Hős leszek! [18+]

Hős leszek! - 4.fejezet - Mutasd meg mit tudsz!

A két fiú már a második hete hogy a cellájukban ültek. Nem volt túl sok panaszuk mivel kaptak tiszta ruhákat, ételt és még fűtöttek is rájuk. Acél fej minden nap be járt hozzájuk. Nem szólt semmit csak méregette, vizsgálgatta őket kívülről. Vaarnak nagyon nem tetszett ez az ember gyanús volt számára a viselkedése. Blitzcel ellentétben ő nem szokta nap világra hozni hogy mire is képes. Még saját bátyja sem tudja pontosan mit is birtokol.
  Egyiknap hozott rgy hölgyet. Hat polipcsáp szerű lábán sétált. A magas,vékony nagy keblű nőszemélyen latszott hogy nem egy ma szuletett bárány. Arcán öregedés jelei már igen csak meg látszottak, de kifejezetten jól tartotta magát. A két fiú érdeklődve pillantott a nőre.
- Már megint ki ez? - kérdezte Vaar suttogva. Oda sétált a két fiú cellájához. Méregető pillantásaiban elégedettség kezdett elő bukkani.
- Nagyon szépek vagytok - mondta mosolyogva, majd folytatta - tudtok viselkedni ugye? - a két fiút igen csak meg lepte mindkét ki jelentés. Vaar arcán még egy kis pirosság is látszott.
- Fiúk, ő itt Octapia igazgató asszony létesítményünk vezetője - mondta Acél fej.
- Jaj, Jax! Hagyd már ezt! - szidta le. - nem kell ez a szemelykedés... - folytatta - azért vagytok itt kis drágáim hogy a legjobb vadászokat neveljük belőletek - jelentette ki mosollyal az arcán. Blitz és Vaar arcán remény kezdett ki ülni. Ki jutásukhoz csak annyi kell hogy segítenek nekik?- gondolták ugyan azt magukba.
- Hogy hívnak titeket? - kérdezte az igazgató asszony. A fiúk össze néztek majd bólintottak.
- Én Blitz Underword vagyok - mondta Blitz.
- Én pedig Vaar Underword - folytatta Vaar. Acél fej és az igazgató asszony arcán is némi kétségbe esés és meglepetség volt látható.
- Ti Pristyla és Novaan gyerekei vagytok?! - kérdezték egyszerre. Blitz és Vaar meglepődtek. Év tizedek óta nem hallottak el hunyt szüleik nevét. A kérdésre némi félelemmel de bólintottak. Egy kisebb diskurálásba kezdett a cellán kívüli két ember. Néha néha rájuk pillantottak de a beszédük hang magassága nem volt elég hogy bármit is ki füleljenek. Csak várták az "ítéletet". A kupaktanács be fejeztével vissza fordultak a fiúk felé.
- Nos, ez elegendő információ volt ahhoz hogy eldöntsük... - mondta komolyan az igazgató - hogy ide KELL járnotok.- folytatta nyomatekositva a mondani valóját.
- Octapia jól beszél, szükségünk van rátok, amit láttam belőled Blitz az bőven elég volt. - mondta - Abba pedig bele sem merek gondolni hogy az öcséd mire képes. - folytatta maga biztosan. Blitz arca akarva akaratlanul is egy igen csak érdekes mosolyban tört ki.
- Akkor most meg vagyunk dicsérve? - kérdezte ironikusan. Vaar azonnal a szája elé kapott, és rá nézett a bátyjára. Mosolyát takarva próbált csúnyán nézni rá, de nem járt sok sikerrel, mivel az igazgató asszonyt is meg nevetette ezzel. Acél fej is el mosolyodott.
-  Valóban meg vagytok dicsérve - mondta mosolyogva - annyi energia van a kis testedben, hogy amikor először kitörtél rövid zarlatott generáltál a rendszerben. Tizenöt másodpercre le kapcsoltál mindent - folytatta. Blitznek ez csak annyit jelentett hogy jól csinált valamit, és büszkeséggél töltötte el, nem érdekelte hogyan csinalta. Az egoja néha fontosabb volt mint mások irnat valamennyi empátiat, vagy tiszteletet érezni. Vaar pont ezt nem szerette bátyjában. Tényként kezelte azt hogy ha ő nincs valószínűleg ő sem lenne, de tudta hogy nem szabadna ennyire nagyra tartania magát, ilyen apróságok miatt.
  Nem sokkal később a cella el kezdett fel szívódni. Mikor teljesen meg szűnt, ismét egy rés keletkezett a falban amiből egy tálca szerű lap jött ki. Kettő nyakörv volt rajta.
- Már megint?.. - kérdezte Vaar lehangoltan. A tárgyak mellett kis papíron ismét egy üzenet szerepelt.
