Az őrület fogságában III. | Part 3. COMPLETED ✅

16.rész - Megsemmisítés / Reece 🔞‼️‼️‼️

Hogy mennyire fáj ezt végignézni? Mocskosul. Miért hagyom? Mert ittam, és mert jelenleg én sem vagyok jobb nála. Miért nem lépek közbe? Mert kurvára élvezem.

Igazából Hayle egy borzalmasan cuki lány, de olyan elbaszottul béna, folyamatosan megpróbál szexinek tűnni és olykor beleharap az alsó ajkamba, viszont ennél még egy haldokló mosómedve is érzékibb.

Ez a huszon pár éves kislány honnan is tudhatná, hogy nekem mi a jó. Pontosabban honnan is tudhatná bárki is, hogy mi a jó?
Hisz egyedül Kat tud engem egy másik világba elrepíteni, de ő most épp a bátyámmal van elfoglalva, én pedig igyekszem kiszabadulni Hayle szájából, de mindig visszaránt. Már rendesen felázott az ajkam a sok nyáltól.

Említenem sem kell, hogy természetesen végig őket bámulom. Nem is értem minek kezdtem el inni.

Mondjuk valahogy az a látvány, ami elém tárul. már az mámoros hatást kelt bennem. Életem segge. Belenyomnám a fejem és hagynám, hogy belefulladjak. Kerek, formás, apró észrevehetetlen pelyhekkel, gyönyörű a látvány.

Csak felbasz, hogy ezt mindenki látja. Ha Chrisen sem osztoztam, akkor vadidegeneknek meg pláne nem fogom hagyni.

– Hayle, bocsáss meg egy kicsit megállnál? Kiszáradt a szám. – hagyatkozom erre a hülyeségre, mivel már tényleg unom, hogy a nyelve próbálkozik játszani az enyémmel.

– Szólj, ha túl nyomulós vagyok bébi. – dölöngél jobbra balra, idáig ezekszerint én támasztottam őt. Itt most tényleg mindenki be van nyomva, és senki nem fog emlékezni a holnapra.

Ki kéne használnom a helyzetet. Ez pont olyan, mint az érettségi utáni bankett, csak mégis minden teljesen más.

Valószínűsítem, hogy ez a kislány nagyjából 2 perc múlva már nem fog a nevemre sem emlékezni, így távozok a köreiből és a pulthoz igyekszem, ahol Kat Devon ölében ül, és a nyakát csókolgatja.

Én szerintem tisztázták a szabályokat. Ugyan Devon erogén zónáiról nem sokat tudok hálistennek, de azért a múltból sok minden megmaradt az emlékezetemben ahhoz, hogy tudjam, a szabályokat lefektette.

Ettől függetlenül láttam rajta, hogy élvezi. Ki ne élvezné.

– Kérhetek egy gin tonicot? – igyekeztem nem tudomást venni róluk.

– Utoljára kislányként ittam ilyeneket...– próbálkozik harmat gyengén cseszegetni engem Kat.

– Most aztán nagyot szóltál. Amikor kislány voltál, egy kötélen lógtál a plafonról, és ájulásig kúrtalak. – mondom ezt neki olyan könnyedén, mintha a matematikáról társalognék bárkivel.

Devon csak némán röhögni kezdett, nem akarta Katet félbeszakítani, de ekkor szerintem felhergelhettem még jobban, mivel azonnal megcsókolta Devont.
Igyekeztem megőrizni a hidegvéremet, és mielőtt eldurvulna a helyzet faképnél hagytam őket.

A terem másik végéből figyeltem az eseményeket tovább, meghúzódtam a sötétben és vártam, hogy lecsaphassak.

...

Érdekes mód, engem sokkal jobban bosszantott az, hogy beszélgetni kezdtek, mint az amikor egymás szájában voltak.

Bár a bátyám igyekezett tartani magát, benne is volt bőven szesz, így féltem, hogy idő előtt kikotyog valamit.
Hiába akartam kimaradni ebből a játékból, most mégis inkább bölcsebb, ha odamegyek. Felhajtottam a maradék gin tonicomat és gyors léptekkel közeledtem feléjük.

– Kat kijönnél velem a levegőre? Beszélnünk kell.
– igyekszem összeszedni a gondolataimat.

– Nem kösz. Bunkó vagy és bátyád amúgy is sokkal érdekesebb, mint Te. – láthatólag berúgott, hiába próbálta kontrollálni magát.