Az őrület fogságában III. | Part 3. COMPLETED ✅

14. rész - Fogócska / Kat

    
Én tényleg nem értem mit vétettem az életemben. Jó persze sok vállalhatatlan dolgot tettem, amiknek a részét tényleg nem írnám be pl. egy önéletrajzba, azok az emberek, akik mondjuk másokat ölnek, vagy rabolnak el, esetleg gyerekeket bántalmaznak, azoknak vajon miért nem olyan szopás az életük?

Tényleg nem értem a karmát. Minden tetves pillanat és cselekedet Reece ellen szól, mégis mindig az utamba söpri őt, és nem is tervezi eltávolítani egyhamar onnan.

Ha meg esetleg mégis, akkor az nagy traumát húz maga után. Nem tudom mit tehetnék, hogy ne történjen ilyen sorozatos szerencsétlenség velem.

Az még hagyján, hogy ismét itt van, ráadásul most sokkal inkább testközelben, mint eddig bármikor, de hogy mostmár a kollégám is lesz? Devon tényleg minden szemetet felvesz a földről?

A kezdetekkor 20 percre lakott tőle, aztán a szomszédom lett, most pedig a lakótársam. És hiába menekülök basszameg. Mindenhol ott van, mint egy poloska.

Kiírhatatlan és elpusztíthatatlan. Nem úgy, mint én. Nekem elég volt ebből az emberi roncsból 2 mozdulat,és már megint a lábai előtt hevertem. De egyszerűen hajt a vágy, a vérem, hogy ne meneküljek. Egész eddigi életemben ez volt, hol az alkohol elől, hol a szüleim elől, a suli elől, egy hely elől, na szóval tényleg minden elől elfutottam.
    
És Devon tényleg nagyon sok mindenen átsegített. A színfalak mögött tényleg kedves volt, és sosem várt el semmit cserébe. Nem hinném, hogy nélküle tudtam volna érvényesülni.

DE, jött ez a fasz, és újra lerombolta a nehezen felépített falaimat, illetve a földbe tiport a lehető legerősebben.
    
Mivel továbbra sem vagyok hajlandó lemondani arról, hogy az életemet többé ne egy ember uralja, és én hozzam meg a szabályokat a személyes teremben, ezért nem menekültem el Devon lakásából sem, illetve nem is mondtam fel. Oké, itt az is közrejátszott, hogy semmi spórolt pénzem nem volt és ezt a munkát igazán élveztem. Ha most mindent bedobok, akkor megint ott tartunk , hogy hagytam magam elüldözni. Ördögi kör.

...

A munkám ma kivételesen hamar véget ért, így gondoltam nem megyek egyből haza, ahogy mostanság szoktam, mivel tuti, hogy nemkívánatos személlyel futnék össze.

Így elmentem kényelmesen enni, ittam egy kellemes pohár bort és kicsit szétnéztem a közeli plázában. Elég elhasználódott a ruhatáram, igazából nagyjából 6 éve hordom ugyanazokat a göncöket. Némelyik rongyos, 1-2 darab itt-ott plecsnis, és bőven van közöttük lukas is.

Nem szoktam túlgondolni a ruháimat, egyszerűek, nem kihívóak és passzosak. Végülis mindenkire ráfér olyankor egy stílusváltás, nekem gyerekkoromban ez kimaradt.

Le is cseréltem az unalmas egyhangú ruháimat pár színesebb és merészebb darabra. Eléggé elfáradtam a mai napban, és már kezdett későre is járni, ezért elindultam hazafelé.

Mára nincs itt más tervem, minthogy kiválogatom a ruháimat, majd veszek egy forró fürdőt és alszom egy kiadósat. Fizikailag szerintem jól vagyok, nem érzem magam kimerültnek, viszont lelkiekben nagyon rottyon vagyok ismét.Ehhez bár nem lesz elég 8-9 óra alvás, de kezdetben megteszi.

– Neked is Szia Virágom. – próbál gúnyolódni velem Reece, de nem fogom neki hagyni,hogy a kelleténél jobban felidegesítsen.

Így tehát szó nélkül hagytam és elsétáltam mellette, a vállaink még súrlódtak is. Ha férfi lennék, ezért tuti agyon vert volna, de nem vette fel a kötekedésem.

Beléptem a szobám ajtaján, nekidőltem az ajtónak, és fújtattam egy nagyot.

MINDIG ZÁRD AZ AJTÓT. MINDIG ZÁRD AZ AJTÓT. MINDIG ZÁRD AZ AJTÓT.

Miközben ezeket a szavakat ismételgettem igyekeztem légzéstechnikával nyugtatni magam. Felborítja a vérnyomásomat, ha a közelemben van. De ezt nem érezheti meg. Mintha vérző zebrát szagolna ki egy oroszlán. Veszélyes, és egyből lecsap.

