15. rész - Deja Vu / Kat

730 42 3
                                    

    
Reggel szó szerint felkenődtem az ajtóra. Elfelejtettem, hogy este kulcsra zártam, és ennek köszönhetően jól bevertem a fejem. Már most imádom ezt a mai napot, mi lesz később?

A konyhaasztalnál ülő Reecere továbbra sem voltam hajlandó figyelni, így köszönése egyik fülemen be, a másikon ki. Devonnal továbbra sem érzem azt, hogy a múltkori incidens óta különösképp beszélnünk kellene, így csöndben járkálok kimérten a lakásba.

Miután megkávéztam és elszívtam egy erős cigit, bementem a szobámba és felöltöztem az új ruhatáramból. Meleg van kint, szóval ehhez méltan kell ruházatot választani.

A választásom egy elég kihívó rövidnadrágra esett, amiből szó szerint a fél seggem kilátszódott. Nem szeretem ezeket a kihívó öltözékeket, de megkell hagyni, hogy tényleg odafigyeltem a testemre mindig is, alapból én sem a koromnak megfelelően nézek ki, amit most a saját előnyömmé fordíthatok. Ehhez felvettem egy pántnélküli fekete toppot, nyakamba felvettem a Reecetől kapott gyűrűs nyakláncomat, és egy olyan sarut, aminek a megkötője a bokámnál végződött. Mint egy igazi tinipicsa, de szerintem ütős lett.

A fiúk látványából ítélve mindenképp. Devon és Reece úgy bámul , hogy a szájuk szélén egy kis nyál is kifolyt.
Aranyosak voltak, ahogy ott ketten az asztalnál próbálták zavarukat leplezni. Visszagondolva, ha most pár nappal korábban lennénk 100%, hogy felcsapnának az asztalra és a világ legjobb szendvicsének lehetnék a hús része.

Sokat gondolok még arra az estére, és néha még meg is ismételném azt. Csak most úgy, hogy magamnál vagyok és tudom, hogy mi történik körülöttem. Valószínűleg akkor lett volna alkalmam megtudni milyen érzés egyszerre két faszt a kezembe tartani. Ez a hajó már elment.

Miután kivörösödött képem visszatért az alap színéhez, beültem Devon mellé, és elindultunk dolgozni.
– Ugye nem felejtetted el, hogy ma van a céges buli? – napok óta ez volt az első alkalom, amikor egymáshoz szóltunk. És újra elő is jött a vörös arcom.

– Most már emlékszem. Kösz. Ami a múltkorit illeti, csak annyit, hogy...

– Be se fejezd. Be voltam állva, és amúgy is Reece kért meg rá. Alapból nem tettem volna ilyet hugi. – kissé perverz, hogy nem olyan rég kinyalt, most meg huginak szólít – felejtsük el! – bátorított Devon, ami kedves gesztusnak számított Tőle.

– Oké. Ott lesz a faszfej öcséd is?

– Ő lett az asszisztensem. Durva lenne, ha pont őt hagynám ki. – mosolygott rám kedvesen, mintha tényleg nem történt volna semmi.

– Akkor még átgondolom.

– Nem unod ezt még? Számomra ez egy fontos este lesz, elvárom, hogy kivételesen viselkedjetek úgy, mint a felnőttek.
    
Ezzel a témát lezártnak tekintettük, és az út további részében a munkával kapcsolatos teendőkkel foglalkoztunk.
Reece nem volt hajlandó velünk tartani, így ő gyalog indult el a klinikára.

...

– Katherina azonnal gyertek az irodába. – üvölt Devon ki az ajtó mögül.
Ez sosem jelent jót.

– Ez a fasz, azt állítja, hogy nem hajlandó ott lenni a bulin, ha te is jössz, te meg fordítva. – néz lekezelően ránk Devon. Reece már az irodában ült, háttal nekem, de szemmel jól láthatóan puffog.

– Ő gyerekeskedik.

– Meg ő. – újra szócsatába elegyedünk Reecel, amit Devon minden eséllyel most unt meg.

– Leszarom. Téged is – biccent felém – meg Téged is. – Ba nem viselkedtek mehettek a faszomba innen is meg a lakásból is. Aztán majd a híd alatt kinyírjátok egymást. Van itt elég kölyök, nem kell nekem titeket is hallgatni. – talán ilyen határozottnak nem is láttam még őt, és ezekután nem is akarom többé.

Az őrület fogságában III.  | Part 3. COMPLETED ✅Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin