Bár nem harsogó maszkok mögött,
de vígadunk a farsang hamvain:
hegycsúcson dalunk mélyről fakad föl,
S nevetünk az élet keservein.
Nem díszes az álarcunk, s eszköz
is kevés akad kezünkben, mégis
újra felbugyog a kacaj bennönk:
nevetünk az élet bolondságain.
Krapp-krapp, talpam kavicsot őröl,
Így dalol a kisrigó: csivitt-csivitt,
izgatottan leselkedik ágak között:
ki vígad így? − kíváncsin kérdi.
CZYTASZ
Rímbokréta
PoezjaÚjabb versesgyűjteményre adom a fejem, ha már itt fekszenek a fiókomban, ennyi erővel posztolhatnám is őket. Szabad és kötött is egyaránt található lesz benne, időszakosan fogom igazítani, hogy éppen melyiket töltöm fel. Elsősorban azok fognak ide k...
