This is everything only not Romantic II.

13. Végre úton vagyunk!

Az egész éjszakát át baromkodtuk. Nagyon megnevettetett. Áthívtuk még Adam-et, Petricet és Josh-t is, hogy legyenek velünk. Persze semmi ellenvetésük nem volt, hogy hajnali négy órakor rángatjuk fel hozzám őket, mivel nagyon nem is aludtak. Josh-t és Petricet nagyon leszidtam, hogy melóznak reggel és ők még nem is aludt. Bár nem nagyon érdekelte, így is úgy is huszonnégy órázni fognak, ha velünk vannak. Majd a liter kávé vénásan ébren tartja! - mondta Josh. Tomot akkor, teljesen el is felejtettem. Bár eszembe jutott néhány momentumról, de utána tovább potyogtak a könnyeim a nevetéstől. 

- Megvesztél?! - pattant fel Petric. - Te komolyan beleírtad a macis jelenetemet a könyvedbe? 

- Még jó hogy. - nevettem el magam. - Azt nem hagyhattam ki belőle. 

- De ha már itt tartunk! - mutatott körbe Stella. 

- Nyugi már! - rándult meg a vállam. - Mindenkinek volt legalább három cikis sztorija, amit pláne bele írtam. 

- Mi van?! - akadtak ki egyszerre. 

Úgy éreztem, itt az idő, a menekülésnek. Elég csúnya szemekkel kezdtek el méregetni, tehát felpattantam úgy ahogy voltam, - Tom pulcsijában, egy rövidnadrágban. - és elkezdtem kifelé szaladni. A lift, túl lassú, tehát nem maradt más választásom, a lépcsőt kellett használnom. 

- Nem menekülhetsz örökre a végzeted elől! - hallottam két emelettel feljebb Josh kiabálását. 

- Dehogynem! - nevettem fel hozzájuk, és futottam tovább. 

Rohadt magasan van a lakosztályom! Mire leértem, rendesen lefogytam két vagy három ruhaszámot. Aki akkor volt lent a recepción, csak bámult utánam, ahogy kivágódott a tűzlépcső ajtaja, és futottam ki a hotelből. Még jobban megbámult minket, mikor a csapat szaladt utánam. Mosolyogva lóbálta a fejét. Megszokhatták az itteniek, hogy mi mindig ilyen iszonyat hülyék vagyunk együtt. 

- Hát ez hova tűnt? - lihegtek a hotel elé érve. Petric körbe nézett. 

- Én nem látom sehol. - egyenesedett fel Stella is. 

- Na majd holnap megkapja a magáét! - lóbálta az öklét Josh. 

- Az már egyszer biztos. - fújta ki hangosan a levegőt Adam. 

- Na jóéjt, azaz jó reggelt inkább. - köszönt el Josh, s ment haza készülődni. 

- Neked is! - köszöntek el a többiek.Mire ők hazaértek, én már rég az ágyamba fekve lihegtem, nevetve. Hála istennek, feldobták a kedvem.

***

Reggel fél hat van. A banda tagjai már haptágba vágva magát, a Kaulitz ikreket. Gondolhatták volna, hogy nem lesz zökkenő mentes az indulás. 

- Bill, gyere már el a tükör elől az isteni! - csapta homlokon magát Andy. 

- Egy pillcsi! - kiabált le Bill. 

- Sose fogok ehhez hozzá szokni. - vágódott le a bőröndjére George. 

- Tom, mi tart ennyi ideig? - kiabált fel Gustav is türelmetlenül. 

- Nem tudom melyik sapkát vegyem fel! - jött a válasz. 

Ráparancsoltak, hogy azt a szerelést kell felvennie, amit Medivel az első kamu randijukon hordtak. Tom persze ellenkezett vagy húsz percet, aztán beadta a derekát. Végül egy piros fullcap került a fejére lefele jövet a lépcsőn. Bill is már agyon sminkelve, haját belőve érkezett meg. 

- Te borotválkoztál? - simogatta meg huncut vigyorral a képén Andy Tom arcát. 

- Ideje volt. - sóhajtott fel George. - Már úgy néztél ki azzal a szakállal, mint aki nyugdíjba akar vonulni. 

- Kapjátok be! - förmedt rájuk Tom. 

