This is everything only not Romantic II.

5. Lebuktam!

- Madeline M. K.

- Gustav bassza meg! - fehéredett el Andy. A térdei nem bírták tartani a testsúlyát, majdnem összeesett. George fogta meg és ültette le.

- Mi az? - pislogott rá.

- Madeline Montana Kaulitz. - suttogta Andy.

A két G nagyon kiakadt a név hallatán. Már 2 éve, hogy semmit nem tudnak róla, már 2 éve, hogy Tom emészti magát a történtek miatt. A nappaliban ültek, maguk elé bámulva. Gustav a könyv utolsó oldalát olvasta, már nem is tudja hanyadjára.

- Mi olyan érdekes? - fordult felé Andy, még mindig a sokk hatása alatt.

- Ezt hallgassátok! - helyezte ujját a sor elejére.

Igaz történet alapján.

"A naptár tanúsága szerint csak néhány hónapig ismertem őt, de vannak barátságok, amelyek a maguk belső ideje szerint fejlődnek ki." - Vladimir Nabokov.

Ez a könyv, az életemről szól. Minden benne van, amit gondoltam, éreztem, másokról, mindenről. Emlékeimet eme könyv tárolja, remélem még sok ideig. A szerelmem, mind máig él az iránt a férfi iránt, aki megihlette a könyv első kötetét.

"Ha ilyen áldozatot kell hozni, a másik üdvéért fenekestől felforgatni mindent, akkor igazán kell szeretni." - Milena Agus

Szeretlek, gesztenye!

- Az első idézetet, mindig én mondtam Medinek, mikor rossz hangulat volt. - meredt az első sorokra Gustav.

- Medi becézte mindig Tomot, gesztenyének. - esett le a tantusz Georgenak is.

- És ő hozott áldozatot, ő forgatott fel mindent. Mivel igazán szerette. - utalt Andy az utolsó idézetre.

- Basszus, srácok. - dőlt hátra Gustav. Nem hitte még mindig el, hogy valami halvány nyomot találtak Medi után.

- Nyisd ki random! - parancsolt rá Andy.Gustav úgy is tett. Becsukta a szemét, az ujjait elhelyezte, s kinyitotta. Átfutotta a szemeivel a sorokat.

- Na, olvasd már! - bökte meg George.

Felmentem az emeletre. Gustavo se volt még fent, így mellé léptem, és elkezdtem lökdösni óvatosan.- Gus! - morgott valamit. - Jó reggelt! Kezdj készülődni, 8-ra Danielhez mentek.

- Már is! - nyújtózkodott, s már el is tűnt a fürdőben.

Anthony már nehezebb eset lesz, nem beszélve Gregorról. Egymással szemben volt a szobájuk, így kinyitottam mind a két ajtót. Elővettem a telefonom, rákötöttem Anthony hifi berendezésére, és a légkürt alkalmazásom hangját maximálisra állítottam. Csak egy gomb nyomás, és már visított is, visszhangozva a házban. Anthony és Gregor ijedtségükben legurultak az ágyról.

- Ki az ágyból lustaságok! Van egy órátok elkészülni! Reggeli a szomszéd ikreknél vár! - kiabáltam el magam, s visszasétáltam az ikrekhez, neki állni a reggelinek.

Gustav hangja elcsuklott a végére. Andy és George nem hittek a fülüknek.

- Ez lehet, hogy csak véletlen egybe esés! - mutatott a könyvre George.

- Ez tuti biztos, hogy nem az. - nézett vontatva a könyvre Andy.

- Szerintem sem. - nyerte vissza az erejét Gustav, s a szemével tovább olvasta az oldalt. Kikerekedett szeme, mindent elárult haverjainak.

- Na? - félt megkérdezni Andy, de megtette.

A vérem megfagyott mikor megláttam Danielt belépni a bejárati ajtón. Hirtelen nem tudtam mit mondjak a kialakuló helyzetben. Gustavo is lefagyott, hiszen nem akart nekem rosszat, de valami böszme nagy hazugságot se akart kihozni ebből az egészből. És ha még ez nem lett volna elég, Thomas lépett le a lépcsőn egy boxerban, álmos fejjel. Kiakadtam? Nem kifejezés. Belém fagyott a szó? Egy hang nem jött ki a torkomon. Nem csak Thomas felsőteste látványától, - ami teszem hozzá iszonyat izmos volt, kidolgozott! - nem csak attól hogy zavarban voltam, de még Daniel is olyan szemmel nézett rám, hogy legszívesebben elástam volna magam mélyen a föld alá.

- Ne értsd félre! - jött az első mondat a számból rögtön, ahogy Daniel ideges pozíciójából leült a fotelba, továbbra is Thomast fixírozva.

- Megáll az eszem! - nyúlt a fejéhez Andy.

- Ezt semmi képp nem mondhatjuk el Tomnak, vagy Billnek! - csapta össze a könyvet Gustav.

- Legalább addig, amíg ki nem olvasod. Viszont Davidnek akkor is szólni kell! - húzta el a száját George.

- Ha rákérdeznek mit olvasok, akkor csak mondjatok annyit, hogy egy szerelmes regényt amit Olaszországban vettem. - mutatott körbe fenyegetően Gustav.

Andy és George persze helyeslően bólintottak. A hangulat hirtelen megváltozott a fiúk között. Lehetséges, hogy Gustavnak inkább nem kellett volna megvennie a könyvet? Kitudja. Ők örültek neki, hogy legalább ennyit megtudnak Mediről, remélték, hogy a honléte is benne lesz.

- És ha nem? - aggodalmaskodott Andy.

- Lesz második kötete e szerint. - olvasta az utolsó oldalt tovább.

- Mikor adják ki? - nézett fel George.

- Még egy hónap, legalább. - cettintett a szájával Gustav.

- Németországban vajon miért nincs? - mutatott a könyvre Andy hunyorogva.

- Szerintem Medi nem olyan hülye, hogy ebben az országban is kiadassa, pláne hogy elég levágósak a szereplők is, meg minden. - magyarázta Gustav. Elég egyértelmű volt neki már az elejétől fogva.

- Vigyáznunk kell vele. Tom kezébe semmi kép nem juthat. - nézett a fiúkra felváltva George.

- Bill még talán tartaná a száját, de nem hiszem, hiszen a tesójáról van szó. - dörzsölte szemeit álmosan Andy.

- Ezt majd holnap átbeszéljük. Szerintem, menjünk aludni. - javasolta Gustav.