Az őrület fogságában III. | Part 3. COMPLETED ✅

18.rész - Árulás / Reece 🔞‼️‼️‼️‼️‼️

Figyelem! A történés erőszakot és durva cselekedeteket ábrázol! Saját felelősségre olvass!

Nem tudtam tovább haragudni rá. Olyan kevés szó kell ahhoz, hogy igazán megértsem mi játszódik le benne.
Kevés ember létezik ebben a parányi világban, akinek a nézésből ki lehet olvasni a fájdalmat, a haragot, a megbocsátást, az együttérzést, a megbánást, és a szerelmet. De ez a csodás szempár, aki engem igéz tekintetével nyitott lexikon számomra. Csak én tudom kiolvasni belőle a gondolatait.

Régebben úgy gondoltam, hogy a kapcsolatunk toxikus és lélekölő, mára viszont egy bizalmi menhely.
Lelkem minden oldalát elfogadja, minden lépésemet támogatja, és szívem hű szolgája.

Hatalmas erő lakozik apró termetében, amit csak az tud előcsalogatni, aki igazán akar. Már nem érdekel a múlt, és az sem, ahogy mi lesz később. Nem engedhetem ki a kezeim közül.

Elernyedt testét cipelem az autóig, mintha csak egy hulla lenne. Fejét a vállamra helyezi, teljes súlya rám nehézkedik és várja, hogy megpihenjen. Az úton többször rápillantok, hogy rendben van-e, és elcsodálkozom szépségén. Szuszog, mellkasa lassan mozog, többször kisimítom haját az arcából.

Felcipelem őt Devon lakására, és lefektetem aludni.

– Te hogy hogy nem alszol? – nézek ki a bátyámra, aki a teraszon ül, cigarettázik és iszik mellé.

– Mit csináltál vele? – teszi fel számomra ezt az érdekes kérdést.

– Láttad, amikor becipeltem. Szerinted?

– Azt mondtad nem bántod.

– Mi bajod van? – értetlenkedek, hisz úgy csinál, mintha élete szerelmét bántottam volna.

– Semmi, csak nem értelek Titeket. Mindegy. Sokat ittam és kötekedős kedvembe vagyok. – dől oldalra Devon, szemmel látható, hogy nem tiszta.

Jobbnak látom, ha bemegyek és lefürdök. Rám is józanító hatással lesz és kisebb eséllyel verjük szét egymást fejét.

De elkövettem életem legnagyobb hibáját, és beleestem a saját csapdámba. Ki a fasz gondolta, hogy bekéne zárnom az ajtót?
Nekem kellett volna. Ugyanis, amint megengedtem a vizet, a kulcs kívülre került és rám lett zárva az.
Mesteri.
Devon már csak ilyen.

De mielőtt még elméláznék azon, hogy hogyan tervelte ezt ki, és honnan tudta, hogy nem fogom kulcsra zárni az ajtót, gondoltam megkérdezem, hogy mi ez.
– Mi a geci Devon? – szaladt ki a kedves beszéd helyett a számon. – engedj ki, ne szórakozz, ennyire nem akadhattál ki.

Hallom, ahogy háta nekicsapódik az ajtónak, és lecsúsztatja azon a testét. Leült a földre, és fejével aprókat dobbant az ajtón.

– Tudod sok mindent nem tudsz még. – mintha visszaemlékezne és vallani akarna.

– Gondolod ezt így kell megbeszélnünk? Felnőttek vagyunk. – igyekszem bíztatni, hogy engedjen ki.

– Tudom. – vett egy nagy levegőt – én mondtam neki, hogy ne látogasson. És szándékosan nem is mondtam neki semmit rólad, amíg távol voltál. Uszítottalak egymás ellen titeket, hogy érezzétek mindketten átbaszva magatokat. Gyűlöljétek egymást. – kezdtem megérteni az eseményeket, és érzem, ahogy a szívem egyre gyorsabban ver.
– De mindhiába. Elszakíthatatlanokká váltatok.
– engedj ki. – ütöm az ajtót izomból, szembe akarok nézni a haragjával, de meg se hallgatja amit mondok neki.

– Így inkább összehoztalak újra titeket. Hányingerem van ettől a kurvától. Azt akartam, hogy újból ölni tudjatok egymásért. És most elveszem Tőled, mert te is elvetted Őt tőlem. – majd feltápászkodik a földről, és vadul szól bennem a vészcsengő.
Bekopogtat az ajtón.

