Az őrület fogságában III. | Part 3. COMPLETED ✅

6.rész - A megoldás / Kat

    
Kirúgtak?
Miért?
És ezt miért így kellett közölni?
Letéptem magamról a takarót, és Devon után rohantam, hogy kérdőre vonjam. Nagyon ideges lettem, a világ összes szarja egyszerre szakadt a nyakamba figyelmeztetés nélkül. Egy átlagos napon biztos nem így reagáltam volna.

– Miért nem tudsz legalább te emberként kezelni? – ütöttem a hátára egy hatalmasat ökölbe szorított kezeimmel. Püföltem, ahogy csak tudtam, de szerintem ez csak nekem fájt.

– Emberként? Én vagyok az egyedüli, aki annak kezel, ha nem látnád. Nélkülem egy padon roskadnál az utcán. – közömbös és lenéző hanggal méltat válaszra, amire csak még jobban felidegesítem magam, és amikor megfordul, hogy a szemembe nézzen pofán verem. Elég nagyot csattant a kezem az arcán.
     
Teljesen igaz volt minden egyes szó. Talán ez fájt ennyire, és csak kiakartam tölteni valakin a lelki fájdalmaimat.

– Ez rossz ötlet volt. – bámul rám rezzenéstelen arccal, majd olyan közel jön hozzám, hogy nem éreztem semmit csak azt, ahogy a mellkasom csapódik az övéhez. – Én nem ismerlek. És simán beadhatnám bárkinek, hogy önvédelemből összevertelek. A mai alakításotok után hinnének is nekem. – látszott a szemeiben, a gyűlölet és a bosszúság, hogy kezet emeltem rá.

– Reece biztosan nem értékelné. – igyekszem kimutatni, hogy nem félek tőle, pedig majdnem magam alá csináltam. Egy határozott mozdulat a nyakamon a kezével, és többé nem kéne aggódnia senkinek.

– Hidd el kislány, ennél már durvább dolgokon is veszekedtünk. Ne értékeld magad nagyra. Örülj, hogy kezet és hollétet biztosítottam Neked. Ha együtt működünk, akkor mindketten jól járhatunk. És ne használj boxzsáknak. Kivételesen elnézem Neked, mert tényleg pocsék napod van, és én is emberből vagyok. De kérlek ne akarj velem rosszba lenni. Én nem az öcsém vagyok, és adj hálát az égnek, hogy nem tudod milyen, amikor felbasznak. – Devon pár lépést hátrált, majd mégegyszer alaposan megnézett és elindult a szobája felé, amit bezárt maga után.
    
Lehet meg kéne szöknöm? Vagy elfogadni a segítséget, és örülni, hogy nem egy híd alatt végzem? Lesz miről beszélni holnap...

...

Ilyen szarul nagyon rég nem aludtam. Egy idegen házban, idegen ágyban, idegen érzésekkel. Az estém tükrözte az reggeli fejemet.
Persze Devon nem tudott emellett elmenni szó nélkül.

– Hát kislány. Láttam már szebbet reggelente. – fel se néz rám,csak nyomogatja a telefonját.

– Inkább keresd a chat kurvákat, ne velem foglalkozzál. Különben meg te sem vagy szép látvány. – büszkén vágok vissza, pedig nagyon rosszul esett az előbbi beszólása. Hogy lehet egyáltalán nőnek ilyet mondani? Mindegyik Peterson egy bunkó?

– Ma jobb a humorod, mint tegnap. Egyébként nincs szükségem kurvákra. – mosolyodott halványan el , majd végül rám nézett.

– Együnk egyet, igyál egy kávét és tárgyaljunk. – tárgyaljunk? Mi?

– Tárgyaljunk? Mi a foglalkozásod? Ügyvéd vagy?

– Jó lenne. De több pénzem van, mint kitartásom. Egy sportklinikán dolgozom.

– Vicces, ugyan egy magadfajta mivel foglalkozhat egy klinikán? Talán portás vagy? – nevetek fel őszintén.

– Nem is rossz. Ezek szerint rosszul fogalmaztam. Akkor úgy mondom, hogy te is megértsd. Van egy sportklinikám, aminek én vagyok a feje. De lehetnék portás is. – az az önelégült beképzeld képe istenem.

Szívem szerint ráborítanám azt a kávét. Hogy lehet, hogy még ennyi év után sem tanultam meg befogni a számat, és nem fecsegni, amikor ismeretlen vizekre tévedek?