Az őrület fogságában III. | Part 3. COMPLETED ✅

Epilógus

1 évvel később

– Reece kérlek gyere segíteni, nem tudok kikelni az ágyból. – hallom Kat álmos hangját és egyből sietek segíteni neki.

Az én kis Virágom már alig fér el az ágyban akkora pocakja van.
Nem hittem, hogy valaha az életben láthatom őt szebbnek, mint amikor megismertem. De ahogy gondoskodik kisfiúnkról a szíve alatt már most, úgy érzem beteljesedett minden álmom.
    
Lindaval elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha is gyerekünk lesz, és egy ideig Katben is kételkedtem a múltban ért sérülései miatt.

Az incidens és a kórházban töltött keserves 1 hónap után végre megpihenhettünk.
Elhagytuk Kaliforniát, és Európába költöztünk, magunk mögött hagytunk minden.
Szó szerint semmi nem tartott itt már minket. Semmi.
    
Itt, Spanyolországban az élet szebb, mint valaha. A nap süt, a tenger melletti kis elhagyatott szerelemlakunk nemsokára édes gyerekhangtól fog zengeni.

De még ezelőtt az összes lehetséges módon meggyötörtem a testét, a saját bejáratú kedvenc játékom lett. 
Megtanulta irányítani az érzelmeit, a félelmeit, megadta nekem azt, amire csak vágytam.

Minden lehető falat lebontott előttem, a szemem láttára szívta magába az életem minden egyes pillanatát.
    
Valami olyasmi érzés kerített minket hatalmába, hogy pótolnunk kell az elvesztegetett időnket.

Volt, hogy hetekig ki sem mozdultunk szerény hajlékunkból, és addig dugtam, amíg arra sem emlékezett, hogy hol vagyunk.
Sokszor annyira legyengítettem, hogy a lábai és az izmai felmondták a szolgálatot. Könyörgött torka szaladtából, hogy hagyjam abba, de egy pillanatról sem akartam lemaradni.

Többé nem irányítani és birtokolni, hanem isteníteni akartam minden porcikáját. Nem azt akartam, hogy az enyém legyen, hanem hogy együtt egyek legyünk.

A hegei elhalványodtak, csontja összeforrtak, lelke egyesült az enyémmel.

Az eset után Devont 10 évre börtönbe zárták veszélyes bűnözők közé, óvadéknak helye nem volt. Felfüggesztett teljes mértekig kizárva. Nem gondolom, hogy meg kellett volna látogatnom, a tárgyalásokra se mentem el egyszer sem.
    
Ahogyan sejtettem, az ilyen geciknek a börtönben sincs helyük, előző héten telefonáltak, hogy agyon verték közmunka közben, szó szerint felismerhetetlenné püfölték.

Nem mondtam Katnek, így is bármelyik pillanatban megszülhet. Soha többet nem hozom szóba a nevét, azt hiszem ezt hívják kegyes hazugságnak. Az életem árán is megvédem minden lehetséges szomorú könnycsepptől.

Nem mentem be utoljára megnézni. Égessék el, temessék egy köztemetőbe, jelöletlen sírba. Ha egyszer arra járok, le is köpöm. A vagyonát rám hagyták, mivel az egyetlen élő rokona én voltam.

Ebből a pénzből vehettük meg a mi kis kuckónak a tenger mellett, mindentől elszigetelve. Nászajándéknak tekintettük.
Mrs. Peterson, az én gyönyörű feleségem megkapta, amit csak akart. A lábai előtt hevertem, ahogy a világ is.

Sosem hittem volna, hogy ilyen idősen fog elkezdődni az életem, és azzal akit a sors folyamatosan az utamba lökött.
     
A rossz emlékek teljesen megszépültek, mára csak az indokolatlan mennyiségű szex és a szép emlékek maradtak meg.

Hogy mit fogunk mondani Austinnak? Hogy az édesanyjába első látásra beleszerettem, és kívánom hogy az életben sose kelljen megküzdeni ennyire azért, ami az életet biztosítja neki.

– Ha újra csinálhatnám, akkor sem tennék másképp, minden nap újra és újra beléd akarok szeretni. Csak azért nem mondom, hogy te vagy életem szerelme, mert azt remélem, hogy sokkal hosszabb ideig foglak szeretni. Mondjuk inkább úgy, hogy te vagy a létezésem szerelme. – Kat minden egyes nap megköszöni nekem, hogy az életem lehet. Ahogyan én is neki.

– Csak semmi érzelmeskedés Virágom. Ne feledd. Amint eljön a megfelelő idő, a lelkedet is kikefélem belőled. És most tedd szét a lábad.

Sziasztok! Annyian szerettétek volna megtudni, mi is történt velük, hogy meghúztam ennyi idő után a váratlant, és röviden visszaemlékeztem Nektek rájuk ❤️ remélem nem csak én érzékenyültem el 😅
Köszönök nektek mindent ❤️