– Itt vagy még?

– Ha kiszabadulok, megöllek a puszta kezemmel.  Ne merj hozzáérni . – fenyegetem meg komolyan Devont, ugyanis ha tényleg hozzáér a seggéből fogom a szerveit kitépni belőle.

– Nemrég élvezted, ahogy kinyaltam a kurvád, most végig nézheted a tv-n keresztül.
    
Na igen, ez a gazdagok átka, hogy még szarás közben sem tudnak leszakadni a tv nézésről. Ugyan nem vagy tv volt a fürdőbe, de azért észrevehető.

Egyből bekapcsolódott, amint a léptei távolodni kezdtek.

Kat még mindig kiütve, kábultan fekszik pontosan ugyan ott, ahol hagytam.
Devon bemegy a szobájába.

– Ezt idd meg. Jobban leszel tőle. – kedveskedik neki, és bár nem tudom mi van a pohárban, biztos vagyok benne, hogy nem víz. Kat hálálkodva issza a tartalmát, miközben ő a fejét alulról támasztja. Már ezért képes lettem volna golyót lőni a fejébe.

Miután biztosította, hogy minden cseppet kiivott, visszadőlt az ágyra.
– Mi volt ez? Szar íze volt.– bódultan próbál válaszolni, hangja elgyengül.

– Hát nem víz. És most megfizettek azzal a gecivel együtt, amiért elvettétek Tőlem Lindát. – néz a kamerába Devon, és ekkor értettem meg.
Én szerettem Lindát. De ő jobban, és ezt sosem vettem észre. Ugyan tudtam a kettejük kapcsolatáról, de sosem magyarázta meg mit miért tett, és sosem vallott színt. Tőle elvettük azt, ami nélkül mi élni se tudnánk. Végig kellett néznie, hogy az, akiért ő élt, megölte magát. Ez egy viszonzatlan szerelem volt. Devon teljes egésze napról napra szép lassan halt meg.

Könnybe lábad a szemem. Linda mindenkit megmérgezett, aki csak élt és azután is. Manipulálta és elvette az emberek józanságát könyörtelenül. Remélem a pokolba került.

Amikor meggyőződött arról, hogy Kat már nem tud védekezni, a hajánál fogva kezdte el tépni ki az ágyból. A szívem belesajog, ha belegondolok ez mennyire fájhat tartás nélkül. A padlón húzza ernyedt testét, és csak apró sóhajok hagyják el a száját.

Rángtattam az ajtót teljes erőmből, próbálom kirúgni, de meg sem mozdult, ez egy hatalmas acél biztonsági ajtó. Nem akarom látni, sose fogom tudni megbocsátani, hogy nem védhetem, pedig nem egészen 2 órája fogadtam meg neki. Leborulok a földre, kezembe temetem az arcom és gyerekkorom óta először sírok. Csak halk morajlást hallok tőlük.

Odapillantok a képernyőre, és teljesen darabokra török. Rosszul lettem, ezért gyorsan hányni futok.

Kat ki van kötözte az ágy négy sarkához, mintha egy áldozat lenne. Sajnos az sem segít a helyzeten, hogy nem olyan rég megdugtam, ezért az én, és az ő testnedve még a punciján csorog lefele.

Devon váratlanul csap le rá. Bőrét ahol éri felhasítja egy szíjjal. Torkára egy pórázt tesz, és nyakát épp annyira emeli fel, hogy ne törjön ki, de levegőt alig kapjon. Előveszi a farkát feltérdel a mellkasára, és arcát ütni kezd vele, miközben hátranyúl és a nőiességét gyalázza ujjaival.

Reagál rá a teste, mégha nincs is magánál. Próbál kiabálni, de nem tud. Ez az érzés olyan, mintha kómában lennél. Mintha csak a hangszálaidat elvágták volna. Egyszerűbben, mint víz alatt levegőt venni.

Ezután megemeli a csípőjét, és így már nem feszítve van, hanem függ.
Tenyerébe köp, farkára keni a nyálát, és erősen seggbedugja. Látható, amikor ki-be húzza, hogy vérzik. A vére ott van rajta, és ő nem tehet ellene semmit. Belülről minden mozdulattal összezúzza őt.

Minden maradék erőmmel sírva rohantam neki a ajtónak, és bár érzem, hogy a vállam már szilánkosra tört, nem adtam fel, hogy kijussak onnan...