1.rész - A gondolatok / Reece

890 32 8
                                    


Velem zárult, és velem kezdődik minden. Összességében már teljesen elfogadtam az ittlétemet.
A családom időközönként bejár meglátogatni, és ellát pár jó és kedves szóval. Sokat mesélnek a kinti dolgokról, de róla egy kurva szót sem mond senki. Kivagyok ettől a tehetetlenségtől. Ordítani tudnék, néha olyan fájdalmaim vannak.

3 éve vesztegetem az időmet a rácsok mögött egy kurva félreérthető helyzet miatt.

Volt gyász. Linda elvesztése hol fájt, hol megkönnyebbülést okozott.
Az egyetemről természetesen kirúgtak.
Deja vu.

Hiába imádok tanítani, valahogy mindig ide lyukadunk ki. Egy gonddal kevesebb. Vagyis kettővel, ha Lindát van pofám a gondok közé sorolni.

De hát miért is ne lenne. Haragszom rá is, de persze ez az egész a kettőnk hibája többnyire.
Halottról vagy jót, vagy semmit. Túltettem magamat a halálán, és bár sose gondoltam volna, hogy ilyen fiatalon özvegy leszek, mégis megtörtént és élem tovább az életem megkönnyebbülten.

Legalábbis megkönnyebbülhetnénk, ha ez a kibaszott világ nem arra játszana, hogy teljesen kikészítsen. Minden, de szó szerint minden ellenem van.
A dolgok úgy alakultak, hogy :

1. Amikor volt iskola, meg nejem, akkor Kat tabu volt.

2. Amikor volt iskola, a nejem kiszámíthatatlansága miatt be volt zárva, akkor Kat házasodni készült.

3. Amikor leszartuk már az iskolát, a nejem már eltávolítható lett volna az életünkből, és Kat sem ment férjhez, a feleségem kinyírta magát.

4. És most jön az igazi szopás. Se munkám, se nejem, se Kat. Mi ez ha, ha nem egy szándékos basztatás? Elegem lett.

Az első évben szörnyű volt a fájdalom, mert bár mindenki tudta, hogy Lindát nem én öltem meg, mégis nekem kellett szenvednem a következmények miatt.

Valahol meg is érdemeltem. Hisz annak a nőnek, akinek egykor örök hűséget fogadtam, az életét követelte a viszonyunk. De valahol mégsem tartom jogosnak az ítéletet, mert ő lehetetlenítette meg ezt az egészet.

El kellett volna válnia Tőlem, és akkor lett volna esélye még a boldogságra. Nagyon fiatal volt. De nem ezt választotta, hanem inkább a halál kezei közé menekült a fájdalom elől.

És itt van Ő.
Aki évek óta leszarja, hogy rohadok a börtönben, pedig minden kikúrt percet együtt töltöttünk amit lehet, és az összes, az ÖSSZES lehető módon bizonyítottam neki a hűségemet.

Bizonyítottam szavakkal, tettekkel, barátsággal, élettel, szabadsággal. De ez nem volt elég. A "hála" ezért, a nagy büdös semmi.

Az ügyvédi csapatom gőzerőkkel dolgozik azon, hogy kihozhassanak innen, de amint a példa is mutatja nem túl sok szerencsével.
Gyűlölök mindenkit.

– Ne már baszod, ne legyél már ilyen beszürkült. – próbál Devon, a bátyám vígasztalni.

– Oké, akkor cseréljünk, ülj te itt fasztudja mennyire ideig, és próbálj lelket önteni egy lelketlenbe. – gúnyolódok rajta, pedig ő az, aki a látogatási időben a leggyakrabban bejön.

– Tudsz róla valamit? – kérdezem Katről.

– Tudok. De nem akarlak felbaszni. – fogja meg a kezemet nyugtatásképp.

– Devon. – nyújtom el a hangom kissé szigorúan.

– Nekem dolgozik. De kevés az időm elmesélni, hogy mi történt, és nem akartalak felzaklatni, amíg nem biztos semmi.

– Leszarom. Azt csinál, amit akar. Cserben hagyott. Megszegte a fogadalmát.
    
Igaz, ez csak szóban történt, de kit izgat? Le kell írni, hogy az emberfia tudja mi a helyes?
    
Hogy bele kéne gondolnom a helyzetébe? Lehet.
De nem fogok.
Nem fogok, ugyanis amíg ő a legjobb haverommal kúrt, és bántóan hosszú ideig vacillált a helyes döntésig, addig én ezt türelemmel végignéztem. Nem török pálcát a feje fölött. Nem hibáztatom.
De ha előbb megérti mi a helyes, és előbb lép talán Linda élne még. Persze az nem könnyítene meg semmit, de nem tapadna vér a kezünkhöz .
    
Nem mondom azt, hogy nem szeretem. Az ember élete első szerelmét sosem feledi.
Viszont csalódtam benne, és összetörte a szívem. Félő, hogy ezt a szana-szét szúrt sebet senki nem forraszthatja össze.

Érhetően Chris sem látogatott meg soha. Na őt megértem.
Sosem esett jól, ha mondjuk Chrissel enyelgett , de azért emiatt nem dőltem a kardomba.

Teljes mértékig kizárt, hogy valaha is megemésztem a történteket...

Sziasztok! Nagyon hamar érkezett az új rész, és remélem mindenre idővel válaszokat kaptok. Addig is jó borzongást, és ne felejtsétek el véleményezni , amikor tehetitek ❤️

Az őrület fogságában III.  | Part 3. COMPLETED ✅Donde viven las historias. Descúbrelo ahora