Már süt a nap, bontogatja sugarát;
Mégis szorosabb rajtam az a kabát.
Már tavaszodik, mégis a hideg ráz –
Hamis ez a kikelet, csalfa félhomály.
Csalogat egyre fényes-díszes délibáb,
s lúdbőr jelzi karomon a becsapást:
nem, ez még nem tavasz, komám;
később jön az, jól vigyázz!
Márciusi vígkisasszony, az ám,
már venné fel a rövid szoknyát –
ki okos, azon még rajta a kiskabát,
Kikacag a szellő, s azzal odébb áll.
YOU ARE READING
Rímbokréta
PoetryÚjabb versesgyűjteményre adom a fejem, ha már itt fekszenek a fiókomban, ennyi erővel posztolhatnám is őket. Szabad és kötött is egyaránt található lesz benne, időszakosan fogom igazítani, hogy éppen melyiket töltöm fel. Elsősorban azok fognak ide k...
