This is everything only not Romantic II.

16. 3..2..1

Helló! :D Sajnos, eléreztünk a végére. Még lesz egy utolsó rész, és a 2. évad is befejeződött! DE! Azt már csak holnap hozom. :)

Taking back our Love! - 1.része már fent van! Olvasniiiii! :D

Ezer csók :*

"Az erkélyen álltam, megint csak az eget vizsgálva. A szemem előtt egy hulló csillag zuhant a homályba. Becsuktam a szemeim, Thomas arcára koncentráltam, ami ennyi idő után se halványult. 

- Bárcsak megint együtt lehetnénk, boldogan! - kívántam. Ahogy a hulló csillag eltűnt az égről, szomorúan mentem be, hogy lefeküdjek. Fikarcnyi esélyét se láttam annak, hogy valóra váljon ez a kívánságom." - olvasta fel Gustav.

- Ez nem fair! - mutattam rá. 

- De még is csak össze jött! - vonta meg a vállát mosolyogva. 

- Ne aggódj, kicsilány! - simította végig az arcom Bill. 

- Billibaba! - mosolyogtam rá. 

- Jajj, el sem tudod képzelni mennyire hiányzott már, hogy így hívj! - tépte meg a pofazacskómat úgy, mint ahogy a nagyanyám szokta. - Ne aggódj, minden a legnagyobb rendben lesz. 

- Ha ti mondjátok! - adtam be a derekam. 

- Most viszont, nekem vissza kell mennem, mert elég feltűnően sokat sétálok! - formált macskakörmöt az ujjaiból Gustav, s ott hagyott minket. 

Pislogtam utána. Ja, hogy ő azt kamuzta sétálni megy. Cseles! Billel kettesben maradtunk, s elbeszélgettünk, mint a régi szép időkben. Tényleg örültem hogy itt van. Sőt, az egész bandának. Csak Tomtól féltem, hogy mit fog reagálni. Bill minden egyes részletét elmesélte az elképzelésüknek, talán túl részletesen, túlságosan bele élve magát. Röhögtem rajta. Szabályosan mutogatott, mozgott, artikulált. Hát azt hittem ott helyben rekeszizom szakadást kapok! 

- És akkor jössz te! - mutatott rám egy pózba beállva. 

- És akkor jön a totál sokk. - nevettem fel. 

- Ez így van. - vigyorgott rám. - De minél nagyobb a sokk, annál nagyobb az öröm. 

- Mintha ezt egy párszor hallottam volna már. - utaltam arra az időre, mikor még Németországban laktam, velük. 

- De, nem mondhatod, hogy nem adtam jó tanácsokat, mert szerintem igen is azok voltak! - akadt fenn a lényegen. 

- Egy szóval sem mondtam. - mosolyogtam rá. - És igen, tényleg nagyon jó tanácsokkal láttál el. 

És akkor bumm! Berobbant az ajtóm, rajta egy lihegő Stellával. 

- Mi a manó?! - lepődött meg. - Hát Petric tényleg nem hazudott. 

- Micsoda? - pislogtunk rá.- Bill, ő is Stella, a legjobb barátnőm. A könyvben Veronica néven szerepel, kívánságműsorra. - mutattam be őket egymásnak. 

- Petric azt mondta, hogy a Tokio Hotel dobosa úgy ment oda hozzá, hogy engedjen fel hozzád, hogy azt kell mondani, hogy rózsaszín macis alsó, és videó. - hadarta el Stella teljesen ledöbbenve. 

- Rafkós! - vigyorogtam Billre. 

- Most mi az? - nézett rám hatalmas szemeivel. - Tényleg azt hiszed, hogy én találtam ki? 

- Akkor ki más? - kérdeztem vissza. 

- George. - mondta halkabban. De még véletlen se értettem félre.