képzlni mennyire.

- Soha többé nem engedlek el! - tört el a mécses.

A vállamon egy könnycseppet éreztem legördülni. Istenem! Annyira jól esett a közelsége, az ölelése, amiket mondott.

- Nagyon szeretlek, Medi!

Szorosabban öleltem meg. Az arcomat a mellkasába fúrtam, elrejtve a könnyeimet, amik már patakokban folytak. Tom lazított a szorításán. Felnéztem rá. Végre, boldog szempár nézett vissza rám. Bizonytalanul, de lejjebb eresztette a fejét, én meg lábujjhegyre álltam. Ahogy ezt észre vette, már magabiztosabban közelített felém, míg nem összefort az ajkunk egy igen csak forró csókba. A nyaka köré fontam a karjaimat, míg ő a derekamat szorongatta.

- Éjjen! - ujjongtak mögöttünk tapsikolva a többiek.

- Nagyon boldog születésnapot, gesztenye! - néztem fel rá kisírt szemekkel.

- Ennél boldogabb nem is lehetne! - csókolt meg mindenhol, ahol ért.

Az este további része meg hát miből másból állt? Tom nem akart lekattanni rólam, amit nem is bántam. Elmesélte a kis félre értést, amiért ott hagytam csapot papot, én elhívtam a többieket, mert Bill minden áron köszönetet akart nekik mondani, amiért kiálltak mellettem és vidítottak ott és akkor, amikor csak tudtak.

Végül átadtam a nekik szánt ajándékaimat, aminek persze mindenki örült.

Nem csak az ikrek szülinapját ünnepeltük, hanem egyben az én búcsú bulim is volt. Úgy döntöttem, vissza költözök velük Németországba. Tom és Bill ragaszkodtak hozzá, hogy ott esküdjünk meg, média és minden más zavaró tényező nélkül. Egy hét alatt összehozták az esküvőt, a lagzit, meg mi egymást. David, a kávézó tulajdonosa örömmel "szponzorálta" az esküvőt, Stella és a fiúk pedig örömmel pincérkedtek a vacsoránkon.

- Khmm! - állt fel Bill a poharát ütögetve egy kis kanállal. - Egy kis figyelmet kérnék! Köszönöm. Tom és Medi! Örülök, hogy bár két év kihagyással, megannyi sok kutatással és kereséssel, de megint egymásra találtatok, és ezt az esküvőt megtarthattuk, amit amúgy 2 éve kellett volna. - erre mindenki elnevette magát. - Ha nem írod meg a könyvedet, soha nem jöttünk volna rá, hogy hol is rejtőzködsz előlünk. Gustav, ez a te érdemed is! Könyörgöm nektek, ha kell le is térdelek! Ne kelljen a fél világot bejárni megint azért, mert összevesztek és valamelyikőtök fogja magát és elmegy!

- Ettől nem kell félned! - csókolt meg Tom. - Ilyen nem lesz, ezt én garantálom.

- Meg én! - nevetett fel Andy. - Máskor Medi, hozzá kötlek a házhoz!

- Kapd be! - nevettem fel.

Na igen. Ennyi lenne az én kis történetem. Izgalmas, mi? Németországban is kiakadtam a könyveimet most már véglegesen. Nagyon sokan rá ismertek a történetre, és a Tokio Hotel visszatérésekor szinte csak folyt a TV-ből meg minden egyéb helyről, a nászutunkról ne is beszéljünk.

Végre boldogan, házasságban a világ legjobb, legnagyszerűbb férfiával. Hmm, mintha valamikor a gyerek is elhangzott volna, bár a terveim közé veszem a kis lurkót! Reméljük, nem az apjára fog ütni.

Igazi Love Story! :3

Hivatalosan is befejeződött a This is everything only not Romantic 2.évada.

Ne felejtsétek el! Jön a következő sztorim - Taking back our Love! - más szereplők, más színhely, más dolgok, de a hülyeség dögivel megmarad! :D