Ahogyan azt elterveztem, kiválogattam a használhatatlan gönceimet, majd bezsákoltam őket és az ajtóm elé tettem, hogy reggel ne felejtsem a kukába levinni őket.

MINDIG ZÁRD BE AZ AJTÓT. Ezzel a lendülettel futottam a fürdőbe miután körbeszimatoltam és a terep tiszta volt.

MINDIG ZÁRD BE AZ AJTÓT. Ahogy letettem a pizsamámat a mosdó szélére, rögtön megtettem. Kicsit lehet paranoiás lettem, és egyáltalán nem bántam amúgy volna, ha Reece a hátam mögé settenkedne, de abból valami hasonló élmény lenne, mint tegnap és az soha többé nem fordulhat elő.

Szokásos szerint beraktam egy igazán ütős zenét, most valahogy Eminemes kedvemben voltam, így azt üvöltettem tusolás közben. Nekem ez olyan jó kikapcsolás.

Amint végeztem, gyorsan felöltöztem, elvégeztem az esti arcápolási rutinomat és kikukucskáltam az ajtón, hogy valaki nem akar-e megtámadni. Kicsit drámai ez a megfogalmazás, de rendesen izgultam. Mintha bújócskáznék.

Beléptem a szobába, letettem a szennyest a helyére és elkezdtem összeszedni a rumlit, amit ma hagytam magam után. Tettem vettem jobbra balra, amikor valaki hangosan szuszogni kezd a hátam mögött.

– Mindig zárd be az ajtót...– mondtuk ezt egyszerre Reecel, a hangunk eggyé olvadt . Megfordultam hirtelen és védekező testtartást vettem fel, mielőtt még bántani akarna. Vagy így, vagy úgy.

– Te tényleg tőlem félsz? – vonja fel szemöldökeit, és értetlenül néz rám.

– Hát nincs sok választásom. – a hangom ijedt.

Fújtat egy nagy levegőt Reece, majd a plafonnak szegezi a tekintetét.
– Nyugodj meg, nem érdekelsz Virágom. Csak azt akartam kérdezni, hogy mikor mész dolgozni holnap?

– Neked nem mindegy? Semmi közöd hozzá. –
Reecenek nyilvánvalóan nem tetszett ez a visszaszólás, így épp készült elhagyni a szobámat és a kilincsre tette a kezét, de muszáj voltam odaszúrni neki.

– Ja és bunkókám, – teste megfeszült és kihúzta a hátát – legközelebb kopogj. Lehet, hogy vendég lesz nálam és nem akarom, hogy az érzékeny kis lelked valami olyat lásson, amit nem bírna el. – lassan átnézett a válla felett, a tekintete teljesen elborult, és egy igazi gonosz vigyor ült ki az arcára.

Végig figyeltem minden mozzanatát, ujjai elfehéredtek úgy szorította a kilincset.

Még pár másodpercig állt egy helyben, majd hirtelenjében elindult felém, ami neki csupán 2 nagyobb lépés volt.

Időm nem volt védekezésre, mire észbe kaptam már a torkomat megragadta és szorította ahogyan csak bírta.

Testét teljesen rámnyomta, levegőt csak úgy vettem, hogy tartalékoljak is közben.
Sikítani akartam, de amint az ajkaim résnyire nyitódtak, már be is fogta másik kezével azt.

– Azt nem hinném Virágom. Miért nem adod már fel ezeket a hazudozásokat? Annyira gyengék ezek a próbálkozások. – folyamatosan memorizálja arcom minden kis szegletét.
Kihúztam a gyufát.
Annyira hihetetlen, hogy másnak is kellhetek?

Válaszul megharaptam a kezét. Teljesen váratlanul érte őt a támadásom, de tetszett neki a dacom és elkapta a tenyerét a számról.
– Ne baszakodj velem Reece. Egy gyenge, hazug ember vagy. – suttogom az arcába a kegyetlenül hangzó szavakat, mire szája egy vonallá préselődik.

Nem gondolom komolyan, amiket kimondok, de tényleg minden erőmmel azon vagyok, hogy megakadályozzam, hogy irányítsa az elmémet.

Számomra is teljesen meglepő módon ezután elhagyta a szobát, én pedig futottam bezárni az ajtómat.  A vadász majdnem elkapta a prédáját.
Miután kiment nekidőltem a falnak és kiengedtem az összes levegőt a tüdőmből, amit igyekeztem visszatartani, amíg a közelemben volt.

Ez a bújócska hosszú távon nem lesz jó. Valaki meg fog törni ebben.
Már csak az a kérdés, hogy ki, hol, és mikor...