-" Ameddig nem tudjuk hogy valójában mire vagytok képesek, és ameddig ti sem tudjátok ezt, hordanotok kell. Semmiben sem fog meg gátolni titeket, csak abban hogy meg öljetek valakit. Körülbelül négy hónapig fogjátok hordani ezt. Annyi idő alatt vagy le esik vagy mi vesszük le rólatok. Aláírás: A.F." Az üzenet teljesen érthető volt és világos. Blitz mégis viszolygott attól hogy fel vegye.
- Én ezt biztos hogy nem veszem fel! - jelentette ki majd hátat fordítva össze kulcsolta kezeit maga előtt.
- De fel veszed vagy itt fog meg enni a nyavaja a cellában! - hallatszdott egy falon lévő hangszóróból. Mind a két fiú össze rezzent az ijedségtől majd mondhatni kapkodva kezdte el magára venni a képesség gátlókat. Egy kattanó hang jelezte hogy aktiválódott, majd lassan a fiúk nyakára kezdett idomulni, pont annyira hogy két ujj be férjen az anyag és a nyakuk közé. Egy ajtó nyílt a hó fehér falon amin kő sétálhattak. Mikor ezt meg tettek rengeteg papírokkal és csomagokkal össze vissza igyekező sok színű mutáns népséget véltek fel fedezni. Érdekes módon Blitz volt az első aki vissza fordult.
- Azt hiszem nekünk itt jobb helyünk van - mondta majd elundult a másik irányba. Vaar meg fogta testvére grabancát.
- Gyere - mondta komolyan és magabiztosan. Bátyja tétova de követte őt. A hatalmas előtérben igyekeztek el jutni valamerre de azt sem tudták pontosan ők sem hogy hol a fenében vannak. Egyszer csak valaki még fogta mind kettőjük vállát, azonnal hátra néztek. Eddig idősebb férfi volt az ki álló járom csonttal, és borostás arccal. Szemei feketék voltak, és világított benne a zöldes kék színhártya.
- Kővesetek - mondta rezzenéstelen arccal. Hangja mély volt és érces, mint aki iszik és dohányzik egyszerre. Magas és karizmatikus megjelenése ellenére, úgy nézett ki mint akit le lakott egy szintén elég erőteljes nő. A fiúk tétova de követték őt. Egy folyosó végéig vitte őket ahol egy hatalmas lengő ajtott pillantottak meg amikor az ki nyílt, egy penge csapódott az ajtóba. Mindhárman meg ijedtek, de Vaar a legjobban, annyira hogy bele karolt bátyja vállába aki éppen lábon hordott ki egy szivrohamot.
- Remélem valakinek a kibaszott fejebe állt bele! - kiabálta egy vékony de erőteljes női hang. Amikor Blitz meg látta át élte a szerelem első látásra szituációt. A lány alacsony volt mégis erős, formás mégis telt karcsú, haja éj fekete és fül alá érő, lila szemei csak úgy szikraztak.
- Luna kérlek nyugodj le... - szólt oda ideges de mégis komoly hangon egy férfi. Haja hosszú és hó fehér volt. Olyan vékony és ívelt  dereka volt hogy bármelyik nő meg irigyelte volna, emellett lányokat meg szegyenitő idomai. Blitz már a nevét is tudta, Luna. Késztetest érzett arra hogy olyasmit csináljon vele amit addig még soha senki. Serdülő fiúkent ez nem volt túl meg lépő számára, de valahogy ez az érzés más volt. Blitz töprengése közben Acél fej esdekelve rohant oda ki szemeltjéhez.
- LUNA! A FRANC ESSEN BELED! - kiabálta - Majd nem meg öltél valakit! - folytatta. A lány dühösen oda fordult hozzá majd tenyeréből egy tört meg idézve kezdett bele mondani valójába.
- Nekem nem mondja meg senki! - mondta idegessen. Az oktatója arca rezzenéstelen volt, még úgy is hogy egy fegyvert tartottak állához. A kollégája felé pillantott majd meg látta mögötte a két fiút. Pár másodpercnyi szemezés után arrébb lökte a lányt és az ajtó felé igyekezett. Harmojuk közül kettő még némileg sokkos állapotban volt, egy pedig éppen azon abrandozott hogy mit is tenne a lánnyal ha egyszer meg kaphatná tőle azt amit legnagyobb reményei szerint még senki sem.
- Gyertek be majd le szedalom - mondta feszülten. Mindhárman be sétáltak ebbe a hatalmas csarnokba. Belmagassága legalább huszonöt méter volt. A terem le ülő részén körülbelül harminc kíváncsi tekintett, nézett egyszerre a két kívül állora.
- Nos fiúk - kezdte Acél fej - Mielőtt bármit is mondanék nektek, egy erő felmérést kell el végeznünk rajtatok - folytatta. A fiúk arcán némi ertetlenseg rajzolódott ki.
- Most meg kell mutatnotok mit tudtok! - mondta a férfi aki oda vezette őket és meg veregette a vállikat.

Folyt.köv.