- Hát cirka huszonöt évesen nem úgy kéne kinézned, igazuk van. - pillantott felé Bill. 

- Szerintem te maradj csöndbe a borostás képeddel, öcsi! 

- Oké, oké. - húzta be a nyakát Bill. 

- Na, a testvér harc is megvolt, induljunk már! - lépett ki Andy a bőröndjével. 

Bepakoltak a limuzinba, s má indultak is. Tök csönd volt. Nem tudta egyik sem, mit kéne most mondani, vagy ha mondtak volna is, tuti leleplezik a tervüket. Gustav az író nevét letakarva olvasta tovább Medi második kötetét. 

- Mit olvasol? - kérdezett rá végül Tom, megtörve a csendet. Feszültség járta át a levegőt, Gustav tarkóján egy izzadság csepp folyt le. 

- Egy romantikus történetet, gondolom nem érdekel. - terelt gyorsan, ami elsőre az eszébe jutott. 

- Hát ezt eltaláltad. - döntötte Tom az üvegnek a fejét. 

Negyed hét. Gyorsan pakolták ki a bőröndöket, s már szaladtak is be a repülőtérre, hogy megkeressék honnan indul a gépük. Nem kellett sokat futkosni, David integetett nekik. 

- Hát te? - lepődtek meg a fiúk. 

- Jöttem búcsúzkodni. - vigyorgott hamiskásan. Ez csak Gustavnak és Billnek tűnt fel. - Na Gustav, hogy tetszik a könyv? - hangsúlyozta ki az 'a' betűt. 

- Nagyon jó, romantikus. Élvezet olvasni. - vakarta meg vigyorogva a tarkóját. Hoppá, David tud róla! 

- Te is ezt a szart olvasod? - mutatott rá Tom.David pislogva nézett körbe feltűnés mentesen, mire Bill a nyakánál húzogatta jobbra balra a kezét, jelezve, hogy Tom nem tud róla. 

- Ja hát csak belekukkantottam. Azért adtam Gustavnak, mert tudom, hogy ő szereti az ilyeneket. - húzta ki magát. 

- Mi köszönünk, indul a gépünk. - siettek be a fiúk. 

- Aztán ügyesen és nem elcseszni mindent! - kiabált utánuk, mire mindenki bólogatott, kivéve Tom. 

- Na jó, mondjátok már mi van! - akadt ki leülve a helyére. 

- Majd meglátod! - nyugtatta Andy. 

- Hmpf.. - fújtatott magában Tom, végül feladta a kíváncsiskodást. De azért benne volt, hogy tudni akar róla! 

Bár, azt a pár órát már igazán kibírhatná. Próbált nem a Medivel töltött közös nyaralásukra gondolni, mikor ott voltak. De nem ment neki. Minden emlék kép a szeme előtt lebegett, ahogy egymáson aludtak a repülőn, közösen hallgattak zenét, ahogy közös programokat csináltak. Az együtt alvások, a kiborulások, a megvígasztalások. Mikor belegondolt, hogy egy öleléssel, egy homlokcsókkal mennyire megtudta nyugtatni, meg ahogy beszélt hozzá, elöntötte a szívét a keserűség, a fájdalom, de egy meleg érzés is. A szerelem melegsége. Grimaszolt egyet, belegondolva abba, hogy ő mikor volt utoljára olyan, hogy két év alatt nem felejtett el senkit. Könnyű kérdés, soha! Bill látta rajta, hogy nagyon elgondolkodott, így csöndben felállt, s hátra sétált amég mindig könyvek bújó Gustavhoz. 

- David honnan tud róla? - suttogta, hogy még véletlen se hallja meg Tom. 

- Nem tudom. Szerintem leesett neki. - rándult meg Gustav válla. 

- Tuti, mert nem hangsúlyozta volna ki. - mászott a hátuk mögé George. 

- Reméljük, nem szólt Medinek, vagy bárki másnak, mert akkor bukó az egész. - fordult feléjük Andy. 

- Nem hiszem. - legyintett egyet Bill. - Akkor nem titkolta volna Tom előtt is. 

- Apropó Tom. - mutatta fel az ujját Gustav. - Emlékeztek az utolsó oldalra? 

- Melyik részére? - nézett bambán George. 

"Talán, ez már csak álom marad, hogy egyszer utánam jön, bocsánatot kér, s én megbocsájtok neki. "