Az őrület fogságában III. | Part 3. COMPLETED ✅

13.rész - Szerelm vallomás / Reece

Éreztem, hogy túllőttem a célom amikor elhagytam a szobáját, de akkor már késő volt. Elég faszul nézne ki, ha visszakopognék, hogy bocsi, de hirtelen tényleg elöntötte az agyamat a szar. Az, hogy újra testközelségbe kerültünk és láttam a remekművet, az iszonyatosan beindított.

Devon ennek az egésznek részese volt az elejétől fogva. Megmagyaráztam neki, hogy bosszút akarok állni rajta, de rá a szavak nem hatnak. Legalábbis nem mindegyik.
Ha megvonják Tőle a gyönyör érzését, az neki olyan, mintha szomjas embertől elvennék a vizet.

A bátyám az elejétől fogva kijelentette, hogy Kat, mint nő őt egyáltalán nem érdekli, és ez látszódott is. Mesterien tudott Devon hazudni, de a testbeszéde számomra mindent elárul.
Köztünk nincsen meg az a szoros testvérkapcsolat és ez lehet annak köszönhető, hogy féltestvérek vagyunk, meg hogy későn ismerkedünk meg egymással.

Volt pár durvább vitánk, verekedésünk és párszor már rúgott belém ott, ahol nekem fájt. De talán ilyen idősen már nekem is elkéne engednem a múlt sérelmeit. Elvégre felnőttek vagyunk, és a múlt ragadjon a múltban.

    
Csak tudnám, hogy ha Devon múltbéli tetteit megtudtam bocsátani, ami maradjunk annyiban, hogy másnál családromboló lenne, akkor Katnek miért nem?

Igaz, kettőnk között sokkal erősebb érzelmi szálak vannak és erősebb a kötődés, mint a testvéremmel, de nem tudom neki ezt elfelejteni. Talán majd az idő elmulasztja ezt a hatalmas fájdalmat, de mindenesetre ez nem egyik pillanatról a másikra fog megtörténni.

A tegnapi nap egy botlás volt, és megfogadom, hogy amíg nem csillapodik a haragom, addig nem mutatom ki az érzelmeimet Katnek, mert annak ez lenne a vége.

"A bűnösök bűnhődjenek."

Tudnék-e élni nélküle?
Tudnék.
De miért értelme lenne tüdő nélkül lélegezni?
Hát ezaz. Semmi. Lehetetlen. Ez a szerv ezért felelős, ezért alakult ki. Na én pont ilyen létfontosságú elemnek tartom Őt.
     
Viszont egy valamit nem értek. Folyamatosan azt vágja a fejemhez, hogy hazudtam neki. Oké, az együttöltött időket leginkább kúrással töltöttük ki, és sok mindenről nem beszéltünk még egymásnak az életünkkel kapcsolatban, de hazudni?

Valószínűleg olyan dolgot tart hazugságnak, amiről tud. Devon beszélhetett neki valamiről? Pedig megegyeztem vele, hogy a magánéletem még Kat részére is tabu. Ha valamit én megakarok vele osztani, akkor megosztok. De régen kölyök volt, és utána már lehetőség nem volt a múltról beszélni.

    
Ennek az egésznek a végére kell járnom, mielőtt ez a helyzet még jobban elfajulna és átláthatatlan lenne minden. Először mindent Devonnal kell tisztáznom, és ha ő kellőkép megnyugtatott, akkor beszélhetek Kattel.

...

Reggel Kat és Devon is együtt mentek munkába, de senki nem szólt egymáshoz egy árva szót sem. Devont ismerem annyira, hogy neki a tegnapi affér nem jelentett semmit, és úgy fog menni minden, ahogyan eddig is.

Na de az én kis Virágom. Ő annyira szemérmes, ha nem Rólam van szó. Zavarban volt, kapkodott, csapkodott, nekiment minden tárgynak a lakásban.

Bármennyire is aranyosnak találtam Őt, nem néztem közvetlen rá, csak a szemem sarkából figyeltem a mozdulatait. Nem is akartam
köszönni neki, és mivel tegnap ismét porig romboltam a lelkivilágát, így ő sem tette ezt.

Miután mindketten elindultak dolgozni, ezután én is összeszedtem magam, lefürödtem és elmentem egy helyi kis vendéglőbe reggelizni.
    
A környéken régebben is itt csinálták a legjobb melegszendvicset.